Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-05 / 3. szám
A Ml VIlC GUNK Legközelebbi szomszédunk, a Hold Még soha nem járt ember a Holdon. A tudósok mégis kiszámították, hogy milyen messze van tőlünk. Képzeljétek el, hogy egy óriás olyan nagy gyöngyöket készítene, mint a földgolyó. Ezeket felfűzné egy sorba. 31 ilyen nagy gyöngyöt keltene felfűzni, s már el is érne a Holdig. A valóságban ez a távolság 384 000 kilométer. Mégis, az első és a második szovjet holdrakéta másfél nap alatt tette meg ezt az utat. A Hold nagyon kiest égitest, csak azért- látszik nagynak, mert közel van hozzánk. A Hold a legközelebbi égi szomszédunk, ennél közelebb csak a hullócsillagok jutnak a Földhöz. A csillagászok már sokat tudnak a Holdról. Különös világ fogadná ott az embert. A Holdon nincs se víz, se levegő. A csillagok nappal is ragyognak a Hold egén. 14 napig tart ott egy nappal, és 14 napig egy éjszaka. A hosszú nappalok idején a Nap erősen felmelegíti a Hold felszínét. A nappali hőmérséklet 100 foknál is forróbb. A hosszú éjszaka alatt pedig any nyira lehűl, hogy mínusz 130 fokos hideget mutatna a hőmérő. A Holdon hatalmas hegyláncok, gyűrű alakú hegységek, és nagy kiterjedésű síkságok vannak. A tűzhányó hegyekhez hasonló kráterek száma több mint 30 ezer. A Holdon nincsen szellő, nem csobog a patak, és nem susognak a fák. Kietlen, néma ott a világ. A Hold a Föld gyermeke. Együvé tartoznak. A Hold a Föld körül kering. Amikor égi útja során a Hold a Nap irányába ér, a Nap a túlsó felét világítja meg, felénk a sötét oldala fordul. Ilyenkor van Űjhold. Néhány nap múlva feltűnik keskeny alakja. Olyan a formája, mint a D-betüé. fegyezzétek meg, a D-betű azt mutatja, hogy növekszik. Másnapra már még kövérebb lesz a Hold. A hetedik napon pontosan félgömb alakot mutat. Ojabb hét nap múlva a Hold a Nappal szemközti irányba kerül, egész tányérja világos, ilyenkor van Holdtölte, vagy Telehold. Ezután fogyni kezd. Ojabb 7 nap után már csak a fele világos, de a megvilágított rész дет D, hanem C-alakot mutat. A C-betű azt mutatja,i hogy csökken, vagyis fogy a Hold. Fogyó Holdat, C-betű alakú holdsarlót ti még bizonyára soha nem láttatok. Amikor ez az égen van, akkor ti alusztok. A fogyó Hold ugyanis rendszerint csak éjfél után kel fel. Az igazi gazdagság (Torok népmese) Volt egyszer egy nagyon szegény fiú, aki mindig azt panaszolta, hogy mennyire szegény. — De jó lenne gazdagnak lenni — sóhajtozott a szegény- fiú. Boldogan élnék és soha sem dolgoznék — mondta egyszer egy öregembernek, aki éppen a házuk előtt állt. Miért panaszkodsz? Hisz te is gazdag vagy — felelte az öregember — Én gazdag vagyok? Hol az én gazdagságom? — kérdezte csodálkozva a fiú. — Milyen szép egészséges a szemed! Mit kérnél az egyik szemedéit? 10 — Nincs olyan gazdagság, amiért odaadnám — mondta méltatlankodva a fiú. — Jól van. Akkor add el nekem az egyik kezedet, arannyal fizetek érte — ajánlotta az öregember. Nem, nem adom! Nincs annyi aranyad, amiért odaadnám.