Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-21 / 3. szám
KorkiilHnbség a házasságban Köztudomású, hogy a házasság, és következésképpen a családon belüli kapcsolatok Jellege a házasságkötés motívumaitól íügg. Az egyik Ilyen motívum a házasságra lépők életkora. A vőlegény és a menyasszony közti korkülönbség bizonyos fokig elárulja, milyen mértékben volt mentes a házasságkötés mindenféle számítástól. A házasságkötés átlagos korhatára a Szovjetunió különböző részein eltérő és változó. A szovjethatalom fennállása óta a Baltvidéken lényegesen alacsonyabb — a férfiaknál 25 év, a nőnél 21—23 év. Üzbegisztánban a legutóbbi 25 évben a férfiak házasságkötésének korhatára viszonylag megállapodott, a nőké viszont eltolódott. A 18 éves és fiatalabb lányok házasságkötésének arányszáma majdnem a harmadára csökkent. Mi ennek a magyarázata? A burzsoá uralom idején a Baltvidéken, főként a falvakban, a házasságkötés elsősorban attól függött, mikor válik a fiú a gazdaság vagy földek urává, másodszor a hozomány beszerzésétől. A szegényparasztok rendszerint halogatták a házasságkötést, először bizonyos összeget akartak összegyűjteni föld és gazdasági felszerelés vására házasság korlátozták a nemzetiségi és vallási előítéletek is. Milyen erővel és fokban hatnak ezek a tényezők a házasságkötésre a szovjetországban? A taskenti, szamarkandi, leningrádi kutatások azt mutatták, hogy Taskentban és Szamarkandban a nemzetiségek között kötött házasságok az összes házasság több mint 20 százalékát alkották. Ebben az őslakosság utódai és a szovjetország európai részéből bevándoroltak sarjai között kötött házasságok 6—7 százalékot tettek ki. Leningrádban 1964-ben a nemzetiségek között kötött házasságok az összes házasság 17 százalékát tették ki. így tehát annak ellenére, hogy Leningrád lakossága nemzetiségi tekintetben sokkal egyrétűbb, mint Taskent és Szamarkand lakossága, a nemzetiségek között kötött házasságok részaránya nem sokkal kisebb, mint az üzbég városokban. Miért kötött házasságot? A házasságkötés motívumainak tisztázására nagy szociológiai kutatást végeztünk, amelynek során ötszáz újdonsült pártól kértünk választ ankétkérdésekre, egyesektől pedig szóbeli nyilatkozatot kértünk. Arra a kérdésre, hogy „véleménye szerint mi 21 százaléka a munkahelyén ismerkedett meg, 17 százaléka a tanulás során, 27,2 százaléka házi összejöveteleken, 5 százaléka nyaraláson, 5,2 százaléka más ismerősök révén, 3,3 százaléka rokonai révén, 0,7 százaléka internátusokban, 1,6 százaléka az utcán, 3,8 százaléka pedig más helyen ismerte meg a párját. Következésképpen a házasságok fele a közös munkában vagy tanulásban, vagy a közös lakóhelyen szerzett ismeretség eredménye; A körkérdések adataiból Ítélve, a házasságok többsége aránylag hosszú (több mint egy évig tartó) ismeretség eredménye volt, tehát itt feltételezhető a komoly, erkölcsileg megalapozott elhatározás. Csupán nem egészen egyötödénél feltételezhetjük, hogy már akkor házasságot kötöttek, amikor még nem ismerhették egymást Jól. Azáltal, hogy házasság a férfiak és nők önkéntes választásán alapuló szövetséggé vált, amelyben az erkölcsi tényezők mindenek fölött állnak, a családi élet minden területén változásokat idézett elő. A nő önállósága a munkában — egyenlősége a családban A Szovjetunióban nagy szerepet játszik a nők SZOCIOIÚ8IÁIA A SZOVJETUNIÓBAN A Nő számára irta: IRINA HORUNZSAJA, az orvostudományok kandidátusa lására. Ez növelte a kései házasságkötések számát. Tehát a mostani ellentétes folyamat azt bizonyltja, hogy az említett okok többé nem hatnak, s a házasságkötés az emberek akaratától és szabad választásától függ. Üzbegisztánban a forradalom előtt nagyon elterjedt szokás volt kiskorú lányokat férjhezadni. A nők egyenjogúságának, gazdasági függetlenségének erősödésével és kulturális színvonalának emelkedésével párhuzamosan ez a Jelenség is fokozatosan megszűnt. Bebizonyosodott, hogy a legtöbb esetben a házastársak korkülönbsége nem haladja meg a hat évet. A házasságkötések több mint kétharmadánál azonos korúak vagy minimális (három évnél kisebb) korkülönbségű házastársak kötöttek egymással házasságot, a gyakorlatban megszűntek a maximális korkülönbséggel (20 és még több év) kötött házasságok. Aránylag ritkák az olyan házasságok is, amelyekben a fér] tíz évvel vagy többel idősebb a feleségénél. Ezek az adatok elsősorban azt bizonyítják, hogy a Szovjetunióban csökken a nagy korkülönbséggel kötött házasságok százalékaránya. Ez törvényszerű következménye annak, hogy a szovjet társadalom életében megerősödtek a szocialista alapok, s ezek egyre nagyobb mértékben befolyásolják a hitvestársválasztás motívumait, s magát a házasságot is. Vegyes házasságok A kizsákmányoló társadalom viszonyai között a házasságkötés szabadságát jelentős mértékben a tartós és boldog házasság fő feltétele?“, a megkérdezettek 76,2 százaléka ezt válaszolta: a szerelem, vagy a szerelem és a nézetek azonossága, a bizalom, a barátság. A megkérdezett 13,2 százalék az egyenjogúságot és kölcsönös tiszteletet, 4 százaléka a szerelmet, 1,6 százaléka a szerelmet és az anyagi Javakat, 0,6 százaléka a gyermekeket, 0,2 százaléka a reális életszemléletet jelölte meg, 4,2 százalékuk pedig nem adott választ. így tehát a házasság szemléletében fölényben vannak az erkölcsi szempontok. Az anyagi számítást nem említik a házasságot szülő okok között. Arra a kérdésre, hogy ritkák-e a szülők és gyermekeik között a házasságkötés miatt kirobbanó nézeteltérések, a válasz nemleges. Ha mégis van viszály, akkor legtöbbször a szülőknek van igazuk, mert nem a házastárs kiválasztása ellen van kifogásuk, hanem a választás komolytalansága, elégtelen erkölcsi megalapozottsága ellen. A lakosság nagyobb mozgási lehetőségével kapcsolatban jelentősen kiszélesedett a Jövendőbeli hitvestárs kiválasztásának földrajzi területe. Az ország iparosítása, és a kulturális forradalom következtében a falusi lakosság a városba és az új építkezési helyekre özönlött. A szabad idő, a nyári pihenő Jobb kihasználása és a turistasport megszervezése eredményeképpen kibővültek a lakosság kölcsönös kapcsolatai. E tekintetben érdekesek a házasságkötést megelőző, ismerkedésre vonatkozó adatok. A megkérdezett párok 9 százaléka gyermekkora óta ismerte egymást, gazdasági önállósága. Háromszáz kiszemelt munkáscsalád viszonyainak megfigyelése azt bizonyította, hogy 146 családban a fér] keresete tíz és még több rubellal nagyobb a felesége kereseténél, 54 családban a nő keres többet a férjénél, száz családban pedig egyenlő a kereset. Munkáskörnyezetben Jelenleg két családtlpus létezik. Az egyikben megmaradt a személyi hatalom, de mér nem kényszerre, hanem inkább a férj erkölcsi tekintélyére épül. A második típushoz azok a családok tartoznak, amelyekben a fér] formális családfői szerepe mögött a házastársak tényleges egyenjogúsága rejlik, s ez a családon belüli fő kérdések eldöntésében érvényesül. Am a nők gazdasági egyenjogúsága és munkasikereik nem mindenütt és nem mindig vonják maguk után családi egyenjogúságukat. Sok családban a nő még mindig alárendelt helyzetben van, s úgyszólván az egész házi munka az ő vállára nehezedik. A termelésben dolgozó nő kétszer-háromszor annyi időt szentel a háztartásnak, mint a férfi. A szovjet család legkomolyabb társadalmi funkciója a gyermeknevelés. A szocialista társadalom fejlődésével párhuzamosan erősödik az erkölcsi tényező szerepe az életben, ami azt Jelenti, hogy a családi nevelés szerepe is megnövekszik. Ez megköveteli, hogy az állam állandóan törődjön a családdal, és a legkedvezőbb feltételeket teremtse meg a család számára. (APN) 5
