Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-10-01 / 20. szám

■eNo7r/?zda gyár Rádió Gyermekkórusának minden tagja. A második osztály már két szó­lamban köszön, a harmadik három­ban, a negyedik osztály pedig Bach Polonaise-ének első sorát zengi el üd­vözlésképpen. Ebben a különleges, 10 millió fo­rint költségen épült iskolában az ének heti óraszáma a kétszerese az egyéb­ként kötelezőnek. Nyolc év alatt a gyerekek körülbelül a „rendes“ tan­anyag kétszeresét tanulják énekből, zeneelméletből és zenetörténetből. S emellett csaknem kivétel nélkül hang­szeres zenét is tanulnak; majdnem valamennyien zenei pályára készül­nek. A tanulás játékos. Az első osztály­ban a szolmlzálást tornával kötik össze, s a dalokat nemcsak eléneklik, hanem el Is játsszák. A munka — bármilyen játékos is a tanulás — sok, sokkal több, mint bármilyen más is­kolában, mert a próbák és a felvéte­lek Is rengeteg időt és energiát kö­vetelnek. Csak Ízelítőül: nem egészen 4 hét alatt nyolc próbát tartottak, s öt stüdtófelvételt készítettek. Eddig — 10 éve — mintegy 600 felvételt őriz hangjukról a Rádió ... Tíz év alatt körülbelül 700 tagja volt a kórusnak. A volt növendékek­ből alakult mintegy 30 tagú Budapesti Leánykórus is hírnevet szerzett már. Fennállásuk 10 éves jubileumán, ápri­lisi operaházi hangversenyükön az összes hajdani növendékek is fellép­tek, a nemzetközi gyermekkórus-fesz­tivál keretében. A műsor zárószámát pedig a baráti államok gyermekkő-: rusaival együtt énekelték, mintegy 1200-an. Világszerte divat az Iskolások túl-, terheléséről beszélni. A gyermekkórus tagjai vajon nincsenek túlterhelve? Igaz, a Somogyi Béla utcai Iskola mindenben alkalmazkodik a növen­dékek időbeosztásához, a külön zene­órák, a próbák és felvételek válta­kozásához, de még Így is legalább két-háromszor annyi dolguk van, mint a többi gyereknek. És mégis... Fáradtságnak nyoma sincs rajtuk, derűsek, vidámak, kie­gyensúlyozottak. — A zene teszi — mondja a Ill/a osztály vezetője, Horányl Károlyné. — Húsz éve tanítok, s öt éve zenei tagozatban, van összehasonlítási ala­pom. A zenét tanuló gyerekek halkab­bak, udvariasabbak, érzékenyebbek a többieknél. Minden munkájukban ér­vényesül a zene nyugtató hatásé; a zenei tagozatú osztályokban egysze­rűen nincs szükség fegyelmezésre. A kórus — az egyének és szólamok kölcsönös egymásrautaltságában — önmagában is fegyelemre szoktat. Az éneklő és muzsikáló gyerekek tanul­mányi eredménye rendszerint öt-hat tizeddel magasabb az átlagnál; logikai nagy divat a kutyák sétáltatása. A ku­tyákon nincs szájkosár, s tulajdonosaik még az üzletekbe is bevezetik őket. A stockholmi nők kedvenc szórakozásai közé tartozik a minden évben megrende­zett kalapverseny, amelynek során „saját gyártmányú“ kalapokat mutatnak be. Az első dijat a legszebb és legkülönösebb kalap készítője nyeri. Ugyancsak kiérté­kelik a stockholmiak az év legszebb és legcsúnyább épületét is. Kilátás hajónk ablakából készségük fejlettebb, Jobb matemati­kusok, nagyobb a szókincsük, szebben fogalmaznak, ős a helyesírásuk csak­nem hibátlan. Többre képesek, mint a zenét nem tanuló gyerekek, s feladataikat köny­­nyebben, kisebb erőfeszítéssel oldják meg. Érdekes példa erre, hogy a kórus a dalokat eredeti nyelven