- Látod, fiam, hogy milyen gazdag vagy. Hidd el nekem, hogy az egészség a legnagyobb gazdagság. Dolgozz becsületesen és mindened lesz! Az egészségedre pedig nagyon vigyázz! — mondta bölcsen az öregember. Oroszból fordította: R. Gy. Egy hét múlva itt a Yizkereszt —• jegyzi meg anyám gondterhelten, és aggódó pillantásokkal nézegeti „enni kérő'“ cipőmet. Leguggol, tüzetesebben megvizsgálja. . . Pedig hát közelebbről sem láthat mást, mintha a tűzhely mellől nézné, amelyik a konyha legtávolabbi sarkában melegít. A cipőtalp elől levált.. . Minden lépésnél nagyokat csattan. Már messziről ordít: — Kikoptam, elrongj olódtam, hajítsatok ki u szemétdombra, vegyetek helyettem másikat! — Igen ám, de miből? — kérdezi anyám arckifejezése. Egész lényén meglátszik, hogy erősen gondolkodik. Őszintén megsajnálom édesanyámat, amiért haszontalan lábbelimmel ennyi töprengést okozok. Tudom, hogy eddig enyhe télben reménykedett.. . Most ez a reménysége is oda van. Az ablakunk reggelig tele lett művészies jégvirágábrákkal. Ujjaim élvezettel motoszkálnak rajtuk. A test melege felolvasztja őket. Hamarosan abbahagyom, mert anyám megharagszik. . . Nem szereti, ha az ablaküvegen maszatolok. Valahonnan előkeresek egy darab madzagot. Megpróbálom vele felkötni a leszakadt cipőtalpat. Minden csattanása anyám szívébe hasít. Pedig nem gyötör lelkiismeret íurdalás. .. A cipő tönkromenésében csintalanságom igazán nem játszott közre. Egész nyáron, késő mezítláb rúgtam a rongylabdát. Bűntelen vagyok, akár a ma született bárány. Meglepődve látom, hogy anyám bemegy a szobába, majd visszatér, de vállát már a nagy, meleg kendő borítja. — Hová készül, édesanyám? — ugróm egyet csodálkozásomban. Kimegyek a Csendesbe, az adósságért. Az ablakhoz lép, kikémlel, az eget nézi, mely most hogy borús, mintha sokkal közelebb volna, mint máskor. Utolsó percig halogatta ezt az utat, de mert a Csendes puszta jó hat kilométernyire van a falunktól, és úgy látszik, délután az égiek is rázni kezdik a dunyhákat, nem habozik tovább. Szorosabban beburkolódzik a kendőbe, egyet perdül. Hátulról nem különbözik a falu többi asszonyától. Csak, ha az arcába tekintek, akkor állapítom meg lelkesedve, hogy az én édesanyám más, szebb, mint amazok. — Várjon meg édesanyám! — kiáltom. — Megyek én is! A földre vetem magam és hasoncsúszva igyekszem a dikó alá. Ott lieverésznek a régi újságok, melyeket még édesapám hordott haza, és olvasgatott, mert őt élénken érdekelte, foglalkoztatta a világ sora. Bogozom a kötelet, cipőfűzőt... A NEGYEDIK — Mit csinálsz, kisfiam? — kérdi anyám feddően. — A tanító úr mesélte, hogy mikor katona volt a háborúban, ő is így csinálta, mert hogy az újságpapiros igencsak melegít — hadarom, és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy műveletem ne sokáig tartson. . . — Te bohó — mondja, és visszateszi a lapokat régi helyükre. Öcska rongyokat kerít valahonnan a sublód aljából, kaprát hasít belőlük, abba bugyoláljuk a lábamat, úgy húzom fel a bakancsot. Kicsit bánt a dolog. .. Hevességemben megfeledkeztem róla, hogy az újságokat emlékül tette el. Édesapám ruháit, meg egyéb holmiját mind eladogatta. Kellett a pénz a temetésre, meg miegymásra. Csak az újságokat rakosgatta cl, úgysem kellettek volna senkinek. Édesanyám szaporán lépked, mintha sietős dolga lenne. Nem néz se jobbra, se balra, ügyesen kapkodom a lábamat, lépést