Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-02-19 / 4. szám

Valahol ott kéne kezdeni, hogy ha nem volnának a fenséges és gyö­nyörű hegycsúcsok, nem lett volna síükség a szállodákra, turistaházakra és üdülőkre sem. És nem csengne olyan vonzóan minden nyelven: Üdülés a Ma: gas-Tátrában. . . Téli sportok és a Tátra . . . Csakhogy ha már megvannak a hegy­koszorúk, a szállodák, a természet adta sportlehetőségeket is ki kell használ­nunk, már pedig ezt nem tesszük eléggé — nyugtalanítja évek óta a gondolat a Magas-Tátrai Városi Nemzeti Bizottság és a Magas-Tátra vidéke építészeti terv­hivatalának dolgozóit. Annál is inkább, mivel a mindjobban kibontakozó turista­­forgalom óta egyre több külföldi teszi fel ezt a kérdést, nem beszélve a hazai üdülőkről. Mert sajnos, ma a Magas-Tátrában tulajdonképpen nincs sílesiklópálya, sí­felvonó, ugrósánc, korcsolyapálya, szán­­lesiklópálya, egyszóval: korszerűsített sportlétesítmények. Mindez azonban ott szerepel az űj tervekben, mégpedig olyan elgondolások­kal párosítva, melyek ha valóra válnak, a Magas-Tátrát nagyvonalú, a téli spor­tok modern és látványos központjává alakítják. a megvilágított sílesikló pályá: már ezen a télen is élvezhetik a romantikus esti sízés hívei és a rendbehozott szánkópá­lyát a Nemzetközi Szövetség ii alkalmas­nak találta nemzetközi versenyek céljára. Tátralomnic, mely eddig is a téli sportversenyek színhelye volt, egy rek­reációs lesiklópályát és két ugrósáncot kap, fedett uszodát, golfpályát, szállodát, motelt és autocampingot. A négy sze­ntélyt szállító fülkés függővasút majd ötszáznegyven embert szállít fel a Kő­­pataki-tóboz egy óra alatt. Tervek, vitatott tervvázlatok, további merész elgondolások. . . Mindez annak érdekében, hogy a Magas-Tátrát méltón nevezhessük hazánk legfontosabb turista­­központjának. Nagyon sok a tervezett munka és ter­mészetesen a probléma is, — szedi ismét sorrendbe a vázlatokat, fényképeket és tervrajzokat Jaroslav Cejka építészmér­nök, a Magas-Tátra építészeti terv­hivatalának vezetője. — A mi felada­tunk elsősorban ügyelni, hogy megőriz­zük a tátrai Nemzeti Park jellegzetes­ségét, a csendövezeteket (ami valóban a mi sajátosságunk) és a Magas-Tátra természeti szépségeit. Nehézségeket okoz­nak az egyes beruházók terveinek ösz­­szehangolása a táj jellegzetességével. Azt Turisták paradicsoma Megvalósításukat nagyban befolyásol­ná, ha az 1970-es évben Csehszlovákiá­ban rendezésre kerülő Sílesikló Világ­­bajnokság színhelye a Magas-Tátra volna. A Csorbatónál 1970-ig elkészülnek az ugrósáncok, rendbehozzák a lesikló és futópályákat és a hozzájuk tartozó sífelvonókat. Az ugrósáncoknál 16 000 férőhelyes tribün várja majd a sport­közönséget. Négyszáz gépkocsit befogadó parkolótér létesítését és autószerviz-szol­gálatot is tervbe vettek. És elkészült a tervrajza annak a legmodernebb kivitelű, látványos nemzetközi A-szállodának, mely az ugyancsak tervbe vett B-szállo­­dával párhuzamosan épülne. Az alkal­mazottak részére Tatranská Strbán épül lakótelep, a közlekedést a fogaskerekű vasút oldja mafd meg. A négy Tátrafüredhez sem volt mos­toha a tervezés. Az idén átadtak egy 160 ágyas szállót, s már elkészült egy másiknak a tervrajza is. A Hrebienokon akarjuk, legyenek egyéniek az itteni szállók, turistaházak, üdülő otthonok. A szeszélyes időjárás gyakran szobafog­ságra ítéli a vendégeket, és ekkor hiába keresi a külföldi turista a fedett uszo­dát, tekepályát, tornatermet, a szállóhoz tartozó fedett korcsolyapályá . És nagyon hiányzik a Magas-Tátra területén egy olyan kulturális központ, ahol nemcsak színház és filmelőadások volnának, hanem hangversenyek, esztrád- és egyéb kulturális fellépései: is. Valóban, sokat segítene, ha a világ­­bajnoksággal kapcsolatos döntés a Ma­gas-Tátra javára dőlne el. Nagyon meg­gyorsítaná a tervek megvalósításának ütemét. És ez a jelentős sportesemény nemcsak a Tátra szépségére, turista-, sport- és üdülési lehetőségeire hívná fel a külföldiek figyelmét, hanem hazánkat, életünket is ismertetné a világgal. KRPELÁN MAGDA Fr. Spécii felvétele Ez a modern és eredeti 280 + 160 férőhelyes nem­zetközi hotel épül Csorbatón, a Világbajnokság vendégeit várva. A NO ÉS AZ ÉKSZER évszázadok óta kiegészítik egy­mást. A finoman ötvözött, csiszolt ékszert viselője tartalommal tölti meg, viszont az ékszertől a nő fényt, csillogást kap cserébe. A reneszánsz dámái Génuában, Velencében aranyból, ezüstből ké­szült övét viseltek. A Borgiák ide­jében a „dámák“ nagyértékű gyű­rűk, varázslatos szépségű melltűk ékkövei alatt mérget rejtegettek, mert az olasz reneszánsz virágko­rában minden becses