Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-11-26 / 24. szám

GENEVIÉVE HALIMI GENEVIÉVE HALIMI Tu­niszban született. A gyarmati élet és a nők elnyomása érlelte benne az elhatározást: tanulni . és az elmara­dottság ellen küzdeni. Sok nehézség­be ütközött a továbbtanulás. Előadó­készségével első helyezést nyert, s Így külön engedéllyel vették fel a jogi fakultásra. Ö volt az első nő, aki jogot végzett. Több éven keresz­tül volt védőügyvéd, az algíri kato­nai bíróságon. 6 védte Dzsamila Buhi­­red, a hős algériai lányt is. 1958-ban a puccs idején elrabol­ták és egy hónapig börtönben tartot­ták. Kiszabadulása után Párizsba köl­tözött, cikkeket Irt, beszédeket tar­tott. Együttműködik a haladó gondol­kodású ügyvédek csoportjával. Párizsból érkezett, itt ül körünk­ben a nőbizottságon. Először tájéko­zódik a nők itteni helyzetéről, majd a franciaországi viszonyokról beszél, öt évvel ezelőtt a francia nőknek 35 százaléka dolgozott, ma 32-re csökkent a számuk. Kevés nő van vezető beosztásban. Elképzelésük a jövőt illetően: kevesebb munkaidő, — a nőknek négyórás beosztás — mi­nőségi munka. A népszaporulat Fran­ciaországban jelenleg magas. Szabad döntés az anyaság vállalásának kér­désében, ez is egyike azoknak a kö­vetelményeknek, amelyért a nők küz­denek. Dzsamilára terelődik a szó. El­mondja, hogy levelet kapott Dzsami­­la bátyjától, hogy lássa el húga vé­delmét. — Rendőri engedéllyel sikerült be­jutnom hozzá abba az algériai tábor­ba, amelyben fogva tartották. Felsi­­koltott, amikor belépett abba a he­lyiségbe, amelyben én tartózkodtam. Ugyanolyan villamoskészülék állt az asztalon, amilyennel kínozták. Ketten voltunk a szobában. Kértem, beszél­jen, de nem nyitotta ki a száját. Meg kellett nyernem a bizalmát. Ara­bul szóltam hozzá. Lassan megoldó­dott a nyelve. Megmutatta mellén az égő cigarettanyomokat. De Dzsamila nem árulta el társai nevét, bármeny­nyire kínozták. Az ügyészségen is azt mondta: „Ha halálra kínoztok is, nem nyitom ki a számat.“ — A bomba­­merényletet nem tagadta. — Mikor Párizsba visszatértem, fel­kerestem Sartre, az író feleségét, Si­mone de Benuvoir asszonyt és min­dent elmondtam neki. Rövidesen a Le Monde című lapban nyílt rovat-Fr. SpáCil felvételei ban nyilvánosságra hoztuk ezeket a dolgokat. A főszerkesztő szerint soha annyi levelet nem kapott, mint ak­kor. A világ minden tájáról jött vissz­hang, a francia lapok is mind elíté­­lőleg írtak. Neves emberek, Aragon, Sartre, Elsa Triolet, a katolikus író, Mauriac és De Gaulle unokahúga is mind azon a véleményen voltak: Meg kell menteni Dzsamilát! Fegyelmi eljárást indítottak elle­nem, büntetést kellett fizetnem. Az­zal vádoltak, hivatalos titkot árul­tam el. Katonai bíróság készült tárgyalni Dzsamila ügyét. 48 órával a tárgya­lás kitűzése előtt kaptam értesítést, nem volt időm az iratokat áttanul­mányozni. Két eljárást indítottak el­lene. Nem kaphat engedélyt, hogy ellássam a védelmét. Hivatalból ren­deltek ki számára védőt. Dzsamila nem volt hajlandó elfogadni. Botrányt csináltunk belőle. Sikerült elérni, hogy egy franciaországi kis városban pártatlan bíróság tárgyalja az ügyét. Feljelentettük kínzóit, akiket egy képen azonnal felismert. Könyvben írtam meg Dzsamila szenvedéseit, Pi­casso illusztrálta, kilenc nyelvre for­dították le. Egy ideig nem volt biztonságban az életem, állandóan három főisko­lás volt mellettem, vigyáztak rám. A gyerekeimet vidékre küldtem, más néven szerepeltek. Sartre lakásán, — akinek szintén védője vagyok — plasztikbomba robbant, de szerencsé­re nem tartózkodott otthon. Elmentem az emberi jogok védel­mére alakult liga elnökéhez s meg­mondtam neki többek között, nem gondolja, hogy Dzsamila Jeanne d’ Arc-ra emlékeztet? Cinikusan vá­laszolt. Kínzóit nem büntették meg. Később mindenki amnesztiát kapott, akinek köze volt az algériai háborúhoz, — a hadügyminiszter saját magának is amnesztiát adott. Ennek már több éve. Dzsamilát egy fiatal algériai harcos feleségül vet­te. Kezdetben nem éltek házaséletet. Gyógyítani kellett őt. Később egy kislánya született. Eleinte fátyolt hordott népe ha­gyománya szerint és nem dolgozha­tott. De ma már az egyik algíri mi­nisztériumban dolgozik. Dzsamiláről beszél s miközben évek után ismét megilletődéssel hallgatjuk a hazája szabadságáért küzdő lány történetét, — élesen kibontakozik előttünk egy másik nő, — maga Ge­­neviéve Halimi egyénisége, a bátor, okos, igazságért küzdő asszonyé, a háromgyermekes anyáé, korunk kivá­ló asszonytípusáé. BERTHÁNÉ S. ILONA Ki az apa? ■ Az ősgermánok a törvénytelen gyerek apjának megállapítására izzó vasat alkalmaztak. A bizo­nyítékot nem a gyanúsított, hanem a fia nyúj­totta. Ha képes volt az izzó vassal végigjárni az egész gyülekezetei, a germánnak el kellett hin­nie, hogy ö az apa. Napjainkban az igazságszol­gáltatásé a döntő szó és módszeret éppen olyan forróak. A szakorvosok nézete szerint Nyugat- Németországban az apaság kivizsgálása során apának nyilvánított férfiak egyharmada nem szülöapja gyermekének. A tévedés abból ered, hogy eddtg ntncs megbízható tudományos bi­zonyíték az apaság megállapítására és a bíró­ság azt a férfit nyílvánítja apának, aki a szak­­vélemények és egyéb bizonyítékok alapján leg­jobban megfelel. A tudománynak — annak elle­nére, hogy a gynekológusok, antropológusok és a szerológusok több mint 50 esztendeje kutatnak az apaság megállapításának megbízható mód­szere után — ezt a tévedést nem sikerült kikü­szöbölni. A szerológusok mindmáig csak negatív bizonyítékkal szolgálnak az apaság megállapí­tásához, vagyis, azt állapítják meg, kit lehet az apaság gyanúja alól felmenteni. A gyermek vér­képe az anyától vagy az apától öröklődik és a kutatók véleménye szerint ennek alapján lehet eldönteni az apaság bizonyítását vagy kizárását. Az apaság negatív bizonyítása érdekes példájá­nak tekintik az orvosok egy testnevelést egylet három tagja vérvizsgálatának azonosságát. Nem tudtak megegyezni, melyik közülük közös barát­nőjük gyermekének az apja. Ogy határoztak te­hát, hogy pénztárcájukba nyúlnak és kifizetnek a gyermek anyjának 40 000 márkát. Az anya azonban elutasította a gavallérok ajánlatát és vérvizsgálatot követelt. A vérvizsgálat eredménye váratlanul megoldotta a barátok problémáját, de az anyáét nem. Ugyanis a vérvizsgálat alapján mind a három férfiút felmentették az apaság gyanúja alól. A szerológusok az apaság kizárásának, az ant­ropológusok az apaság bizonyításának lehetősé­geit kutatják. Centiméter, gipsz, fényképezőgép segítségével különféle méréseket, lenyomatokat, felvételeket készítenek az anya, a gyermek és a feltehető apa arcáról, szájáról, füléről, szeméről és más testrészéről. Az apaság mellett vagy ellen 100—200 külön­féle jel tanúskodik. De tegyük még hozzá Hel­mut Baltsch, antropológus professzor szavait: „A szakember még így is csak találomra dönt­het." Amíg a tudósoknak nem sikerül az apaság pozitív bizonyítékait feltárniuk, a bírák határo­zata lesz a döntő: az a férfiú fizet, akinek az apaság ellen semmiféle komoly bizonyítéka ntncs. Ez pedig a könnyelmű férfiak számára nem kis rizikót jelent. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Lapunk 25. és 26. száma összevont számként jelenik meg december 20-án. A Dolgozó Nő mint hetilap a „Nő“ cím alatt január 6-án jelenik meg. A jövő évi előfizetést már most biztosítsa a kézbesítőnél. A szokott tartalmon kívül a bratislavai és a budapesti televízió műsorát is közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom