Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-19 / 4. szám
A FIATALOK ÉS Ki hogy látja: Kórintus Gyuláné, Krasznahorkaváralja — En csak egyszerű falusi asszony vagyok és úgy gondolom, hogy a legnagyobb hibát a szülök követik el. Az apa, aki■ a háziurat játssza, min dent elébe kell rakni, cipőjét, ruháját. Aki után mindent takarítani kell, a vasárnapi ebéd után kényelmesen hever észik, míg felesége то sogat és takarít. Az anya is hibás, akt minden terhet magára vállal, nem vonja be gyermekeit sem a házi munkába. Ha a másodikos és harmadikos fiúkat varrni tanítják, akkor miért ne lehetne a felsőbb ősz tályokban háztartási óra? Így az iskola is segíthetne ennek a nagyon égető problémának a megoldásában. Es nem fordulna aztán elő, hogy a tanult lányból lett fiatalaszony azt a kifogást használná, hogy nem volt ideje főzni tanulni, mert távol élt a szüleitől. Meg tanulná az iskolában és nem töprengene azon, hogy a húslevest be kell-e rántani.. Czuczor Erzsébet, Elektrosvit, Érsekújvár — Az üzem udvarában álltam, amikor a következő beszélgetés ütötte meg a fülemet. A férj hazafelé tartott, az asszony éjjelt műszakra érke zett. „Mit kell otthon csinálni, Annuskám? A vacsora készen van, csak fát kell készítened holnapra... Es vasalhatnál is egy kicsit, jancstkám.“ A fiatalember mosolyogva intett és egyáltalán nem zavarta, hogy más is hallja: ő még vasalni is szokott. Megemlítettem ezt munkatársaimnak és az egyik fiatalasszony nyugodtan mosolyogva mondta: „Nincs ebben semmi különös, nem úgy van ma, mint régen. A férfiak is tanulnak, megértik, hogy a házasság csak így lehet kiegyensúlyozott és boldog. Az én férjem is megfőz, ha éjjeli műszakban dolgozom.“ Nem azt akarom mondani, hogy mindanynytunknál, de nagyon sok házaspár dolgozik üzemünkben, akiknél már nem probléma —- és főleg nem válóók a házi munka. Danis Regina, Udvard — Szerintem nagy hibát követnek el a fiúk akkor, amikor felületes ismeretség után választanak feleséget maguknak. Házasság előtt csak modern, jólöltözött nőt szeretnének, az eszükbe sem jut, hogy ezek a lányok keveset értenek a háztartáshoz. Házasságkötés után pedig azt kívánnák, hogy feleségük rögtön a tökéletes háziasszony szerepét töltse be. Ma, amikor a feleség is ugyanúgy dolgozik, mint a férj, meg kell osztani a házi munkát. Ha ketten végzik majd az otthoni tennivalókat, nem lesz a nők „kínzókamrája'' a konyha, hanem műterem lesz, ahol a főzés minden for télyát és csalafintaságát művészetté alakítják. Borbély Anna, Nagycétény — A házi munka nem lehet váló ok. A fiatalasszonynak már édesanyja mellett meg kellett volna tanulnia a főzést. De ha már így jártak, kérje meg a férjét, segítsen és gyorsabban végeznek a munkával. Esetleg keljenek fel reggel fél óra val korábban, hogy elég legyen az idejük. És talán vehetnének egy szakácskönyvet is. A pénzt pedig osszák be jobban, ne vegyenek meg minden felesleges dolgot. Hogy a két kislány jóltáplált legyen, adja nak nekik sok vitamint és ha nincs rendben valami, ne gondoljanak mindjárt válásra. Hi szén valamikor biztosan szerétéiből kötöttek házasságot! Akkor biztosan nem ezt fogadták egymásnak. , Nálunk az idén a nemzeti bizottság az arany lakodalmukat ülő pároknak szép ünnepséget rendezett. Ezek az emberek kitartottak egymás mellett, pedig a munkanélküliség idején még a mindennapi kenyérből is kevés jutott nekik. De ők nem gondoltak a válásra. Ilyen hosszú és gyermekekkel, unokákkal megáldott házaséletet kívánok minden fiatal párnak! L. Anna, tizennyolc éves — Kedves G. /ő zsej! Sok férjet, családapát ismerek, akik Önhöz hasonló körülmények között élnek. Ezek az én ismerőseim ts nagyon szerették a feleségüket. Elvették a ragyogóan szép nőt — aztán jött a csalódás, mert az elragadó kis lányból ügyetlenül matató háziasszony lett. Ön tanácsot kér. En csak annyit mondhatok, ne gondoljon a válásra. Két kisgyermeke nevében írom ezt. En elvált szülök gyermeke vagyok. Nincs ennél borzasztóbb érzés, higgye el ne kém. Azt írta, nagyon szereti a feleségét, két kisgyermekének anyját. Erre a szeretetre gondoljon és őszinte, barátt szavakkal forduljon feleségéhez. Lehetetlen, hogy egy anya gyér mekei érdekében ne akarna megváltozni. S ha még így sem érne el eredményt, tanuljon meg Ön főzni, csak nagyon kérem, ne váljon el, ne fossza meg gyermekeit a pótolhatatlan szülői szeretettől! KASSÁK LAJOSNÁL A villamoskerekek egyhangú kattogásával fordulunk be Óbudára. A kép, mely elénk tárul, már nem a régi. Az óváros és vele a romantika lassan eltűnik, hogy helyet adjon az új Óbudának. Földszintes régi házak és modern bérházak összevisszaságában áll meg a villamos. Szemben egy öreg templom, „műemlék“ felirattal. Pesten sok ilyen táblát láttam. Ügy látszik, ott jobban megbecsülik az ősök emlékét, mint nálunk, ahol Rákóczi, Vak Bottyán és Czuczor Gergely házát máról holnapra lebontották. Gyalogosan indulok tovább a megadott címre. Az óra 11-et mulat, gyenge napsugarak erőlködnek a felhőkön át, amikor megtalálom a házat. „Ez a ház szocialista gondozásban van. Szakszervezeti Tanács.“ Nem mondhatom, hogy elfogódottság nélkül léptem át küszöbét. Megismerem-c még? Hisz utoljára 1030-ban láttam Érsekújváron. Azóta sok idő múlt el és nagyot fordult a világ kereke. Az első emeleten becsengetek. Kisvártatva kinyílik a bejárati üvegajtó ablaka és megjelenik Kassák Lajos feje. Csak az arcán látszanak az idő boronájának nyomai, különben fürge és vidám. — Üdvözlöm, kedves Öcsém — tessék beljebb! Bemegyünk dolgozószobájába. Az egyik falon plafonig érő óriás állvány roskad Lajos Í Kassák ivót cloveka к ■ a könyvek súlyától. Külön asztalon magnetofon készülék. Innen közvetítik előadásait a televíziós adások alkalmával. Helyet foglalunk. — Mi újság Újvárban, kedves Barátom? Áll-e még a Farkas patika, ahol édesapám laboráns volt, meg a Conlegner-féle üzlet, ahol édesfát szoktunk vásárolni? Tisztán él minden az emlékeimben, bár annak már van vagy 65 esztendeje. Minden érdekelte és részletesen kelleti válaszolnom. Majd az újvári meghívásra terelődött a szó, melyet a CSEMADOK újvári szervezetében működő Honismereti kör küldött. A meghívás igen meghatotta. — Jólesik tudnom, hogy nem felejtettek el sem otthon, sem itt, aminek az utóbbi időben sok tanújelét láttam. Hogy csak a közelmúlt egyik legszebb megnyilatkozását említsem, 75. születésnapom alkalmával nagy ünnepség volt itt a Magyar írószövetségben, amikor a Budapesten élő, érsekújvári származású és több szlovákiai író külön küldöttségben keresett fel és üdvözölt. — Meghívásukat köszönettel elfogadom és ahogy egészségi állapotom megengedi, eleget teszek kívánságuknak. Mondanom sem kell. hogy örömmel készülődöm arra a pillanatra, amikor viszontláthatom szülővárosomat. Nem tudtam visszafojtani örömömet. — De — folytatta mostani egészségi állapotomban kezelő orvosom minden felizgulástól óv és nem tanácsolja az utazást. Nézze, itt van az asztalomon a Párizsba szóló útlevelem, ahová szeptemberben kellett volna mennem. A feleségem megy egyedül. Tárlatot rendeznek a képeimből. Nézem a falon függő, legújabb irányzatú képeit. az más Itt még nem értenek meg, Párizs Ismét szülővárosára terelődik a szó. — Talán jövőre, hiy' még élek, elmegyek Üjvárba. Szeretettel várjuk, kedves Mester és ünnep lesz az a nap számunkra! A közeli templom toronyórája tizenkettőt üt. Felkelünk. íróasztalához megy és átnyújtja fényképét és egy dedikált példányt a most megjelent „Egy ember élete“ c. műve cseh fordításából. — Sajnos, magyar példányom nincs! Köszönöm a látogatását! Adja át üdvözletemet az újvári és a csehszlovákiai magyaroknak. Remélem, viszontláthatjuk egymást. Lemegyek a lépcsőkön. Az utcán elgondolkozom. így múlik „egy ember élete“! Lakatosinas, munkás, újsághajtogató, nagy, világhírű író. költő és festőművész. Büszkék vagyunk városunk szülöttjére. Újvári Győző
