Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-18 / 7. szám
J Macháéová-Dostálová közszükségleti ipari miniszter és Irena Ourigová, a Csehszlovák Nöbizottság Szlovákiai bizottságának elnöke. □ nők országos konferenciáján sok szó hangzott el az iparban dolgozó nők szakképzettségéről, az elegendő műszaki utánpótlás biztosításáról. Az egyik felszólaló például a főiskolát végzett nők helyzetét taglalva két általános vonatkozású dologra mutatott rá: egyrészt a főiskolát végzett nőknek kevés alkalmuk nyílik tudásuk érvényesítésére (a vezető állásokban mindenütt aránytalanul kevés a nő), másrészt családi körülmények idővel arra kényszerítik őket, hogy kilépjenek a munkából, így nincs módjukban tudásukat tovább fejleszteni. Rybková, a Ceská Tfebová-i vasútállomás osztályvezetője a munkakörülményekről beszélt. Megemlítette, hogy például nálunk az állomáson [hazánk egyik legforgalmasabb vasúti gócpontján) a takarítónők még mindig elavult módszerekkel dolgoznak: korszerű takarítógépek helyett vödrökkel, rongyokkal, söprűkkel, lapátokkal vannak felszerelve. Jablonová, a Észak-Csehországi Kerület egyik felszólalója a második műszakról beszélt. Azt mondta, hogy a férfiak hetente mindössze hat órát „vesztegetnek“ a háztartási munkára, míg az asszonyoknál a házi munka ugyanakkor 35—40 órát vesz igénybe. Szerinte mindenütt nagyobb súlyt kellene fektetni a férjes asszonyok politikai nevelésére. A számos égető probléma, érdekes felszólalás közül csupán néhányról emlékeztünk meg. Nőbízottságainkra vár a feladat, hogy a dolgozó nők, anyák helyzetének javítását, megikönnyügsét célzó javaslatok, ötletek ineg^^^ítását az^fddiginél fokozottabb eréllyel szorgalmazzák az illetékes fórumokon. Földművesasszonyaink nagyobb része az állattenyésztés munkafeltételeiről beszélt. Ez érthető is, hiszen a növénytermesztésből ma már egyre jobban kiszorul a kézi munka, s a női munkaerő így az állattenyésztésben összpontosul. Az istállók gépesítése nem kielégítő. Sok helyen az asszonyok vedrekben kénytelenek széjjelhordani a takarmányt. Ez nemcsak hogy megnehezíti a munkát, hanem időveszteséget is okoz. Az asszonyok kérték, hogy legalább az újonnan épülő istállók berendezésére, típusának megválasztására fordítsanak nagyobb gondot, hogy fokozatosan megszűnjenek ezek a hibák. Sok szó hangzott el a szociális helyiségek szükségességéről is. Bedík Anna, a tornaijai szövetkezet dolgozója szerint ez már nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek számára is elsőrangú követelmény. ffogy az állatgondozók munka után az istállóban megmosakodhassanak, ez a személyi higiénia legalapvetőbb szükséglete. No és a munkaruha! Éppen ideje lenne már, hogy a szövetkezetek munkaruhával lássák el az állattenyésztésben dolgozókat. A gumicsizma állandó használata egészségtelen és nem is praktikus. Az asszonyok körében nagy visszhangra talált Zemanová Anicka felszólalása, aki elmondta, hogy náluk két műszakban dolgoznak az állattenyésztők. Ezáltal minden második vasárnapjuk szabad. A két műszak bevezetését a többi szövetkezetekben is megpróbálhatnák, az asszonyok így több szabad időhöz és pihenéshez jutnának. A mezőgazdaságban dolgozó ifjúság száma évről éyre csökken. Ez főleg az állattenyésztésben észlelhető. A rimaszombati járásban például 4280 idős szövetkezeti tag dolgozik, aki egy-két éven belül kiesik a munkából. A fiatalokat nem elég mézes szavakkal a szövetkezetbe hívni, ffa úgy keresnének, mint az üzemekben, — mindjárt lenne a mezőgazdaságban utánpótlás. Svacinková Anna, a húszéves zootechnikus nézete szerint elegendő pénzük van a szövetkezeteknek, amelyből fizetni tudnák a fiatal dolgozókat, csak . . . Sajnos ezt a „csak“-ot akkor is megtaláljuk, amikor szakképzett fiataloknak kellene a vezetőségbe bejutni. A családos anyák nehéz körülmények között végzik el az iskolát. S mikor hasznosíthatnák tudásukat — ők is kiszorulnak a vezetésből, szakképzettség nélküli férfiak foglalják el a helyüket. A földművesasszonyok nem elégednek meg az idénymunkákkal. Téli munkalehetőséget kérnek. Már engedélyezték a szövetkezeteknek a melléktermelést, így csak a vezetőségen múlik, hogy a helyi lehetőségeknek megfelelően a téli időszakban is munkát biztosítsanak a női munkaerőknek. Az asszonyok nyíltan és őszintén megmondták a konferencián, mi hátráltatja a mezőgazdaság fejlődését, mivel lehetne könnyíteni a dolgozó asszonyok munkáján. Leflerová elvtársnő, a Csehszlovák Nőbizottság elnöknője a felszólalóknak adott válaszában hangsúlyozta, hogy az elhangzott javaslatokat az illetékesek elé terjesztik, s a lehetőségekhez mérten valóra váltják Asszonyaink népgazdaságunk minden szakaszán aktívan bekapcsolódnak a termelésbe, a közéletben viszont ennek ellenkezőjével találkozunk. Kevés a női funkcionárusunk és a vezető beosztásban levő nők száma is alacsony. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy azok a nők, akik a nemzeti bizottságokban, -társadalmi szervezetekben és közéletünk más szakaszán működnek, eredményesen dolgoznak. Ez a kérdés többször felvetődött a kongresszus beszámolóiban és a vitában. Pl. szlovákiai viszonylatban azelőtt 11 EFSZ elnöknő volt, ma három van. A vitázók megindokolták. Az asszonyok kettős műszaka — a munkahelyen és otthon, — túlterhelést jelent számukra addig, míg a szolgáltatások nem lesznek olyan szinten, hogy a háztartás gondjainak nagy részét átvennék és ezáltal a nők több időt szentelhetnek a családnak és a társadalomnak. A problémákhoz nagymértékben az is hozzájárul, hogy a nőmozgalom szervezeti felépítése ma már nem felel meg társadalmunk fejlődési fokának, mert a szocialista építés jelenlegi időszaka megköveteli, hogy asszonyaink nevelése, irányítása tökéletesebb legyen. Több küldött azzal érvelt, hogy a nőbizottságok nem kaptak kellő irányítást a központi nőbizottságtól, a kerületen és járáson keresztül. Nem volt tehát szoros kapcsolat a nőmozgalom felsőbb szerveivel. Felvetődött a nőbizottságok jogkörének kérdése is. A nőbizottságok a nemzeti bizottságok szerveiként szerepelnek. Határozataik nem jogerősek, ellentétben a többi bizottságokkal. Többször és több helyen előfordult, hogy a bölcsődék, óvodák, iskolák létesítésekor, valamint az asszonyokat érintő egyes kérdések intézésénél, nem vették figyelembe az asszonyok jó javaslatait, ellenben egy-egy szakosztály vezetőjének egyéni elképzelése érvényesült. Ezért javasolták, hogy a nőbizottság élén női tanácstag álljon. A konferencia résztvevői tapsviharral üdvözllk az elnökséget. L. Lisicky felvételei gflltfZ&TV МШ ORSZÁGOS KONFERENCIÁM
