Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-02-05 / 3. szám

1,20 m 90 cm szélei, anyagból készíthet­jük ezt a háromzse bes kötényt, amely nemcsak nagyon csi­nos, de praktikus is. Farkasfoggal díszít jök A KOT É N Y IS DIVAT, . . . és nagyon sok változata van. Л takarításhoz használt nagyköténytől kezdve a gyors vacsorakészí­téshez szükséges háromnegyedes körkötényen át a kacér félkötényig, melyben legfeljebb néhány szend­vicset, feketét készítünk a váratlan vendégnek. Ha kislányunkat hozzászoktatjuk, hogy minden otthoni ténykedésénél kiskötényt kössön, felnőtt korában sem jár majd zsírpecsétes pulóverben vagy szoknyában, mert természetes lesz számára, hogy kötényben dol­gozzon. Régi kockás ruhából ► is megvarrhatjuk az elöl keresztbeszabott, hétnyolcados blúz­kötényt, amely hosz szú nadrággal kitűnő otthoni viselet. Kisfiú, kisleány egyaránt bájos, ha otthon hiskötény­­ben sürög-forog az édesanya körül, ebben játszik vagy segít. A kislány-kötény szabásrajzát közöljük. A meg­felelő méretre felnagyított szabásmintát a félbehajtott anyagra helyezzük, krétával kijelöljük és úgy vágjuk ki, hogy a minta szélétől számítva körös-körül 2 cm-t hagyunk az eldolgozásra. A széleket mindenütt ferdén szabott pánttal szegjük be. A szabásrajzon feltüntetett kantárt természetesen szükség szerint hosszabbítjuk meg. V Varráshoz, vasaláshoz tesz nagyon jó szolgálatot ez az egymásra hajló, köpenysze­­rü ujjatlan kötény. Ha hosz­­szabbra szabjuk, jól visel­hető kötényruhát nyerünk Kitűnő megoldás, ha a háziasszony ezt a jól mosható és va­salható, hátul végig­­gombolós munkakö­penyt ölti magára, amint munkához lát A kazakos kötény elő­nye, hogy blúz nélkül viselhetjük (tehát az nem lesz ételszagú) és hogy mint a modell is mutatja, kétféle mara­dék anyagból készülhet. A kockás felsőrész blúz hatását kelti ■в о » ILLIK „HÁZON BELÜL" vagyunk... A lakásnak is van stílusa, hangulata, illata, íze is. És talán mindennél többet árul el gazdáiról. A tisztaság követel­ményéről talán nem kell sokat beszélni. Legfeljebb annyit: igyekezz úgy beren­dezkedni, hogy különösebb erőfeszítés nélkül állandóan rendben tarthasd a lakást, ne csak a vendégek kedvéért csinálj időként kínos és katonás mű­rendet. Ne tedd hozzátartozóidat a la­kás rabszolgájává! Ne rakj mindent mániákusan a helyére, ha látogatókat vársz — a félbe hagyott kézimunka, a nyitott könyv, újság, a kályha vagy a könyvespolc elé húzott karosszék, a kellemes otthon hatását kelti, míg a kínos rend bútorüzlet kirakatára hason­lít. Általában a lakás alkalmazkodjék a benne élőkhöz és ne fordítva! A leg­szerényebb otthonban is meg lehet mindenkinek a maga sarka, munka-, pihenő-, olvasó- vagy játszóhelye. Ennyivel igazán tartozunk egymásnak. Még akkor is, ha otthonunk ezáltal megszűnik „az ideális lakás“ vagy a szomszéd asszony hőn irigyelt kétszoba összkomfortosának pontos mása lenni. A csinos háziruha és a jó házasság között igen szoros a kapcsolat. Ezt minden okos asszony tudja. Még a há­zi munka is könnyebb, ha mindig fris­sen mosott, tiszta, csinos ruhában lá­tunk hozzá. Jobban is érezzük magun­kat otthonunkban, ha a külsőségekben is megadjuk egymásnak a tiszteletet. Otthonunk megbecsülése, a házi illemtudás, persze nem elsősorban az öltözet kérdése. — Az igazán jól ne­velt ember koromsötét éjszaka, az ágy­ban is szája elé tartja tenyerét, ha ásít — mondja egy régi illemkódex. Ez így persze nevetségesen hangzik, de azért van benne meggondolandó. Az igazán vérünkké vált illemszabályokat sohasem felejtjük el. Otthonunkban sem és többévi házasság után sem. Persze azért akad, aki egyről s másról megfeledkezik ... van, aki vendégségben kínosan ügyel az evőeszközök megfelelő használatára, de otthon lábasból bicskával szedegeti a pörköltet; van, aki a vállalatnál kifogástalan öltözékéről, nyakkendőjéről híres, hit­vese és gyermekei előtt viszont leeresz­tett nadrágtartóval, melegebb napokon „lengemagyarban“ sétál; van, aki villamoson mindig átadja he­lyét az idősebbeknek, mert sokat ad ismeretlen embertársai véleményére — otthon azonban nyugodtan leül vacso­rázni, holott édesanyja számára nincsen szék az asztalnál; van, aki másfél órát időzik a fürdő­szobában, mielőtt színházba vagy láto­gatóba menne, de ha otthon tölti a va­sárnapot, legfeljebb ebéd előtt hajlandó egy kis macskamosdásra; van, aki mélyen megbotránkozik, ha kolléganője barna szoknyához bordó szandált visel — otthon azonban férje foltozott nadrágját hordja és olyan kartonblúzt visel hozzá, amely már „ré­gen megérett a mosásra“. Elrettentő példákból elég ennyi. Ezek nyomán bizonyára a helyes otthoni ma­gatartás (legalább is a külsőségek) körvonalai is kibontakoztak már olva­sóink előtt. Talán sehol nem olyan nyilvánvaló a külsőségek fegyelmező ereje, mint éppen otthoni életünkben. Akik a tisz­telet külső jeleit megadják egymás­nak, azok között az „összeszokottság“ is nehezebben fajul minden erkölcsi gátlás alól mentesítő megszokássá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom