Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-10-29 / 22. szám
Látja uram, nem mentünk tönkre! Húsz évvel ezelőtt adta ki a csehszlovákiai Népiront kormánya a kulcsfontosságé ipar, közlekedés és pénzügyi intézetek államosftásáröl szélé dekrétumokat. Két évvel később, a munkáskormány vezetése alatt került sor a többi kapitalista üzem államosítására. N eher a úr . .. érdemes megnéznie, hiszen ön ért hozzá: micsoda konfekció! Azért mutatom magának, mert a minap találkoztam a nevével egy falusi ház falán — hiszen emlékszik, ügye, majd mtnden falu utolsó házának falára ráptngáltatta, hogy ,flehera“. Nagyon kevés van már ezekből a régen jól ismert feliratokból, tudja, mert egyrészt elmosta az eső, vagy átfestették „Szavazz a CSKP-re“ felirattal, esetleg később „Az első gabonát az államnak“ jelszóval. Másrészt pedig az utolsó házak a faluban már nem az utolsók, úgyhogy a felirat a sok új háztól már nem látszik. De azért tudjuk, hogy maga volt a híres konfekció-király. Szóval, nézzen ide: nem furcsállja, hogy alig lát ruhareklámot? Hogy azért mégis el tudjuk adni? De még mennyire! önnek ez nevetséges és szinte érthetetlen lesz, de feltaláltunk valami egészen szenzációsat, hogy jobban fogyjon a ruha. Tudja, önnek azért kellett akkora reklámot csapnia a ruháival, mert keserves keveset fizetett a szabóinak meg a varrónőinek, úgyhogy azoknak csak nagy ritkán jutott pénzük új ruhára. Mi meg többet fizetünk nekik, úgyhogy gyakrabban vásárolnak, és képzelje, ma már senkt sem vesz „egy életre szóló ruhát“, ami miatt maga annak idején szintén sokat bosszankodott, js képes jövőre máris újat venni, mert divatosabbat akar, mint a tavalytj volt. Micsoda üzlet lenne ez magának, ügye? Csakhogy hiba van a számításban, Nehera úr — ezt a remek üzletet csak maga nélkül lehetett megcsinálni. Pedig hogy rugkapálózott ellene annak idején! Az ön képviselője, Nehera úr, meg a társaié a maga pénzéért folyton csak azt hajtogatta a Nemzetgyűlésben, hogy várjunk még azzal az államosítással, mert, úgymond „a munkásosztály még nem készült föl kellőképpen az ipar átvéte lére". Átvételére? Sőt, még új ipar létesítésére is eléggé felkészült már évek óta. főj jön, megmutatom, hogyan csináljuk... Nézze, Nehera úr itt ezt az új gyárat, a tornaijai állomás közelében. Még egészen új, csak két műhely üzemel benne, most születik, úgyhogy jól megfigyelheti az egész varázslatot. Szóval, ez itt az épület — volt kaszárnya. Remek, ügye? Semmi építkezési beruházás, készen hull az ember ölébe a gyárépület. Nagyszerű. Maga nagy úr volt, de akkora mégsem, hogy a hadsereg csak úgy odaadta volna az épületeit. Látja, nekünk odaadja. A futószalag ismerős önnek is. Semmi új — gomb és gomblyukvarrógépek, varrógépek, szegélyező gépek. .. Mindez volt a maga idejében is. Hogy az eldolgozásra kár gépet venni, azt a munkás olcsóbban megcsinálja kézzel? Lehet, Nehera úr, lehet, csak ne mondja hangosan, mert kikergetik innen. Ez itt Tóth László, a mester, fó mester, maga is szívesen alkalmazná. Képzelje, elment ttzennyolcadmagával Tlsovecre megtanulni a tömeggyártás titkait, s mindenféle műszaki aprósággal jól felpakolva