Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-11-12 / 23. szám

— Sose tért tőlünk üres kézzel vissza — mondja Gottwaldovban az elnök. — Segítünk, hisz Kulcsod a mi járásunk 95. faluja. Büszkék vagyunk rá, hogy Pastifík házal tető alatt állnak. így mondja „Pastirik házai”. Igen. Azokba a házakba költözhetnek be hamarosan az árvíz­sújtotta kulcsodi családok, amelyekhez a régi kommunista harcos szerezte az anyagot. Te­gyük hozzá, időben, mert ma már versenyt kell futni az idővel, nemsokára itt a tél. A gottwal­­doviak segítsége aranyat ér, mert időben — tehát kétszeresen segítettek. öröm sétálni az újjá épülő utcákon. Petőcz Gyuláné arca már boldogságtól ragyog. Két gyermekével hat hétig tartózkodott Pozsonyban az árvíz idején. Most a gottwaldoviak segítsé­gével az ő házuk is tetőt kapott és szebb, kor­szerűbb, mint valaha. — Nagyon megszerettük a gottwaldoviakat — mondja. — Örök hálával tartozunk nekik, hogy időben segítettek ... A homokbuckákon boldogan játszadoznak a kulcsodi gyerekek. Eltűnt a könny a szemükből, mert ők is érzik, hogy az új otthon biztonságot ad. Nevetésüktől, hancúrozásuktól hangos az utca. BÁLLÁ JÖZSEF A kulcsodi gyerekek boldogan játszanak a homokban kék találhatók. Amikor belépünk az első pincehelyi­ségbe, kellemes meglepetésben van részünk. A két boltíves helyiségben — a harmadik a konyha és italmérés — ízléses, külföldön is keresett, kézi­­faragású bútor, a szepesbélai „fAVORINA“ kisipari szövetkezet készítménye, a tiszta abrosszal terített asztalokon, a vendégek előtt a hírneves pazdicsi nép­művészet remekei: kerámia, karcsú vázák, boroskan­­csók, mintás agyagpoharak, — üveg hírből sincs — a falakon jellegzetes rajzok, díszes kishordók és köcsögök, stílusos lámpák s mindez összhangban van, ami a tervezők és kivitelezők jóérzékére vall. Nevüket nem tudtam meg. Meg kellett elégednem annyival, amit az állami gazdaság igazgatója, Lefkovics József mondott: — Nem tervezte ezt tervező vállalat . .. mindnyájan javasoltunk valamit, nekiláttunk és elké­szült . .. Letelepedtünk az egyik asztalhoz. Lenhart elvtárs, a borozó vezetője válaszolt további kérdéseinkre. — Je­lenleg ,.Hárslevelű“, „Rizling“ és „ Helmed vegyes" borfajtákkal, „ borkorcsolyaként“ disznótoros házikol­básszal, paprikásszalonnával, disznósajttal szolgálha­tunk . . , Készítünk rendelésre „lacipecsenyét“, előzetes tömeges rendelésre paprikáscsirkét, kacsasültet, de ha­lat is készítünk. Most indultunk csak, még nem tud­juk, mit kívánnak leginkább vendégeink . ., Minden­esetre, igyekszünk kielégíteni igényeiket. Ha úgy kíván­ják, szalonnasütést is szervezünk a Csonkavár tövé­ben és a nyársonsült hal sem marad el.. . Előttünk párolog a frissen sült, fűszeres házikol­bász. Az ízletes ,,csemege“ után jól csúszik a Nagy­­hegy leve. Szombat délután lévén, gyorsan benépese­dik a csaknem 120 személyt befogadó két helyiség, sőt már a pincetorok kis asztalai is foglaltak . .. Löndi Pista hattagú népi zenekara kedvderítő meló­diákat varázsol elő a hangszerekből, jókedvűen szóra­koznak az új borozó vendégei KÉZDY GÉZA Október 15-én mutatkozott be Bratislavában a Rá­dió hangversenytermében a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Közel egy évi munka, 10 összpontosítás előzte meg a fellépést. Az ének­kari hangversenyen a Bratislavai Szlovák Tanítónők énekkara, a Duna utcai általános iskola leány- és gyermekkórusa, valamint a po­­zsony-püspöki általános iskola gyermekkara is szerepelt. Kodály: Forr a világ című da­lával indult a műsor, amelyet négy kórus adott elő, a budapesti vendég, Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző vezetésével. A kb. 200 tagú énekkar diadalmasan zengő, hangulatot teremtő nyitószáma után a Szlovák Tanítónők ének­karának műsora következett, B. Valastan karnagy vezetésével. A magas énekkultúrával rendelkező, 20 éve működő együttes produk­ciója a szakértők legnagyobb elis­merését vívta ki. (Kár, hogy egy­folytában 10 énekszámot adtak, mert így a közönség figyelme a vége felé már kezdett ellanyhulni.) A program második részében Bárdos népdalfeldolgozások, Vass Lajos, Német-Samorinsky ének­számai szerepeltek, a 25 éves kar­mesteri működését jubiláló Schlei­cher László és Janda Iván kar­mester vezetésével. A bratislavai fellépés OLTSÁTOK TANÍTVÁNYAITOKBA. A Csehszlovákiai Magyar Ta­nítók Központi Énekkara sikere­sen mutatkozott be a bratislavai közönség előtt, a közönség a szí­vébe zárta őket. Amilyen lelke­sedés fűti az énekkar tagjait és vezetőit, olyan érzelmekkel fo­gadta szereplésüket a hallgatóság is. Régóta tervezett elképzelés va­lósult meg az énekkar megalaku­lásával. Tudatában vagyunk an­nak, milyen fontos kulturális fel­adatot teljesít. Tagjai elméleti és gyakorlati képzést kapnak, amit aztán munkahelyükön iskolai kó­rusok szervezésénél, vezetésénél gyümölcsöztethetnek, nem beszél­ve arról a széles körű hatásról, amit fellépéseik során érnek el. Végre a kezdeti nehézségeken is túljutnak, amennyiben a CSEMA­­DOK KB vállalta felettük a véd­nökséget és kiadásaikat a jövő évtől fedezi. Ezzel nagy gondtól szabadultak meg. Vass Lajos karnagy, aki majd­nem minden összpontosításon részt vett, fáradtságot nem ismerve ta­nítja, vezeti a kórust, úgy nyilat­kozott: A hanganyag jó, lelkese­désük határtalan, ha ilyen kitar­tással folytatják a megkezdett munkát, szép eredményeket érhet­nek el. Ezt várjuk tőlük és kívánjuk nekik mindnyájan! B. I. Az énekkar tagjai még ki sem pihenték a bratislavai bemutatko­zó előadás fáradalmait, másnap hajnalban már a magyar főváros, Budapest felé repült velük az autóbusz. Az érkezés után össz­­próbát tartottak a Zeneakadémián a budapesti Vasas Szakszervezet Központi Énekkarával, amelyikkel közösen mutatkoztak be a szom­bat esti hangversenyen a buda­pesti közönség és a zene szak­emberei előtt. Este fél nyolckor megilletődöt­­ten sorakozott fel az énekkar a Zeneakadémia nagytermének szín­padán. Tudták, hogy a szép szá­mú zeneértő közönség és a nagy zenemester, Kodály Zoltán jelen­léte arra kötelez, hogy képessé­geik szerint a legjobbat, legtöké­letesebbet nyújtsák. Nem marad­tak adósak, szereplésük a vára­kozáson felül sikerült. Az egyes kórusművek előadása után a kö­zönség hosszan tartó vastapssal fejezte ki elismerését. A közönségsiker nagy volt, mégis úgy hisszük, a szakembe­rek elismerésén van a hangsúly. Lendvai Kamilló, Erkel-díjas zeneszerző: — Bemutatkozásuk kitűnően sikerült, szakmai szem­pontból kifogástalan volt. A kó­rus nagyon jó, ezt már az első számnál megállapítottam, de Su­­chon művének előadásánál már határozottan meggyőződtem róla. Fasang Árpád, a Zeneakadémia igazgatója: — A kórusművek elő­adásának dinamikája és határo­zottsága lepett meg. Gyönyörű pianisszimót produkáltak a Bár­dos-feldolgozásban. Ezt csak ala­pos munkával, jól összeforrott együttes tudja elérni. Kodály Zoltán is igen magasra értékelte a teljesítményt: — őszin­tén csodálom, hogy alig egy év leforgása alatt mint „levelező kó­rus" ilyen meglepő eredményt ér­tek el. Minden egyes művet hi­bátlanul adtak elő. A kórusművek nagyszerű összeválogatása a kó­rusvezetők érdeme. A hangverseny végén Kodály Zoltán személyesen is gratulált az énekkar tagjainak és vezetősé­gének. — Nagyon szépen énekeltetek, őszintén örülök, hogy az ország határain túl is ápolják a magyar kultúrát és hogy az énekkar tag­jai között igen sok fiatal tanítót látok. Oltsátok tanítványaitokba az éneklés szeretetét és kívánom, hogy még sok sikerben legyen részetek. Sokan korainak tartották, me­rész vállalkozásnak minősítették a fiatal énekkar külföldi szerep­lését, a budapesti siker azonban rácáfolt az aggodalomra. Nem a véletlenen múlott, áldozatkész, ki­tartó munka rejtőzik az eredmény mögött. J. M. A budapesti Zeneakadémia termében Kodály Zoltánnal F. Spáéil és Tárnái János felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom