Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-11-26 / 24. szám
— Nagy élmény volt a Hriadky-i gyerekek számára is, a szovjet vendégekkel való találkozás Zlra Mitrovka az uzsgorodi kórház fűi- és gégeosztályának kedves, fiatal orvosa Pittyicsenko elvtársnó a „Ragyjanszka zslnka“ című ukrán nól lap főszerkesztője ukrán népdalok előadásával tette hangulatossá a találkozást ^^^■hálo az emberi érzések virága. Érzékeny, WHHmint a mimóza. Még a legőszintébb, legfcíJH&legyszerűbb szavakat is ritkán tűri el. ■Ezért inkább tetteinkkel, cselekedeteinkkel igyekezünk kifejezni, szavak nélkül. A Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottsága úgy határozott, hogy felszabadulásunk huszadik évfordulóján a Csehszlovák—Szovjet Barátság hónapjában vendégül látja hazánkban a szovjet asszonyok küldöttségét. Hadd lássák, győződjenek meg róla; élni tudtunk a felszabadulás adta lehetőségekkel. Dolgoztunk, építettünk, tanultunk. November hetedikén érkezett meg a szovjetukrajnai asszonyok tíz tagú küldöttsége. Zitra Mitrovka, az uzsgorodi kórház fiatal orvosnője, Alecsko Marija Minajlovna, a tyacsovi Leninkolhoz fejőnője, Logutová Marija, a. vinogradovi iskola tanítónője, Delegaj Marija, a mukacsevoi bútorgyár dolgozója — tíz asszony tíz munkakör képviselője. A kassai járás dolgozói és a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságának tagjai már a tiszacsernői határállomáson várták a vendégeket. Kassán a JNB fogadásán a Kelet-Szlovákiai Kerület és a járás funkcionáriusai elmondták, hogy Kelet- Szlovákia eredményei szemléltetik a legjobban, mennyit fejlődött nazánk a felszabadulás óta. A szovjet nők küldöttségének vezetője — Anasztázia Ivanovna Kelina, a legfelső szovjet tagja, az ukrán dolgozók életéről, munkájáról beszélt és hangsúlyozta, hogy a szovjet asszonyok nemcsak a munkából, hanem a gazdasági és politikai élet irányításából is kiveszik a részüket. — Kolhozelnökök, agronómusok, képviselők, igazgatók szép számban találhatók asszonyaink között. Büszkék vagyunk rájuk, mert képességed, jogaik és felelősségük teljes tudatában élnek, dolgoznak és nevelik az új nemzedéket, gyermekeinket. Irena Durisová, a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságának elnöke elmondotta, hogy szabadságunk húsz éve alatt a régen elnyomott, robottól megtört asszonyok felemelhették a fejüket. Óvodákat építettünk, a kommunális vállalatok lassan leveszik a legidőrablóbb házimunkák terhét is a vállukról. — Sajnos, vezető beosztásban még kevés nőt találunk. De amit eddig még nem tanultunk meg, még megtanulhatjuk a szovjet asszonyoktól — fejezte be köszöntő szavait. Délután a Keletszlovákiai Vasmű épületóriásai között ismerkedtek vendégeink legnagyobb építkezésünkkel, majd a szovjet hősök emlékművét koszorúzták meg, és megtekintették a várost. Másnap reggel a terébesi cukorgyárba látogattak el. A csokoládé-készítő részleg már a karácsonyi kollekciókat csomagolta. A sok ötletes csokoládéfigura nyerte meg leginkább a tetszésüket. A terebesi járás vezetői az új „Tokaj" étteremben adtak ünnepi ebédet a vendégeknek. Alecsko Marija Mihajlovna alig várta, hogy az autóbusz a Hriadky-i szövetkezetbe induljon. A kolhozukban dolgozó többi asszonynak ugyanis megígérte, hogy beszámol majd róla, ha hazatér, itt, Csehszlovákiában hogyan gazdálkodnak a szövetkezetek. A pirosnyakkendős gyerekek az ősz utolsó virágaival vártak a téli hidegben. A szövetkezet tagjai mind ott szorongtak az autóbusz körül, és nem volt szükség itt sem — mint egész útjukon — tolmácsra. Az asszonyok anélkül is kitűnően megértették egymást. Urbán Anna, Béres Mária fejonők és a szövetkezet vezetői végigvezették a vendégeket az egész gazdaságon. Majd a tisztára sepert úton a feldíszített kultúrotthonba kísérték a A A Keletszlováklai Vasművet csak autóbusszal lehetett végigjárni Anasztaszia Ivanovna Kelina, a küldöttség vezetője a terebesi cukorgyár dolgozóinak élete iránt érdeklődik ▼ . ‘ rfP Jr 4$ szovjet asszonyokat, ahol fehérkötényes szakácsnők süröatek-forogtak. Disznótoros vacsorával kedveskedtek nekik. Az asztalnál a szövetkezet legjobb dolgozói beszélgettek, kérdezősködtek, szomszédaink életéről. Vacsorakezdés előtt a gálszécsi „Secovcan" együttes szlovák népdalok és táncok előadásával szórakoztatta az egybegyűlteket. Gyorsan telt az este. Még nem is mondtak el egymásnak mindent, amit akartak. Marija Mihajlovna és Tamás Borbála éppen arról kezdett beszélni, mivel töltik téli estéiket az asszonyok, s még rá sem térhettek a legújabb süteményreceptek kicserélésére, máris indulni kellett. Az idő ködös, csúszós az út, és aludni is kell, hiszen reggel indulnak haza. Rövid volt a két nap, nem jutott rá idő, hogy mindenről elbeszélgessenek. Arra mégis elég volt, hogy megígérjék egymásnak: ezután gyakrabban fognak találkozni. Ezért nem is búcsúztak másképpen, csak annyit mondtak: viszontlátásraI < Rövid volt a két nap, de azért otthon lesz miről mesélni HARASZTINé M. E. Fr. SpáCll felvételei 4*
