Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-17 / 24. szám

$1/ J# aTyfRf A gyárkémény harsogja díadalmát S a zengő sínen kattogó vonat. A béke ő, a haladás, Igazság, Mely leigázza a villámokat. Juhász Gyula EMBERSÉGES EMBEREK A Párkányi Városi Nemzeti Bizottságon hallottam először a nevét. Az elnök említette. — Föltétlenül keressék fal. Érdemes vele beszélgetni. Ritka emberséges ember. Bárcsak több Ilyennel dolgozhatnék! Így mondta: Emberséges ember! S az egész úton Haverláék felé ezen tűnődtem. Mert Haverlánét ugyan nem Ismertem még, viszont sok emberség nélküli emberrel volt már dolgom. Vajon milyen lesz az, akiről az elnök Így nyilatkozik? A megismerkedésre azonban várnom kellett. Haverláéknál csak a kislány volt otthon. Szülei Muzslára mentek a nagyszülőkhöz. A házat Muzslán nem kellett sokáig keres­nünk. Annál több időt töltöttünk a kiskapu előtt. Dörömböltünk, kiabáltunk, de senki sem jött elénk. Végül benyomtuk a kaput és be­léptünk a kertbe. Körüljártuk a házat — sehol senki. Az ajtók tárva — nyitva, a lakókat azonban csak később fedeztük fel a kert vé­gében. Gyomláltak. Az egész család. Daskő néni bizony versenyezhetett volna a lányával, olyan fiatalosan hajlott a dereka, gyorsan Járt a keze. — Nem félnek, hogy valaki kilopja a házat, amíg maguk ott dolgoznak? — kérdeztük a bemutatkozás után. — A ml házunkat? Ugyan ki? Ismernek Itt mindenkit az emberek, és ml is ismerünk mindenkit. Nincs rosszakarönkl S csakugyan. Nem lehet rosszakarójuk. Az öreg Daskő bácsit mindenki megbecsüli. Hozzá járnak tanácsért. Hisznek neki. — Mert én mindenkinek igyekszem meg­mondani az igazat. Pedig néha az nagyon nehéz. Ma talán már nem is annyira, de voltak idők, amikor az ember maga sem tud­ta, hol is az Igazság. A muzslal pártszervezet egyik alapító tagja. Harcban edzett kommunista. Részt vett a Magyar Tanácsköztársaság védelmében. 1945- ben viszont, mint magyar nemzetiségűt csak­nem kizárták a pártból. — Bizony nehéz évek voltak azok. Nehéz volt akkoriban megmagyarázni az emberek­nek, hogy ml itt az Igazság. 0 azonban akkor sem vesztette el a pártba vetett hitét. Ezt bizonyltja, hogy éppen a leg­nehezebb évek után felesége s felnőtt gyerme­kei is beléptek a pártba. — julis néni miért kérte a felvételét? — Miért... miért?! Kommunista férjem mel­lett sok megpróbáltatásban volt részem. Vertek engem is a csendőrök... Megtanul­tam, hogy egy kommunista felesége ugyan­úgy kommunista, mint a férje. S ha nem az, azzá válik! Én is azzá váltam. Ogy érzem, a pártban a helyem! — És a gyerekek? — most jut csak eszem­be, hogy tulajdonképpen én az egyik „gyerek“ után Jöttem. — A gyerekeknek is ott a helyük, ahol a szüleiké. — Így a mama. — Legalább Is így kellene ennek lennie minden családban. Akkor nem is lenne baj. Sajnos, ma valahogy csuda modernül élünk. A szülők nem is tud­ják. mit csinálnak, hol járnak a gyerekeik. — Én is csak amondó vagyok — egészíti ki Daskó bácsi —, hogy minden szülőnek, így elsősorban a kommunista szülőnek nagyon is tudnia kellene, hogyan gondolkozik a gyerme­ke. Mert az legyen az első, hogy a kommu­nista a saját családjában teremtsen rendet, feleljen a gyermekeiért! — És Jobban meg kellene gondolni azt is, kiket veszünk ás kiket nem veszünk fel a pártba — kapcsolódik be a beszélgetésbe Irénke, a keresett Haverláné. — Nem mindig csak aszerint, hogy hol dolgozik az Illető.- Ezt hogy gondolja? Nézze ... nálunk a nemzti bizottságon dolgozik Novák Mária. Becsületes ember, köz­tünk, a pártban a helye. De egyelőre nem vehetjük fel, mert nem fér a „keretszámba“. Szerintem a tagok felvételének az ilyen sza­bályozás nem mindig a legmegfelelőbb. — Hát ebben nincs egészen Igazad, lányom! — az apa s leánya közt megindul a vita. Itt­­ott az anya is beleszól, miközben vágja a csalánt a kacsáknak. Elnéztem őket, ahogy nyugodtan érvelnek, s igyekeznek tisztázni nézeteiket. Ilyen nyugodtan magyarázhatta annak Idején Daskó bácsi a párt programját a falubelieknek. S ilyen tárgyilagossan érvel­het a lány akkor is, amikor a HNB-n igyek­szik egy-agy ügyet elintézni. A legnehezebb szakaszon dolgozik, a szociális ügyeket intézi: öregségi segélyeket, nyugdíjakat, lakásbonyo­dalmakat. S az emberek bizalommal Jönnek hozzá, nem kételkednek abban, hogy ha csak egy mód van ügyük elintézésére, Irénke meg­találja ezt a módot. Az elnöktől hallottam, hogy a múltkor is egy rég húzódó ügy elintézésével bízták meg. Egy Idős nyugdíjas nénit kellett az öregek házába elhelyezni. Egyedül élt a néni, hozzá­tartozói már nem éltek, s szerény nyugdijából alig tudott megélni. A lakása is, amelyben lakott, nagyon rossz állapotban volt már, de a néni hallani sem akart az aggok házáról. Nem engedett be magához senkit, már az is fölbosszantotta, ha a ház előtt megállt egy autó. Aztán elment hozzá Haverláné. És más­nap: csodák csodájára, a nőni hajlandó volt átköltözni Kovácspatakra. — Hogyan sikerült meggyőznie? — kérdez­tem Haverlánétól. — Nem győzögettem én őt. Csak beszéltem neki arról, hogy milyen szép helyen van a kastély, milyen Jó ott az öregeknek. A néni a végén maga mondta, hogy elmenne oda. Alaposan besötétedett, már csak a fehérre meszelt kilométerkövek Jelezték az országút kanyargós vonalát. Arra gondoltam, hogy ml is az a megfoghatatlan, ami az egyik embert oly emberivé teszi, s amit hiába keresünk a másiknál; hogy mi is az az emberség?! S közben magam előtt láttam új ismerősei­met. Daskő bácsit, aki felel gyermekeiért, Júlls nénit, aki férje mellett megtalálta az utat a pártba, s lányukat — Haverlánét, akire hallgatnak, s akit megbecsülnek az emberek. Egy emberséges embert kerestem, s egy egész családot találtam. G. VINCZE ILONA Szabálytalan inter/u Attól féltem, nem találom a munkahelyén, mivel renge­teg a funkciója. Lehet, hogy éppen ülésezik a várost nö­­btzottság, amelynek 6 az el­nöke. A nemzeti bizottság kulturális- és tskolaügyi szakbizottságán Is tanács­kozhat. Vagy éppen vizsgá­zik? Ugyanis távúton végzi a Nyttrat Pedagógiai Intézet harmadik évfolyamát. Elő­fordulhatott más Is, minden­féle járást, kerületi közigaz­gatási szervekben végzett munkájára, különféle iskolá­zásokra gondolok, amikor — már az ajtaja előtt fel­villan bennem: hátha a két­éves kislánya beteg? De nem — ma kivételesen semmi sem Jött közbe. Hallom a hangos szabad-ot. Elkészít­hetem tehát Marta Tykaöo­­vával, az érsekújvárl Ifjúsági és ptonírotthon esztétikai szakköre vezetőjével az In­terjút, amelyet az ßn és a Párt — vitába szántam. Fia­talokkal dolgozik, ő maga Is csak huszonhárom éves, egy éve párttag — már for­­dltgattam magamban szlo­vákra az eddig megjelent hozzászólásokat, a kérdése­ket, hogy kikerekedhessen belőle az Interjú. Alig érek rá leülni, még meg sem szólalok, amikor elkezdi: — Képzeld, azt mondták rájuk, hogy huligánok, meg hogy máskor -nem kellene beengedni őket a klubbal Hát rendetlenkedtek, az Igaz. összetörtek néhány széket, fal, te nem Is tudod? Egy ló blg-beat csoportot hívtunk meg, azok léptek fel, akkor történt. Aztán, mint ahogy azt a külföldi fellépésekről készített tv­­képekben látták, a mieink Is elkezdtek vadulni. De azért még nem hultgánokl Beszéltem velük. Csak ügy egyszerűen elmondtam, hogy JÓ táncdélutánjalnk lesznek, híres zenekarokat hívunk meg. Szóval vonzó színekkel ecseteltem klubunk életét Es csak úgy mellékesei megjegyeztem, hogy aki hozzánk akar Járni, annak tisztességesen kell öltöznie, viselkednie. Aztán azokról a fiatalokról beszéltem, akik ahelyett, hogy saját maguk­ra, egyéniségükre hívnák fel a figyelmet, Idegeneket maj­molnak. Az egyik leghango­sabb hosszúhajú a következő klub-délutánon sajátkezűbe, fogta kabátgalléron azokat akik nem viselkedtek eléggé Illedelmesen. Mit mondjak róla? Rendes, szorgalmas szolgálatkész klubtag lett belőle. Hát ezért mondom, hogy nem lehet egy kalap alá ven­ni a mai fiatalokat. Tudom vannak olyan főiskolás lá­nyok, akiknek a szépen fésült frizurájuk alatt üres a fejük — s talán nem Is a fejük, a szivük. De a legtöbb tettre­­kész, alkotni, dolgozni vá­gyik. Véget kell vetni minden CSISZ szervezetben a formá­lis szervezett tevékenység nek, amely többnyire a sab­lonos gyűlésezésekben me rül kt. A CSISZ legyen való­ban tömegszervezet, amely szórakoztatva nevel. Ezt nem ml találtuk fel, régen Is így csinálták, amikor a pártmunka számára akarták megnyerni a fiatalokat. Persze, ehhez az kell, hogy az üzemi pártszervezetek tö­rődjenek a CSISZ-szel, be­szélgessenek velük a tömeg­szervezett munkáról, céljaik­ról, elképzeléseikről. Azt hi­szem, most a kongresszus után így lesz ... Különben ml Járatban vagy nálunk, hogyan kerültél tde? Csak kérdezni akartam egyet-mást — feleltem —, de amiért Jöttem, már meg­tudtam. Es így egyetlen kér­dés feltevése nélkül sikerült Interjút csinálnom. HARASZT1NÉ M. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom