Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-10-29 / 22. szám
A szőrme feldől gozásnak és készítésnek hazánkban sokéves, sikerekben gazdag tradíciója van. A csehszlovák szőrmeipar az utóbbi években világméretben Is egy re nagyobb jelentőségű. A külföld mind nagyobb mennyiségben rendel csehszlovák szőrmeárut, mert készítményeink minőségben és kivitelben 'egyaránt megállják a helyüket a világpiacon. Szőrmeiparunk magas színvonaláról tanúskodott a Trutnovon megrendezett szőrmektállltás is, ahol a Munkáérdemrenddel kitüntetett KARA szőrmekészltö üzem mutatta be — külföldi és hazat nyersanyagból készített — szőrmekölteményeit. A bemutatón a Csehszlovák Nöbizottság küldöttei is részt vettek, Helena Lefflerová, a Csehszlovák Nöbizottság, elnöknöje vezetésével és a kiállítás megtekintése után széles körű vita kereté ben megtárgyalták azokat a lehetőségeket, amelyek a szőrmeáru vásárlását a dolgozó nők körében elérhetővé teszik. Ismerik a kis hódat? Milyen naiv kérdés ez -— gondolják sokan olvasóink közül. Melyik nő ne ismerné ezt az értékes állatkát, melynek szőrzetéből olyan pompás pézsmabunda készül, mint, amilyet nálunk például a trutnovt Kara üzemben készítenek. Ez a szó, hogy készül számos technológiai eljárást ölel fel. A szőrmét először osztályozzák, nyírják, mossák, megtisztítják a bőr alatti faggyútól, stb. míg elnyeri végső formáját. Azután különféle színárnyalatra festik, vagy nyomással foltokkal — mint amilyen például a leopárd szőre — díszítik. Akt nem ismeri a szőrmekészítés cslnját-blnját és végigjár egy Ilyen üzemet, egyik ámulatból a másikba esik. Az első meglepetés rögtön a trutnovt Kara üzem szőrmeraktárában várja a látogatót, ahol a világ legkülönbözőbb részein élő állatok, —- a szovjet pézsmapocok, a mongol havast mormota, az ausztrál és amerikai erszényes, a kínai és az adeni kecskék, farkasok és ezüst-TRUTNOV rókák — szőrméje, az értékes perzsabunda, mind-mind megtalálható. Nehéz lenne valamennyit felsorolni. A Kara üzemben — az értékes szőrmefajtákon kívül igen sok nyúlszőrmét ts láthatunk, amelyekre a látogató egy kissé fitymálva tekintget. Annál nagyobb körültekintéssel dolgozzák fel a házinyúlprémet az üzemben, ahol egy kis színezéssel, mintázással mutatós coboly, leopárd, hódprém, vagy más szőrmeutánzat készül belőle, melyet csak a tapasztalt szakember szeme tud megkülönböztetni a valódi szőrmétől. Nagy előnye, hogy sokkal olcsóbb áron, 1300—1800 koronáért megvásárolható, ami egy bundáért Igazán nem sok. További előnye, hogy az üzem hazai nyersanyagot dolgoz fel. Bárcsak több lenne belőleI De sajnos éppen ezen a téren sok hiányosság merül fel. A nyersanyag-begyűjtő üzemek ugyanis tanúsítottak a nyúlprémnek kellő fontosságot és ezért a szőrmekészítő üzemek igen sok nyersanyagtól estek el. A trutnovtak remélik, hogy a jövő esztendőben ezen a téren megváltozik a helyzet, mert a felvásárlást ezentúl maguk szervezik meg. Kívánjuk, hogy tervük valóra váljon és a jövőben sok tetszetős, meleg bundával lepjék meg a vásárló közönséget, Mila Velőická ba, mert megfeledkeztek arról, hogy a hegyek makacsul védekeznek, könyörtelenek és mindenkor felvonultatják cinkostársaikat — lavinát, zivatart, kőhullást váratlan vihart. . . Kár, hogy a hegyek rajongói nem eléggé fegyelmezettek, hogy nem fogadják meg maradéktalanul a Hegyi Szolgálat ta pasztáit tagjainak tanácsait, felhívásait útbaigazításait, tilalmait és