Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-21 / 3. szám

jONI MUNUNUWE Vegyenek, asszonyok, vegyenek ... banánt, narancsot, fűszert, halat, baromfit, édes burgonyát, babot vegyenek, vegyenek ... Tanzániában Kariako Dar es salaamskeban a köz ponti vásártér a külvárosban terül el. A kora reggeli órákban legnagyobb itt a forgalom, ezért ha valaki látni akarja, kissé korábban kell felkelnie, mert 7 óra körül érkeznek a környékbeli falvak árusai és néhány perc múlva megjelennek az első vásár­lók is. Már messziről érezni a déligyümölcsök sajátos illatát, amelybe fűszer és dohányillat keveredik. Közelebb érve erős halszag csapja meg az ember orrát. Helyben vagyunk. Tarka színek keveréke, piaci lárma, az eladók és a vásárlók alkudozása, a hangszóróból bömbölő afrikai zene — jellegzetes vásártéri légkör. Hatal­mas betonozott területen, alacsony fapultokon friss déligyümölcs és zöldséghalmok mellett hal- és baromfi árusítóhelyek. Az árusok törökülésben ülnek és igyekeznek meg­győzni a vásárlót, hogy árujuk a legjobb, legfrissebb, leg... Nem hiszik? Kóstolja meg és meggyőződik róla. A vásárolni szándékozó nők tarka gyapot khan­­gasba, vagy fekete bui-butba burkolózva határozat lanul járkálnak egyik árustól a másikig, alkudoznak, egyezkednek, számolnak. Végigjárják az egész piacot és végül visszatérnek az első árushoz, mert mégis ő a legolcsóbb. A dohányárus körül férfiak csoportja. Hangosan vitatkoznak, igyekeznek túlharsogni a recsegő zenét. Miről vitatkoznak? Ki tudná megmondani?! Tegnap sorsjegyhúzás volt, bizonyára azt firtatják, kire mosolygott rá a szerencse. Kávéárus tör utat magának. Két csészéjét össze koccintva hívja fel magára a figyelmet. Egyszer itt, másszor ott jelenik meg. Bizonyára jól megy az üzlet, hiszen 5 centet mindenki szívesen ad egy csésze kávéért, hogy felfrissítse rekedt hangszálait. Nem hiányoznak innen a gyerekek sem, akik fél­szemükkel állandóan azt lesik, hol csórhatnának el egy narancsot. Késő délután van, mire a vásártér elcsendesedik. Az elkésett háziasszonyok sietve vásárolnak, még mielőtt az árusok összecsomagolnák fennmaradt portékájukat. A vásártérről mindenki elégedetten távozik. A ve­vő, mert olcsón vásárolt, az árus, mert jó üzletet csinált. Hamarosan megjelennek az utcaseprők, hogy megtisztítsák a piacteret a hulladéktól, elszórt papirostól... és másnap reggel újra hallhatjuk: — főni mununuwe ... vegyenek asszonyok ... ve­gyenek ... V. 2ABKOVÁ SZÍNPADON és Nővére Pesten látta a Janoä vitézt és olyan lelkesen mondta el élményét kis húgának, hogy a pöttömnyi gyerek határozottan kijelentette: — Színésznő leszek. Hiába ellenezte a mama éveken át ezt a féltve melen­getett óhaját, mondván, hogy sikamlós a pálya. Nem lehetett lebeszélni róla Pedig harag lett belőle, amely csak akkor engedett fel, amikor Nusi el­végezte a pesti színiiskolát és első hagyobb szerepében, a Lengyel vérben sikeresen mutatkozott be. Azóta sok víz folyt le a Dunán, hisz négy és fél évtized választja el attól a félve várt és örömkönnyekkel zárt emlékezetes estétől. A Veszprém megyei Zircről jött lány több magyar­­országi színpad után a húszas évek derekán lépett fel először Csehszlová­kiában és azóta ez a föld lett a máso­dik hazája. Már ismert operett szub­­rettként játszik Iván Sándor és Földes társulataiban, s itt ismeri meg férjét. Ungváry Ferencet, a drámai színészt is. Szívéhez nő az operett, főleg Huszka Jenő műveit kedveli, de Kálmán, Le­hár, Strauss és más „nagyok“ müvei­ben is gyakran kap szerepet és játé­káért tapsot a közönségtől, elismerő szavakat a kritikától. S közben, pon­tosan harcincöt évvel ezelőtt első ízben szerepel a pozsonyi Rádióban. — Más dolog közönség előtt játsza­ni és megint más a mikrofon előtt. Az utóbbi nehezebb — s élénk szóval ecseteli a különbséget, művészi pálya­futásának műhelytitkait. 6 MIKROFON ELŐTT Népdalokat és magyar nótákat éne­kelt évtizedeken keresztül a rádióban és esztrádokon a magyar lakta dél­vidéken. Egy budapesti vendégszerep­léséről így emlékezett meg annak ide­jén az Űjság kritikusa: „A legszebb és legismertebb magyar dalokból éne­kelt csengő hangon a budapesti mikro­fon előtt olyan kitűnő szövegkiejtéssel és muzikalitással, hogy szereplésére mindig szívesen gondolunk vissza.“ Szeretettel gondol vissza a régi sze­repekre, a színpadi sikerek varázslatos perceire, a rádió hullámain szárnyra kapó sok száz nótára ez a kedves, fáradhatatlan, élénk asszony: Üjházy Nusi. Olvasóink nevében jubileumán mi is szívből köszöntjük és köszönjük neki a fülünkben gyakran felzsongó dalla­mokat . . . GÄLY IVÁN .......meggyőződésem, hogy a világ­béke megvalósításához vezető leg­megfelelőbb út, ha az egyszerű em­berek, olyanok mint Önök és mi találkoznak és kölcsönösen megláto­gatják egymást. Remélem, hogy egy­re több fiatalt küldhetünk majd ki más országba, hogy megismerjék és megértsék a határainkon kívül élé emberek életmódját. Ez a gondolái vezérel bennünket, ezt szorgalmaz­zuk. Eljön majd az az idő is, amikoi személyesen eljutunk Csehszlovákiá ba ...,“ írja Olivia Coulshed asszony Liverpoolból. „ ... Elis említette, hogy ön meg­hívta, jöjjön el a jövő nyáron Bra­­tislavába. Azt hiszem szívesen el­megy, ha sikerül elintéznie a forma­ságokat ... látogatásával nagy örömei szerzett nekünk, reméljük hamarosan újra eljön...“ írja Peggy Bryanl asszony. ....... szívélyes üdvözletét küldök a csehszlovák fiúknak és lányoknak.“ Justin Evens. Ilyen és hasonló levelek érkeztek az angol nőktől. Ez is bizonyltja, hogy a NDNSZ jubileumára kiadott érmeket, melyeket a Csehszlovák Nő­­bízottság Szlovákiai Bizottságától kaptak ajándékba, a két nemzet asz­­szonyai barátságuk szimbólumának tekintik. Természetesen meg kell magyaráz­ni, hogy miért írták e leveleket és azt, hogyan kerültek a csehszlovákiai nők Angliába. Az angol nők 1965-ben Dorothy Altonről elnevezett utazási alapot létesítettek, hogy lehetővé tegyék a cserelátogatást a különböző országok asszonyai között, hogy így, személyi érintkezéssel könnyebben eloszlathassák az eltérő gazdasági­­társadalmi rendszerből eredő nézet­­eltéréseket. így — az angol nők meghívására — mi is eljutottunk a ködös Albionba. A golfáramlat és a rendkívül enyhe időjárás kedvezett nekünk, mivel az elképzelt köd he­lyett jó idő fogadott bennünket. Szorongó érzéssel repültünk a vi­lághírű írók — Shakespeare, Milton, Walter Scott, Wells, Shaw — élen­járó filozófusok — Hobbes, Lock, természettudósok és fizikusok Darwin, Davy, Newton, Faraday, ki­rályok és királynők földje felé. Ábrándozásunkból a szimpatikus ste­­wardes hangja zökkentett vissza a valóságba. A leszállást jelezte. Hol van már az az Idő, amikor a Francis Drake és Raligh hetekig bárkákon szelték a „csatornán“ keresztül a vizet, hogy átjusson a túlsó partra és sokszor napokig várakozott a ked­vező szélre. Most a Prága—London közötti 1200 km-es távolságot 90 perc alatt tettük meg. Az ablakon át le­tekintek a szélesen elterülő városra. Bizonyára ritkán jut eszébe a szem­lélőnek, hogy a város helyén vala­mikor a kis kelta Lyn-dln nevű tele­pülés szerénykedett, melyet a ró­maiak hódítottak meg 43-ban i. e. Földet értünk. A találkozás meg­ható volt. Még ki sem bontakoztunk Margaret Curwen és Susie Davies öleléséből, már a programot ismer­tették velünk. Felszálltunk az eme letes autóbuszra. Utunk célja Reá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom