Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-08 / 1. szám
A FIATALOK ÉS A HÁZI MUNKA Tisztelt fiatalasszony! Valóban igaza van, amikor azt írja, rosszul tette, hogy tizennyolc éves korában férjhez ment. Nem gondolt arra, hogy a házasélet milyen feladatok elé állítja. Akt nem megértéssel, bizalommal Indult a házaséletbe és nem vállalja a közös munkát, kölcsönös segítséget annak érdekében, hogy olyan otthont teremtsen, amelyben a megszületendő gyermekeknek nyugodt és boldog életük lesz, annak nem szabad megházasodnia. Ha nem ez volt a célja, akkor nem tudom, segítenek-e jótanácsaink. Ha ez, akkor nem szabad visszariadnia a munkától. Akaraterő, szorgalom és kitartás kell az életcélok eléréséhezi Sógor Irénke, Ipolyság Nem olyan nehéz, mint amilyennek létszik Egy kicsit mosolyogtam, amikor B. Sára levelét olvastam az Iíjú szemmel című rovatban. Valamikor én is hasonló véleménnyel voltam a házi munkáról. Az volt a különbség, hogy nálunk én mosolyogtam olyan megbocsátón a férjemre, mert ő még annyit sem értett a házi munkához, mint én. Kedves Sára, azért még nem kell elválni, ha nem sikerül az étel elkészítése. Amilyen talpraesett fiatalok nőnek ma már, nem kell a házi munkából olyan nagy ügyet csinálni. Kész ételekkel, tejjel, tojással, gyümölccsel könnyítsen a főzésen. Közben kérje meg az édesanyját, hogy tanítsa meg magát a háztartás bonyolult mesterségére. Higgye el, nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik. Csak az időbeosztáson múlik, és azon, hogy ha sok a munkája, egy-egy mosatlan tányért adjon a férje kezébe Is. Bizony, kedves G. József. A férfiak ne csak bírálni tudjanak, meg elnézően mosolyogni, hanem segítsenek a feleségüknek, ha Igazán szeretik. Először az én férjem is ügyetlen volt a házi munkában. De ma már nem szégyenli a munkatársai előtt sem bevallani, hogy mosogatott vagy kacsát tisztított, esetleg éppen pelenkát cserélt a kicsi alatt. Hogy ezt hogyan értem el? Egy kis hízelgéssel. Először néhány feladatot bíztam csak rá, aztán ahogy szaporodott a tennivaló a házban, mindig több és több munkát. Most már jó beosztással, kölcsönös segítséggel, kapkodás nélkül elvégezzük az otthoni munkát, mindketten tudjuk, hogy csak így lehet nyugodt és békés az életünk. Ez nem jelenti azt, hogy a házastársak életük végéig az egymás vagy az otthon cselédei. Ha pénzük engedi, étkezzenek vendéglőben, üzemi étkezdében. Ma már sokan választják ezt a lehetőséget. De mi itt még nem tartunk. Elértem azt, hogy férjem örül, ha hazajöhet és az én főztemet eheti. Ezt idővel minden feleség elérheti, ha egy kis jóakarat, ügyesség és sok-sok szeretet sarkallja, hogy jó háziasszony legyen. Persze a férj sem várhatja az asztalnál ülve a sült galambot. Azt ajánlom a férjeknek, vegyék ki a házi munkából a részüket. Meglátják, ha ketten készítik el, még a paprikás krumpli is jobb ízű lesz, mint az a sült galamb, amivel csak az asszonynak volt dolga. Erős Erzsébet, Komárom Mi férfiak, szívesen segítünk Igaz, hogy nem vagyunk mind egyformák. De az már a nők dolga, hogy milyen férjet választanak, s hogy hogyan osztják meg a házi munkát. Helytelen, ha egy nő úgy képzeli, férjhez megy, s aztán semmivel se törődik. Szórakozni jár, vendéglőben étkezik. A takarítás és a mosogatás — marad. Ha ilyen elképzelésekkel indul a közös életbe, abból nem lehet jó házasság. Ugyanez vonatkozik arra a házasságra is, ahol a férfi utasít vissza mindennemű segítséget azzal, hogy „mi leszek én, szobalány?“ A házastársaknak egyforma a kötelességük, feladatuk akkor is, ha tizennyolc évesek, akkor is, ha túl vannak a harmincon. A munkaelosztást a háztartási munkák minden ágára ki kell terjeszteni. A feleségeknek úgy kell irányítani a férjek segítését, hogy ne „papucskodásnak“ tűnjön, s a férjeknek ne kényszerű kötelesség legyen a mosogatás, vagy a porszívózás, hanem természetes segíteniakarás. Csak így jöhet létre a házastársak között a szerető és megértő kapcsolat, amely egymás jogainak tiszteletben tartásán és a kölcsönös segítségen alapul,: Kedves B. Sárai Ma már nem probléma, ha valaki nem tud főzni! Jobbnál jobb szakácskönyvek, a rádió és a televízió főzőtanfolyamai állanak a tanulnivágyók rendelkezésére. És ha még ez sem elég, ahol elég érdeklődő van, ott a nemzeti bizottság, a nőbizottság vagy a Jednota főzőtanfolyamokat rendez, ahol szakképzett előadók tanítják a lányokat, asszonyokat. G. Józsefnek sem kell a válásra gondolnia. Beszélje rá feleségét, hogy családi békéjük érdekében járjon ilyen tanfolyamral Torpis József, Fülek Fr. SpáCil felvétele két, hogy a felvételek hátsó oldalát megnevezéssel és jeligével lássák el. A felvételekkel egyidejűleg