Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-11-26 / 24. szám
GENEVIÉVE HALIMI GENEVIÉVE HALIMI Tuniszban született. A gyarmati élet és a nők elnyomása érlelte benne az elhatározást: tanulni . és az elmaradottság ellen küzdeni. Sok nehézségbe ütközött a továbbtanulás. Előadókészségével első helyezést nyert, s Így külön engedéllyel vették fel a jogi fakultásra. Ö volt az első nő, aki jogot végzett. Több éven keresztül volt védőügyvéd, az algíri katonai bíróságon. 6 védte Dzsamila Buhired, a hős algériai lányt is. 1958-ban a puccs idején elrabolták és egy hónapig börtönben tartották. Kiszabadulása után Párizsba költözött, cikkeket Irt, beszédeket tartott. Együttműködik a haladó gondolkodású ügyvédek csoportjával. Párizsból érkezett, itt ül körünkben a nőbizottságon. Először tájékozódik a nők itteni helyzetéről, majd a franciaországi viszonyokról beszél, öt évvel ezelőtt a francia nőknek 35 százaléka dolgozott, ma 32-re csökkent a számuk. Kevés nő van vezető beosztásban. Elképzelésük a jövőt illetően: kevesebb munkaidő, — a nőknek négyórás beosztás — minőségi munka. A népszaporulat Franciaországban jelenleg magas. Szabad döntés az anyaság vállalásának kérdésében, ez is egyike azoknak a követelményeknek, amelyért a nők küzdenek. Dzsamilára terelődik a szó. Elmondja, hogy levelet kapott Dzsamila bátyjától, hogy lássa el húga védelmét. — Rendőri engedéllyel sikerült bejutnom hozzá abba az algériai táborba, amelyben fogva tartották. Felsikoltott, amikor belépett abba a helyiségbe, amelyben én tartózkodtam. Ugyanolyan villamoskészülék állt az asztalon, amilyennel kínozták. Ketten voltunk a szobában. Kértem, beszéljen, de nem nyitotta ki a száját. Meg kellett nyernem a bizalmát. Arabul szóltam hozzá. Lassan megoldódott a nyelve. Megmutatta mellén az égő cigarettanyomokat. De Dzsamila nem árulta el társai nevét, bármenynyire kínozták. Az ügyészségen is azt mondta: „Ha halálra kínoztok is, nem nyitom ki a számat.“ — A bombamerényletet nem tagadta. — Mikor Párizsba visszatértem, felkerestem Sartre, az író feleségét, Simone de Benuvoir asszonyt és mindent elmondtam neki. Rövidesen a Le Monde című lapban nyílt rovat-Fr. SpáCil felvételei ban nyilvánosságra hoztuk ezeket a dolgokat. A főszerkesztő szerint soha annyi levelet nem kapott, mint akkor. A világ minden tájáról jött visszhang, a francia lapok is mind elítélőleg írtak. Neves emberek, Aragon, Sartre, Elsa Triolet, a katolikus író, Mauriac és De Gaulle unokahúga is mind azon a véleményen voltak: Meg kell menteni Dzsamilát! Fegyelmi eljárást indítottak ellenem, büntetést kellett fizetnem. Azzal vádoltak, hivatalos titkot árultam el. Katonai bíróság készült tárgyalni Dzsamila ügyét. 48 órával a tárgyalás kitűzése előtt kaptam értesítést, nem volt időm az iratokat áttanulmányozni. Két eljárást indítottak ellene. Nem kaphat engedélyt, hogy ellássam a védelmét. Hivatalból rendeltek ki számára védőt. Dzsamila nem volt hajlandó elfogadni. Botrányt csináltunk belőle. Sikerült elérni, hogy egy franciaországi kis városban pártatlan bíróság tárgyalja az ügyét. Feljelentettük kínzóit, akiket egy képen azonnal felismert. Könyvben írtam meg Dzsamila szenvedéseit, Picasso illusztrálta, kilenc nyelvre fordították le. Egy ideig nem volt biztonságban az életem, állandóan három főiskolás volt mellettem, vigyáztak rám. A gyerekeimet vidékre küldtem, más néven szerepeltek. Sartre lakásán, — akinek szintén védője vagyok — plasztikbomba robbant, de szerencsére nem tartózkodott otthon. Elmentem az emberi jogok védelmére alakult liga elnökéhez s megmondtam neki többek között, nem gondolja, hogy Dzsamila Jeanne d’ Arc-ra emlékeztet? Cinikusan válaszolt. Kínzóit nem büntették meg. Később mindenki amnesztiát kapott, akinek köze volt az algériai háborúhoz, — a hadügyminiszter saját magának is amnesztiát adott. Ennek már több éve. Dzsamilát egy fiatal algériai harcos feleségül vette. Kezdetben nem éltek házaséletet. Gyógyítani kellett őt. Később egy kislánya született. Eleinte fátyolt hordott népe hagyománya szerint és nem dolgozhatott. De ma már az egyik algíri minisztériumban dolgozik. Dzsamiláről beszél s miközben évek után ismét megilletődéssel hallgatjuk a hazája szabadságáért küzdő lány történetét, — élesen kibontakozik előttünk egy másik nő, — maga Geneviéve Halimi egyénisége, a bátor, okos, igazságért küzdő asszonyé, a háromgyermekes anyáé, korunk kiváló asszonytípusáé. BERTHÁNÉ S. ILONA Ki az apa? ■ Az ősgermánok a törvénytelen gyerek apjának megállapítására izzó vasat alkalmaztak. A bizonyítékot nem a gyanúsított, hanem a fia nyújtotta. Ha képes volt az izzó vassal végigjárni az egész gyülekezetei, a germánnak el kellett hinnie, hogy ö az apa. Napjainkban az igazságszolgáltatásé a döntő szó és módszeret éppen olyan forróak. A szakorvosok nézete szerint Nyugat- Németországban az apaság kivizsgálása során apának nyilvánított férfiak egyharmada nem szülöapja gyermekének. A tévedés abból ered, hogy eddtg ntncs megbízható tudományos bizonyíték az apaság megállapítására és a bíróság azt a férfit nyílvánítja apának, aki a szakvélemények és egyéb bizonyítékok alapján legjobban megfelel. A tudománynak — annak ellenére, hogy a gynekológusok, antropológusok és a szerológusok több mint 50 esztendeje kutatnak az apaság megállapításának megbízható módszere után — ezt a tévedést nem sikerült kiküszöbölni. A szerológusok mindmáig csak negatív bizonyítékkal szolgálnak az apaság megállapításához, vagyis, azt állapítják meg, kit lehet az apaság gyanúja alól felmenteni. A gyermek vérképe az anyától vagy az apától öröklődik és a kutatók véleménye szerint ennek alapján lehet eldönteni az apaság bizonyítását vagy kizárását. Az apaság negatív bizonyítása érdekes példájának tekintik az orvosok egy testnevelést egylet három tagja vérvizsgálatának azonosságát. Nem tudtak megegyezni, melyik közülük közös barátnőjük gyermekének az apja. Ogy határoztak tehát, hogy pénztárcájukba nyúlnak és kifizetnek a gyermek anyjának 40 000 márkát. Az anya azonban elutasította a gavallérok ajánlatát és vérvizsgálatot követelt. A vérvizsgálat eredménye váratlanul megoldotta a barátok problémáját, de az anyáét nem. Ugyanis a vérvizsgálat alapján mind a három férfiút felmentették az apaság gyanúja alól. A szerológusok az apaság kizárásának, az antropológusok az apaság bizonyításának lehetőségeit kutatják. Centiméter, gipsz, fényképezőgép segítségével különféle méréseket, lenyomatokat, felvételeket készítenek az anya, a gyermek és a feltehető apa arcáról, szájáról, füléről, szeméről és más testrészéről. Az apaság mellett vagy ellen 100—200 különféle jel tanúskodik. De tegyük még hozzá Helmut Baltsch, antropológus professzor szavait: „A szakember még így is csak találomra dönthet." Amíg a tudósoknak nem sikerül az apaság pozitív bizonyítékait feltárniuk, a bírák határozata lesz a döntő: az a férfiú fizet, akinek az apaság ellen semmiféle komoly bizonyítéka ntncs. Ez pedig a könnyelmű férfiak számára nem kis rizikót jelent. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Lapunk 25. és 26. száma összevont számként jelenik meg december 20-án. A Dolgozó Nő mint hetilap a „Nő“ cím alatt január 6-án jelenik meg. A jövő évi előfizetést már most biztosítsa a kézbesítőnél. A szokott tartalmon kívül a bratislavai és a budapesti televízió műsorát is közöljük.