sokszor felelőtlenül, felkészületlenül vágnak neki a legnehezebb túráknak, a legmeredekebb falaknak, nemegyszer életüket kockáztatva virtuskodnak. Pedig a Hegyi Szolgálat tagjai mindenkit figyelmeztetnek a veszejtő katlanok, a meredélyek és falak között leselkedő ezer meg ezer veszélyre az alpinízmus örömeire és bánataira is Sohasem felejtik el a látogatók tudatába vésni a hegyek közt uralkodó régi igazságot: nem a sziklán, csúcson, vagy hegyi fennsíkon kezdődik a tragédia. Mái az elhatározásnál válik el: elegendő e a felkészülés, erő, szívósság, tudás, tapasztalat? ,.Célunk a szerencsétlenségeket megelőzni, emberéletet óvni, nem menteni, sebesülést, halált feljegyezni’, hangoztatják következetesen, minden alkalommal a Magas-Tátra őrei, a Hegyi Szolgálat tagjai. Tizenöt évvel ezelőtt alakult meg a Magas Tátrában a hivatásos Hegyi Szolgálat. Javarészt „hétpróbás“ hegymászók tartoznak a kötelékébe, akik vérvörös, átázhatatlan szélkabátban, mellükön a hegyi szolgálat közismert érmével, fáradságot, időt, erőfeszítést és gyakran nélkülözést nem ismerve, járják a Nemzeti Parkot. HoJ a büszke Gerlachon tűnnek fel, hol a Lomnici-csúcs falába vágják csákányukat, hogy órák múlva már a Téry-menház vagy a Rysy térségébe vigyenek segítséget, életet. Van, hogy azt sem tudják hirtelenében merre, melyik irányba menjenek. Pusztán ösztönük, tapasztalatuk szerint indulnak el, fegyelmezettségük, higgadtságuk, kitartásuk érvényesül, az ember iránti ragaszkodásuk győzedelmeskedik. Elég, ha az ügyeletén cseng a telefon vagy hírnök ront be a tátra-Iomnici szolgálatvezetőhöz: valakit le kell hozni a Mengusról, a Kamzíknál baleset történt, segélykiáltást hallottak a ködben, a dermesztő tátrai éjszakában, lavinaomlás morajlását visszhangozzák a hegyek. Elég ennyi és tüstént vállra kerül a felszerelés, a szétszedhető, keréken guruló mentőkocsi, az „osztrák ágy“, a dobokon futó, zizegő acélzsineg, kötél, hátizsák, hegyikampó, elemózsia, mentőláda, a férfiak magukra kapják jellegzetes szélkabátjukat és elindulnak. Nekivágnak az ismeretlennek, hogy keressenek a szakadékok és falak közt, végigjárják az ösvényeket, hegyiutakat, völgyeket, szétszélednek a szélrózsa minden irányába. Csak hát az 6 hivatásuk olyan, hogy az eredmény, a siker sohasem biztos. Előfordul, és nem is oly ritka az olyan eset, hogy a legtüzetesebb, néha napokig tartó kutatás sem vezet eredményre. A hegyek nem szívesen adják ki áldozataikat. Komiszkodnak. Incselkednek. Bosszút forralnak. A behatolókra haragszanak. Amikor ezeket a sorokat írom, a „hegyek gavallérjai“ éppen a terepen vannak, öt nyomtalanul eltűnt embert keresnek. Tűvé teszik értük a Magas- Tátrát. Csoportosan, párosán, gyalogosan. Sőt, egy részleg helikopteren is. Először a Magas-Tátra történetében. Segítségül hívták a legkorszerűbb technikát. A hegyek viszont: lavinát, szeszélyes időjárást, homályt, esőt, havazást. Még nem adták ki legfrissebb áldozataikat. Pedig ott vannak, ott fekszenek. Biztos előkerülnek. Idő kérdése. A bátor férfiak ezúttal is ott járnak éjjel nappal a hegyek birodalmában, az égnek szökő sziklafalak közt, hogy mentsenek a szakadékok közül, hogy szondázzanak, kiszabadítsanak a lavina öleléséből. Hogy ismételten megküzdjenek a hegyekkel és megakadályozzák a további bronztáblák felrögzitését az Osterva szikláira. TÄNZER IVÁN Sebesültek leszállítása a magasból nehéz, lárasztó munka... Stann Samnhnl felvételei