minden pályázó egy leragasztott borítékot küld a szerkesztőség címére (Dolgozó Nő szerkesztősége, Bratislava, Októbrové nám. 12.), amelyben saját nevét, címét és a fénykép hátsó oldalára írt jeligét helyezi el. Kérjük a borítékon feltüntetni: „Fényképpályázat“. A borítékot csak a kiértékelés után nyitjuk fel. A felvételek beküldésének végső határideje 1965. III. 30. Az ezután a határidő után érkezett felvételek nem kerülnek értékelésre. A pályázatra beküldött és a feltételeknek megfeleld fényképek bíráló bizottság elé kerülnek. A bizottságot a Csehszlovák Üjságírószövetség, a Képzőművészszövetség, a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottsága és a Dolgozó Nő szerkesztőségének tagjaiból állítják össze. A legjobb fevételek a következő díjazásban részesülnek: 1. díj ........................ 1200 Kés 2. díj . . 3. díj ... 500 Kcs 4. díj ................... 300 Kés 5. díj ................... 200 Kés A szerkesztőség a pályázat folyamán jogot formál a fényképek felhasználására. A közzétett felvételekért járó honoráriumot a szerzők a pályázat kiértékelése után kapják meg. 800 Kés . Ősi dal ifjak ajkán. Már kintről hallatszik, amint a tenor zengi, a basszus mélyen búgja a dallamot: Fel, fei szabad nép A. teremben félkörben elhelyezkedő 30 tagú férfikar próbál tagjai 18 — 60 éves korúak. A kipirult arcú karmester leinti az éneket, megadja a hangot, majd újra int és ismét és megint élőiről kezdik, egyre bátrabban, biztosabban, fáradhatatlanul. így folyik a próba három napon keresztül reggel 2 9—déli 12-ig és ebédszünet után 2—6-ig. Csengő szopránhang csalogat a másik, távolabbi terembe, ahol a női kar próbál. Majd a 90 tagú vegyeskorús ajkán szárnyal a dallam, Bartók, Kodály, Bárdos Lajos feldolgozásai: Senkim a világon, János bácsi hegedűje, Béres vagyok és még sok más, A nyitrai Zobor-hegy ködbe burkolózik ezeken a télelejei napokon, a város közepén emelkedő kolostornak szinte csak a sziluettje látszik. De amilyen barátságtalan, rideg odakint az időjárás, olyan jó meleget érez az ember a zobori vendéglő helyiségeiben, ahol az énekpróbák folynak. Nemcsak a kályhák melegítenek, de az a lelkesedés, amivel találkozunk, az a szívet melegíti. Öt év óta vajúdott a dolog, hogy Morva és a Szlovák Tanítók Énekkara mintájára, megalakítsák a szlovákiai magyar tanítók központi énekkarát is. A hosszú vajúdás után, a Népművelési intézet és a CSEMADOK közös erőfeszítése eredményeként, szakemberek segítségével, néhány hét alatt összeverbuváltak 200 pedagógust, akikből 90 állandó és 20 póttagot választottak ki az énekkar számára. Bratislavától Rozsnyóig folyt a toborzás és a lelkes jelentkezés. A jelentkezők sok helyen megható módon adtak kifejezést érdeklődésüknek. Oláh Ilona pl. azt telefonálta Komáromból: „Éppen új lakást kaptam, nem tudok részt venni a próbákon, de számítsanak rám, nehogy kihagyjanak!“ Az énekkar tagjai közt 24 fiú és lány a nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatója. Iskolai énekkarok leendő vezetői kerülnek ki majd közülük. Amilyen komolyan, lelkesen próbálnak az idősebbekkel együtt, úgy tanítják majd ők is a dal, a zene szeretetére iskolás növendékeiket, akiknek a nevelésben ez — úgy hisszük — hatásos eszköz lesz. Amikor a déli szünetben az énekszót 1—2 órára a halk edénycsörömpölés váltja fel a teremben, majd egy kis levegőzés a környéken, szóba kerül a sok nehézség is. A CSEMADOK-ból Gyurcsó István, a fáradhatatlan szervező és a Népművelési Intézet zeneszakosztályának előadója, Moyzes Imre ismertetik: A szervezési fáradalmakon túljutva, megalakult a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Tizennyolc tagú tanácsadótestület áll mellette, amely szakemberekből, kórusvezetőkből, kulturális téren működő dolgozókból áll. Az énekkar terve az, hogy évente többször tart összpontosítást és májusban, a komáromi Jókai-napok keretében rendezendő zenei fesztiválon fellép. Szinte sugárzik az öröm róluk és mindnyájukról, hogy sikerült és ilyen szépen, ilyen lelkesedéssel! Csak hát a gondok is jelentkeznek. Állami támogatásra van szükség. Jelenleg a prágai, központi ROH kulturális osztálya fedezi a költségeket. És művészi vezetés kell és még sok sok más probléma vár megoldásra. Ismét bebizonyosodott, ahol kezdeményzési szellem van, a kultúra szeretete és néhány fáradságot nem ismerő ember, ott eredmény is születik. ... A kórusvezetők: Szíjjártó Jenő, a Rádió zenei osztályának dolgozója, zeneszerző, Schleicher László és Janda Iván a bratislavai magyar tannyelvű 12 éves iskola igazgatója beintenek és felharsan a dal: . . . Zengjen bátrak országában újszerű ének . . . ősi dal ifjak ajkain B. S. 7.