tartok vele. Nemsokára a falu egyetlen rendezettebb utcáját tapossuk. A Borosék hivalkodóan épített emeletes háza előtt még jobban meggyorsítja lépteit. Futó pillantást vet az épületre. . . Aztán leszegi a fejét, kézenfog, és megyünk tovább. Mindenki tudja, hogy apám ennek a háznak köszönhette a halálát. Akkoriban nagy port vert fel az eset. .. Jó néhány ács volt a környéken. Borosék mégis apámat hívták a tetőzet összeállításához. Irigykedtek is rá elegen. akárcsak Borosékra. Nagy fába vágta a fejszéjét, aki emeletes házat építtetett, mert pocsék idők jártak. Apámnak igyekeznie kellett, mert esős idő ígérkezett és a tulajdonosnak sürgős volt, hogy minél előbb tető alatt tudja az épületet. Másnapra várták a cserepezőkct. Apám késő estig, vakulásig kopácsolt. .. Lába véletlenül megcsúszhatott. .. Leesett a tetőről, eltörött a hátgerince. Azon nyomban kiszenvedett. Anyám sokáig nem tudott elhaladni a ház előtt anélkül, hogy sírva ne fakadjon. Ma azonban megemberelte magát. » Amint kiérünk a faluból, a hideg mintha megkétszereződne. Szinte a csontunkig hat. Anyám elengedi a kezem, hogy zsebredughassam. Fülem, orrom KIMENT A DIVATBÓL így van. Kiment. Divatos nő nem hordja és kész. Hogy ki parancsolta le róluk és miért, nem tudom. Tűnődve böngészem a divatlapokat. A manökenek keze-lába megvan, a nyakuk is megvan (hogy mitől olyan hosszú, azt is tisztázni kellene már egyszer), és csípőjük is akad, ha nyomokban is csupán. Ez mind van, de mondjuk ki végre nyíltan: a keblük, az eltűnt. Hogy hová, arról fogalmam sincs. És hogy mihez kezd ilyenkor egy modern nő, aki a divatot követni óhajtja, azt sem tudom. Mardosó kétségeimmel a férjemhez fordultam, ki a hírt aránylag higgadtan fogadta. Sportújságját, melyet éppen olvasott, jóízűen elfogyasztotta, majd az alábbi szózatot intézte hozzám: „Asszony! Rám eddig panaszod nem lehetett. Imádtam gesztenyeszín fürtjeidet, mégsem szóltam, mikör kénsárgára váltottál át. Békén elvisültem paradicsomvörös és teveszőke hajadat is. Nem szóltam legutóbb sem, mikor ismeretlen tragédia folytán egyik napról a másikra megőszültél, . és immár szürke hajjal rovod velem az élet útját. Emlékezz vissza, lélegeztem helyetted, mikor a princessz-fűződben nem kaptál levegőt. Vezettelek gyengéden, midőn póni-frizurád eltakarta előled isten napját és híven beszámoltam neked azokról az eseményekről, melyeket fazék-kalapod karimája elfedett előled. Bízón emeltem a magasba tekintetem, amikor 12 centis tűsarkaidon imbolyogtál felettem, és lestelek vágyakozva a túlsó járdáról, hiszen alsószoknyáid miatt nem fértünk el egymás mellett. Édes teherként raktalak fel a buszra, mert szűk szoknyádban képtelen voltál felhágni rá, és zokszó nélkül viseltem el még sok mindent, ami momentán nem jut eszembe. De asszony! Életem párja és szép gyermekeim anyja! Ha most nekem addig spekulálsz, míg egy szép napon kebel nélkül talállak, hát kisbabával verem szét hangulatos otthonunk berendezését! Ragaszkodom hozzá és kész! Az embernek megáll az esze;! Legközelebb majd azzal jössz, hogy amin üldögélsz, az ment ki a divatból!“ Borzasztó, hogy a férfiak milyen érzéketlenek! G. SZABÓ JUDIT (A Ludas Matyiből átvéve)