jött vissza, aminek hasznát veszt majd a termelésben. Még el sem kezdett dolgozni a gyárban és máris gondolt arra, hogy gyorsabbá, ügyesebbé tegye a munkát. Gondolja, hogy a maga gyárában is ilyen lelkes lenne? Jobban megfizetné? Lehet, Nehera úr, de csak jobban meghajszolná az embereket, hogy kiérdemelje a nagyobb fizetést. De, hogy az ön érdekében még könnyítsen is a munkán? Ne vicceljen Nehera úr, ezt maga sem gondolja komolyan. Bemutatom a többieket is. Csupa asszony, nézze. Ebben a műhelyben csak három lány van. Látom, ön csóválja a fejét. Persze, ez ön szerint ostobaság, hiszen az asszonyokkal több a baj, gondjaik vannak a gyerekekkel, nem függnek teljesen a gyár kényekedvétől, mivel a férjük is ke-Vlczén Valéria éj munkahelyén Л trencíni ruhr.Uzem a dolgozék tulaj donában rés. Ez hiba, ügye? Ön Inkább lányokat alkalmazna, akik mindenre hajlandók, csak ki ne dobja őket az utcára, mert hol keresnének máshol munkát... Látja ez a különbség. Mi meg éppen azért alkalmazunk asszo nyokat, méghozzá gyerekes asszonyokat, hogy a család bevétele nagyobb legyen, tudja? Ml köze a ruhagyárnak a családhoz? Ugyan, Nehera úr. . . Hallott már valamit az életszínvonalról? Nem? Kérdezze meg Viczénnét ijt ennél a gépnél. A férje mentőautó-sofőr, ezernégy száz, ezerötszáz koronát keres. Kisfiúk van, Lacika. Harkancson laknak. Most a férj fizetéséhez hozzáteszik az asszony fizetését, akkor már közel kétezerötszázat keres a család. Látja ebből futja aztán úl ruhára reklám nélkül is. Látom, azon is csóválja a fejét, miért létesül ez a gyár éppen itt, amikor az anyaüzem Trenöínben, olyan messze van. Ön oda telepített gyárat, ahol a legjobb piac kínálkozott, ahol az a legkifizetődőbb volt. Rendben van, ez az elgondolás „fekszik“ nekünk is. De emellett mi még arra is gondolunk, amtt fentebb emlegettünk, — az életszínvonalra. Tud ja, itt nem volt gyár, ha a nők is dolgozni akartak, Revúcára, vagy szezonmunkára Rimaszombatra, a RISO- ba jártak. Ezért is kellett ide ez a gyár. Ha teljesen befejezik, közel kllencszáz embert foglalkoztat majd tizenegy műhelyében. Látom, ezek a méretek magának is imponálnak. Mekkora lesz mindebből a haszon? Bocsánat, majd elfelejtettem, önt elsősorban ez érdekli. Hát kérem, a haszon a következő lesz: több nadrág, kötény, ruha lesz a piacon és jobban fognak élni az emberek. Ez már csak elég nagy haszon, nem? Látja, Nehera úr, elég felkészült a munkásosztály ahhoz, hogy ruhagyár — és persze egyéb gyár — tulajdonosa legyen. Pedig ön százszor „megjósolta“, hogy tönkre megyünk Látja, így' mentünk tönkre. Tudom, nincs értelme, hogy most bosszantsam önt, de olyan jólesik eszébe juttat nőm: míg ön és jóslatai után csak egy kopott reklámfelirat maradt, mi úl gyárakat telepítünk, méghozzá azért hogy — többek között — egyre több ember vehessen új ruhát. Ez a jól öltözöttség titka, Nehera úr. Azért mondom önnek, mert ön ért a konfekcióhoz. Bocsásson meg, hogy feltartottcnn. csak eszébe akartam juttatni az álla mosítás évfordulóját... Tudja, ez nálunk olyan szokás. . VILCSEK GÉZA Tóth László mester átveszi az éj gépeket Ébresztő a tanoncotthonban (A szerző felvételei