volt és drá­ga. . . szerelem, művészet, szép­ség, asszonyok . . . csupán egy do­log volt olcsó, az emberélet! A tizennyolcadik század máso­dik felében a kacér francia női cipő kikandikált a krinolinok sze­gélye alól és ezért ünnepi esté­lyek alkalmával valósággal ék­szerré vált a báli cipő. De éksze­rek halmaza tarkítja ebben az idő­ben a női ruhát is. Kalapcsat, gomb, legyezd, csak úgy villog­nak az ékkövektől. Címerek s szimbolikus ékszerek djvatja ez, mikor minden hölgy ott viseli keblén szerelme ,,hűségének zálo­gát". Napjainkban az ékszer kiegészí­tő része öltözetünknek. A díszek anyaga is alá van vetve külön­böző korok ízlésének. A tenger mélysége, föld gyomra, folyók medre ontotta végtelen évek hosz­­szú során a gyöngyöket, drága­köveket, aranyat, ezüstöt, platinát a női divat szolgálatába, de a drágaköveken kívül féldrágaköve­ket, művésziesen csiszolt színes üvegeket, vagy aranynál, platiná­nál jóval olcsóbb fémeket is fel­használtak. Csehországban, a Nissa menti fablonecben 1750 körül létesítet­ték az első üvegfúvó kemencéket, melyek üveggyöngyöket állítottak elő. Napjainkban a műanyag is utat tör a bizsuiparba és szak­értői vélemények szerint könnyed­sége, színek iránti rendkívüli ér­zékenysége folytán méltán kerül a valódi ékszerek sorába. A jablo­­neci bizsutéria már régen meg­szűnt csupán ékszerutánzat lenni. Művészi kiállítása önálló művé­szetté emelte, s ezért nem is cso­dálkozunk, ha azt halljuk, hogy a világ 116 országában jabloneci bizsutériát viselnek a nők. Az olasz, spanyol, arab iparművészek és az utóbbi években külföldre vándorolt német kézművesek, nem lebecsülendő versenytársai divat­­ékszer-iparunknak. De a cseh ék­szeripar tökéhtességéhez rendkí­vüli olcsósága is párosul. Ez igen • fontos tényező, ha tekintetbe vesz­­szük, hogy valamikor a nő egy egy ékszert egész életén .keresztül viselt, míg napjainkban csaknem minden öltözethez más bizsut vá­sárolunk. Erről a világ bizsutériájának fővárosában gondoskodnak, ahol 30 000 ember és a legmodernebb technikai berendezés áll ennek az iparágnak a szolgálatában. A ter­vezőművészek havonta mintegy 800 új formát és változatot gon­dolnak ki, formáznak meg, hogy a világ asszonyai ízlésesen ékesít­hessék magukat. Vannak természetesen klasszi­kus, úgynevezett hagyományos for­mák és alapanyagok is, amelyek különböző vegyi fürdők után a valódi arany, platina csillogásával is felvehetik a versenyt. Ezzel kapcsolatosan érdekes megjegyezni, hogy az arany színe országonként változik. Minden ország népe olyan színűnek kívánja látni a bizsuaranyat, amilyen színű az országukban legutoljára kiadott aranypénz volt. Ezért küldenek a Szovjetunióba sárga, Angliába fe­hér és Afrikába vörös színezetű „aranyékszert“. Aranyat mond­tunk, mert a jabloneci fémbizsu a valódi aranytól kapja a fényét. Igaz, hogy hígított arányban. Egy kilogramm arannyal egy tonna bizsut lehet elvarázsolni. Tűz, víz, kémia, villanyerő és gépek csi­szolják, festik, fényezik, égetik a gombot, gyöngyöt, aranyat, mielőtt a vásárló elé kerül. Mintegy 600 új fajta nyaklánc, gyűrű, melltű, gomb fekszik előt­tünk az asztalon. Űj formák, új színek, új összeállítások. Rendkí­vül érdekes a műanyaggal kombi­nált csiszolt üveg. Csodálatosan szép rózsaszínt nyertek halpikke­lyekből őrölt festékkel. Ékkövek­kel kirakott „arany teknősbékát“ gyártottak Brigitte Bardot számá­ra. Tudnivaló, hogy a híres film­csillag teknősbékákat tenyészt kas­télyának parkjában. Ennek az ötletnek alapján készült most az új formájú melltű fablonecben. A divatnak hódolók 1965-ben teknősbékát viselnek melltüként. Nagyon szépek a legragyogóbb színekben és mintákban össze­állított gallérszerű nyakékek is. Megkérdeztünk egy fiatal lányt, aki páratlan ékszercsodán dolgo­zik. Mi a véleménye? Szeretné az ékszert saját nyakán viselni? — Nekem a bizsu a munkám eredménye és nem dísz. A Jizerei hegyek között fekvő Jablonec évszázados múltra te­kinthet vissza. A második világ­háború és a német megszállás ide­jén a cseh bizsuipar úgyszólván teljesen megsemmisült. Nyersanya­gukat elkobozták és a jabloneci bizsuipart „háborús iparrá“ alakí­tották át. Ma ismét fellendült és teljes fényében ragyog. A Jablonex nyolc emeletes, gyönyörű épületé­ben külföldi kereskedők nézik, vá­logatják az árut. Csodálatos világ ez bizony. Kint hósapkát viselnek a kémények, fehér ruhába öltözködtek a fák, bent kellemes meleg, világosság, virágok, csillogás, gyöngyök, szí­nek, fények, árnyalatok, mint a mesebeli Alladin barlangjában, ahová a mesék szárnyán száll a regélő. DÁVID TERÉZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom