Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-19 / 4. szám
Amikor kétéves olt-tartózkodásom után visszatértem Jemenből, ismerőseim körében gyakran hangzott cl a kérdés, hogyan élnek ott a nők. Természetesen mindenekelőtt a legendás hírű háremekre gondoltak. Valóban sok érdekes dologba nyertem ott betekintést. A jemeniek izlám hitűek, Allahot tisztelik. A vallás erősen rányomja bélyegét a lakosság mindennapi életére. Számos kötelességet ír elő és igen sok szabályt állít fel, melyeket a jemenieknek szigorúan be kell tartani. Ennek a következménye, hogy a jemeni nép ma is olyan körülmények között él, mint a mi népünk néhány évszázaddal ezelőtt. A Korán, az izlám hitűek bibliája szigorúan elzárja a nőket a külvilágtól, Innen ered a hárem (harím) szó jelentősége is, ami tilosat, érintetlent jelent. Régente csak azokat a helyeket nevezték így, ahova férfiaknak tilos volt belépni. Az izlám hit szerint minden férfinak négy feleségre van joga, de azt is előírja, hogy a férj mind a négy asszonyt köteles rendszeresen látogatni. A házas életet természetesen egészen másképpen értelmezik, mint nálunk. Mindegyik asszony gyermekeivel lakik együtt. A feleségek közötti viszony csak akkor jó, ha a férj gazdag és mindegyik asszonyát külön házban helyezheti el. Ha a nők egy fedél alatt élnek, bizony sok perpatvar tarkítja életüket. Ha a férj azt akarja, hogy feleségei békésen megférjenek, figyelmességét egyformán kell megosztania az asszonyok között, hogy egyik se érezze magát elhanyagoltnak. Volt egy esetem, amikor egy hárembe hívtak az egyik asszonyhoz. Miután a beteget elláttam, a többieket is meg kellett vizsgálnom, hogy ne érezzék magukat megrövidítve. Az asszonyok legtöbbnyire csak a házi teendőket végzik. Ha a nő mégis állásban van, akkor valamilyen módosabb család háztartását vezeti. Kivételt képeznek az ápolónők, akik többnyire valamilyen előkelő családból származnak és hivatásukat — mint középkorban az udvarhölgyek — emberbaráti cselekedetnek minősítik. A női klinika ápolónői Szanában (a kilinikát tréfásan az én hárememnek nevezték) az ENSZ két és féléves egészségügyi iskoláját végezték el. Legtöbbjük a beiratkozáskor még írni és olvasni sem tudott, de a betegápolást gyorsan és jól elsajátították. Amellett, hogy hivatásukat szeretik, minden gondolatukat a férjhezmenés foglalja le. Jemenben senki sem ítéli el azt a nőt, aki egy másik nő férjét elhódítja. Asie nővér a klinikán például nyíltan bevallotta nekem, hogy tetszik neki az egyik mentőautó sofőrje. Azzal egyáltalában nem törődött, hogy a férfinak már felesége és három gyermeke van. Ellenkezőleg, igyekezett megnyerni az asszony és a gyermekek bizalmát. A férj a nyilvánosság előtt egyedül jelenik meg és társaságban is csak férfiakkal érintkezik, mert a feleség nem mutathatja arcát még férje jóbarátja előtt sem. Ezért a nők önálló életet élnek. Nem járhatnak se az imaházba, se temetésre. A művelődéssel nincs különösebb gondjuk. írni, olvasni nem tudnak. A barátnők összejönnek és kellemesen elszórakoznak. Férjükkel napközben csak az ebédnél találkoznak — persze csak akkor, ha nem a másik feleségénél ebédel. Ott-tartózkodásom elején, amikor pácienseim már jobban megismertek, olyan „ötórai tea“ félét rendeztek a tiszteletemre. Hogy otthonosan érezzem magam közöttük, meghívtak néhány ápolónőt is a klinikáról. Közel száz arab nő között én voltam az egyetlen európai. A meghívott asszonyok talpig feketében érkeztek, arcukat sűrű fekete fátyol takarta el. Méltóságteljesen, hallgatagon vonultak az utcákon. A bejáratnál kézifüstölővel minden vendéget körültömj éneztek és erős, átütő illattal fecskendeztek be. És ezután csoda történt. Egymás után vetették le a fekete köntöst, a sűrű fátyolt és egyszerre szivárványszínű pillangókká változtak. Csak úgy káprázott a szemem, amint a sok arannyal, ezüsttel átszőtt brokátot néztem. Nyakukban szikrázó drágakő füzérek, karjaikat arany és ezüst karperecek tömege borította. Nem akartam hinni a szememnek, azt hittem, csak álmodom az egészet és Seherezádé hercegkisasszonyt látom több példányban magam előtt . , . Eddig ugyanis csak betegeim hétköznapi ruháját ismertem, amellyel a vizsgálatok során elég sok bosszúságom volt, mert a felső ruha alatt még két-három alsóruhát, vastag vászonból két alsószoknyát, melltartót, egy vászon és egy bársony nadrágot hordanak. És most egyszerre ekkora változás! A hangulat kitűnő volt, tréfában és kacagásban nem volt hiány. Vendéglátóim cukorkát, kekszet, teát és valódi jemeni kávét kínáltak, amit ők igen szívesen fogyasztanak, de én nemigen élveztem, mert keserű volt, mint az epe és édesíteni nem szabad. Ez a fekete folyadék ugyanis nem kávészemekből, hanem kávéhéjból készül. Egy huszonöt négyzetméteres teremben három sorban ültünk a falak körül. A szobában egyetlen bútordarab sem volt. A padlót értékes szőnyegek borították, a falak üresek voltak, a képeket tiltja az izlám. Körös-körül hímzett párnák helyettesítették a székeket. Az ablakokon zsalu. Az ablaküveget alabástrom helyettesíti, melyen keresztül csak gyér fény szűrődik be a szobába. Előkerültek a madák — a vizipipák is. Ezeket minden higiéniai eljárás nélkül kézről-kézre, szájról-szájra adogatták. A szobát az illatok és a füst nehéz keveréke töltötte meg. Hirtelen éles hangok ütötték meg a fülemet. Két asszony énekelni kezdett. Éneküket dobszó kisérte. Alig fejezték be az egyik dalt, másikba kezdtek. A dallamok egyformák, állandóan ismétlődnek, melankólikusak. Lassan megmozdult a tömeg, táncolni kezdtek. Férőhelyre nem volt szükség. Megfogták egymás kezét, lábukkal dobbantottak és helyben néhány fordulatot tettek. Régi jemeni táncot mutattak be nekem. A hangulat növelésére a háziasszony katin alkaloidot tartalmazó növényfélét osztogatott az asszonyok között. Ennek hatására — állítólag — fokozódik a jókedv, elmúlik a fáradtság és kellemes érzés tölti el az embert. Nekem is kezembe nyomtak egy csokorra valót. Le/ e&t if Ыгщсх пткл, téptem néhány levélkét és rágcsálni kezdtem, de mivel nem sikerült szétrágnom, hirtelen lenyeltem. Az arab asszonyok tenyerükben szétmorzsolták a növényt és vízzel nyelték le, közben igen elégedett arcot vágtak. A monoton hangok, a dob pergése, a táncoló nők illata és a füst teljesen elbódított. Ügy éreztem, a környezetből a hamisíthatatlan Kelet varázsa árad . . . MUDr. ZDENKA MARESOVÄ Tipikus jemeni utca A jemeni építészeti stilus t mesék világéra emlékeztet
