Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-21 / 3. szám
jONI MUNUNUWE Vegyenek, asszonyok, vegyenek ... banánt, narancsot, fűszert, halat, baromfit, édes burgonyát, babot vegyenek, vegyenek ... Tanzániában Kariako Dar es salaamskeban a köz ponti vásártér a külvárosban terül el. A kora reggeli órákban legnagyobb itt a forgalom, ezért ha valaki látni akarja, kissé korábban kell felkelnie, mert 7 óra körül érkeznek a környékbeli falvak árusai és néhány perc múlva megjelennek az első vásárlók is. Már messziről érezni a déligyümölcsök sajátos illatát, amelybe fűszer és dohányillat keveredik. Közelebb érve erős halszag csapja meg az ember orrát. Helyben vagyunk. Tarka színek keveréke, piaci lárma, az eladók és a vásárlók alkudozása, a hangszóróból bömbölő afrikai zene — jellegzetes vásártéri légkör. Hatalmas betonozott területen, alacsony fapultokon friss déligyümölcs és zöldséghalmok mellett hal- és baromfi árusítóhelyek. Az árusok törökülésben ülnek és igyekeznek meggyőzni a vásárlót, hogy árujuk a legjobb, legfrissebb, leg... Nem hiszik? Kóstolja meg és meggyőződik róla. A vásárolni szándékozó nők tarka gyapot khangasba, vagy fekete bui-butba burkolózva határozat lanul járkálnak egyik árustól a másikig, alkudoznak, egyezkednek, számolnak. Végigjárják az egész piacot és végül visszatérnek az első árushoz, mert mégis ő a legolcsóbb. A dohányárus körül férfiak csoportja. Hangosan vitatkoznak, igyekeznek túlharsogni a recsegő zenét. Miről vitatkoznak? Ki tudná megmondani?! Tegnap sorsjegyhúzás volt, bizonyára azt firtatják, kire mosolygott rá a szerencse. Kávéárus tör utat magának. Két csészéjét össze koccintva hívja fel magára a figyelmet. Egyszer itt, másszor ott jelenik meg. Bizonyára jól megy az üzlet, hiszen 5 centet mindenki szívesen ad egy csésze kávéért, hogy felfrissítse rekedt hangszálait. Nem hiányoznak innen a gyerekek sem, akik félszemükkel állandóan azt lesik, hol csórhatnának el egy narancsot. Késő délután van, mire a vásártér elcsendesedik. Az elkésett háziasszonyok sietve vásárolnak, még mielőtt az árusok összecsomagolnák fennmaradt portékájukat. A vásártérről mindenki elégedetten távozik. A vevő, mert olcsón vásárolt, az árus, mert jó üzletet csinált. Hamarosan megjelennek az utcaseprők, hogy megtisztítsák a piacteret a hulladéktól, elszórt papirostól... és másnap reggel újra hallhatjuk: — főni mununuwe ... vegyenek asszonyok ... vegyenek ... V. 2ABKOVÁ SZÍNPADON és Nővére Pesten látta a Janoä vitézt és olyan lelkesen mondta el élményét kis húgának, hogy a pöttömnyi gyerek határozottan kijelentette: — Színésznő leszek. Hiába ellenezte a mama éveken át ezt a féltve melengetett óhaját, mondván, hogy sikamlós a pálya. Nem lehetett lebeszélni róla Pedig harag lett belőle, amely csak akkor engedett fel, amikor Nusi elvégezte a pesti színiiskolát és első hagyobb szerepében, a Lengyel vérben sikeresen mutatkozott be. Azóta sok víz folyt le a Dunán, hisz négy és fél évtized választja el attól a félve várt és örömkönnyekkel zárt emlékezetes estétől. A Veszprém megyei Zircről jött lány több magyarországi színpad után a húszas évek derekán lépett fel először Csehszlovákiában és azóta ez a föld lett a második hazája. Már ismert operett szubrettként játszik Iván Sándor és Földes társulataiban, s itt ismeri meg férjét. Ungváry Ferencet, a drámai színészt is. Szívéhez nő az operett, főleg Huszka Jenő műveit kedveli, de Kálmán, Lehár, Strauss és más „nagyok“ müveiben is gyakran kap szerepet és játékáért tapsot a közönségtől, elismerő szavakat a kritikától. S közben, pontosan harcincöt évvel ezelőtt első ízben szerepel a pozsonyi Rádióban. — Más dolog közönség előtt játszani és megint más a mikrofon előtt. Az utóbbi nehezebb — s élénk szóval ecseteli a különbséget, művészi pályafutásának műhelytitkait. 6 MIKROFON ELŐTT Népdalokat és magyar nótákat énekelt évtizedeken keresztül a rádióban és esztrádokon a magyar lakta délvidéken. Egy budapesti vendégszerepléséről így emlékezett meg annak idején az Űjság kritikusa: „A legszebb és legismertebb magyar dalokból énekelt csengő hangon a budapesti mikrofon előtt olyan kitűnő szövegkiejtéssel és muzikalitással, hogy szereplésére mindig szívesen gondolunk vissza.“ Szeretettel gondol vissza a régi szerepekre, a színpadi sikerek varázslatos perceire, a rádió hullámain szárnyra kapó sok száz nótára ez a kedves, fáradhatatlan, élénk asszony: Üjházy Nusi. Olvasóink nevében jubileumán mi is szívből köszöntjük és köszönjük neki a fülünkben gyakran felzsongó dallamokat . . . GÄLY IVÁN .......meggyőződésem, hogy a világbéke megvalósításához vezető legmegfelelőbb út, ha az egyszerű emberek, olyanok mint Önök és mi találkoznak és kölcsönösen meglátogatják egymást. Remélem, hogy egyre több fiatalt küldhetünk majd ki más országba, hogy megismerjék és megértsék a határainkon kívül élé emberek életmódját. Ez a gondolái vezérel bennünket, ezt szorgalmazzuk. Eljön majd az az idő is, amikoi személyesen eljutunk Csehszlovákiá ba ...,“ írja Olivia Coulshed asszony Liverpoolból. „ ... Elis említette, hogy ön meghívta, jöjjön el a jövő nyáron Bratislavába. Azt hiszem szívesen elmegy, ha sikerül elintéznie a formaságokat ... látogatásával nagy örömei szerzett nekünk, reméljük hamarosan újra eljön...“ írja Peggy Bryanl asszony. ....... szívélyes üdvözletét küldök a csehszlovák fiúknak és lányoknak.“ Justin Evens. Ilyen és hasonló levelek érkeztek az angol nőktől. Ez is bizonyltja, hogy a NDNSZ jubileumára kiadott érmeket, melyeket a Csehszlovák Nőbízottság Szlovákiai Bizottságától kaptak ajándékba, a két nemzet aszszonyai barátságuk szimbólumának tekintik. Természetesen meg kell magyarázni, hogy miért írták e leveleket és azt, hogyan kerültek a csehszlovákiai nők Angliába. Az angol nők 1965-ben Dorothy Altonről elnevezett utazási alapot létesítettek, hogy lehetővé tegyék a cserelátogatást a különböző országok asszonyai között, hogy így, személyi érintkezéssel könnyebben eloszlathassák az eltérő gazdaságitársadalmi rendszerből eredő nézeteltéréseket. így — az angol nők meghívására — mi is eljutottunk a ködös Albionba. A golfáramlat és a rendkívül enyhe időjárás kedvezett nekünk, mivel az elképzelt köd helyett jó idő fogadott bennünket. Szorongó érzéssel repültünk a világhírű írók — Shakespeare, Milton, Walter Scott, Wells, Shaw — élenjáró filozófusok — Hobbes, Lock, természettudósok és fizikusok Darwin, Davy, Newton, Faraday, királyok és királynők földje felé. Ábrándozásunkból a szimpatikus stewardes hangja zökkentett vissza a valóságba. A leszállást jelezte. Hol van már az az Idő, amikor a Francis Drake és Raligh hetekig bárkákon szelték a „csatornán“ keresztül a vizet, hogy átjusson a túlsó partra és sokszor napokig várakozott a kedvező szélre. Most a Prága—London közötti 1200 km-es távolságot 90 perc alatt tettük meg. Az ablakon át letekintek a szélesen elterülő városra. Bizonyára ritkán jut eszébe a szemlélőnek, hogy a város helyén valamikor a kis kelta Lyn-dln nevű település szerénykedett, melyet a rómaiak hódítottak meg 43-ban i. e. Földet értünk. A találkozás megható volt. Még ki sem bontakoztunk Margaret Curwen és Susie Davies öleléséből, már a programot ismertették velünk. Felszálltunk az eme letes autóbuszra. Utunk célja Reá-