is megtanulja és tudja; énekelnek angolul, németül, olaszul, sőt latinul is. Egyik próbáju­kon egymás után hallottuk Morley Májusi dalát angolul és Züssmayer tíztételes gyermekkantátájának rész­leteit németül. (Az utóbbi műről ér­demes megjegyezni, hogy a Csányi- Bottka házaspár „ásta ki“ — 180 évi porréteg alól. А тпй szerzője Mozart­­tanitvány volt. A kantáta kézirata eredetileg az Eszterházy hagyatékban szerepelt, onnan került a Széchenyi könyvtárba. Itt bukkant rá a nyugha­tatlan, mindig újat kereső Bottka Va­léria és Csányl László.) A sok szereplés nem árt a gyere­keknek, Inkább használ: bátrabbak, fellépésük biztonságosabb, gazdagab­ban tudják kifejezni magukat — mondja a tanítónő befejezésül. Elké­nyeztetve sincsenek: sem az iskola, sem a kórusvezetők nem nevelnek sztárokat. Az életszínvonal Svédországban a leg­magasabb egész Skandináviában, ami teljesen érthető, hiszen a svédek 1809 óta nem ismerik a háborút. Stockholm után ismét hosszú út állt előttünk, hiszen a következő város, ahol kikötöttünk — Oslo volt. Norvégia hegyes tájaival nagyon hason­lít a Magas-Tátrára. A csodálatosan szép norvég táj a fjordok nélkül el sem kép­zelhető. A fjordok hatalmas tavakhoz hasonlítanak. Hajónkkal eleveztünk a Hardanger-fjordba, amely 170 km hosszá­val a második Norvégiában. Hardanger­­fjordot két oldaláról hatalmas hegyek ve­szik körül, amelyeknek a tetejét hó bo­rítja. A hegyekből itt-ott vízesés zúdul a fjord nyugodt felszínű vizébe. Oslo, a főváros szépségét még jobban kihangsúlyozza a számtalan, gondosan ápolt park. Az üzletekben minden kap-A gyermekkórus volt növen­dékeiből alakult a Budapesti Leínykórus Stúdió felvitel ZSIGMONDI MÁRIA ható. Az árak azonban jóval magasabbak, mint Svédországban. A családtalanoknak Norvégiában is magasabb a kereseti adójuk. A lakások elosztásánál elsősorban a gyerekek számát veszik figyelembe. A sokgyermekes csa­ládokat mindenképpen lakáshoz juttatják. Legnagyobb norvégiai élményeink közé tartoznak a fehér éjszakák. Ilyenkor, jó­val éjfél után itt még mindig világos van. Éppen ott-tartózkodásunk alatt ünne­pelték ősi szokás szerint a norvégok a leghosszabb nappalt: késő éjszaka az ország különböző helyein tüzeket gyújtot­tak. A fehér éjszakákat azután lassan­­lassan felváltja az állandó sötétség. Koppenhága a legnagyobb skandináv főváros: lakosainak száma több mint 1 millió... A tengerparton, melyet dán Riviérának is szoktak nevezni — az ultramodern épületek mellett a szalma­tetős és nádfedeles házak sem hiányoz­nak. Mindez romantikus külsőt kölcsönöz a tájnak. Dánia kis ország, minden ne­gyedik lakosa a fővárosban lakik. A többi skandináv országtól eltérően itt sík a fel­szín. Az ország legnagyobb dombja (bo­csánat, hegye!) 173 m magas. Fő jöve­delmük mezőgazdaságból származik. Ezért elsősorban a mezőgazdasági termékek olcsók. Az autók itt drágábbak . . . A munkások szabadsága általában 3 hét. Ebből 14 nap nyáron, 1 hét télen. Az anyáknak csak kis része van alkalma­zásban, mivel Dániában kevés a bölcsőde és az óvoda... A legkisebb fizetést a képesítéssel nem rendelkező munkások kapják (1200 — 1400 korona). Dániából visszaeveztünk Warnemünde­­be. Itt már várt bennünket a különvonat, amelyen számos, felejthetetlen élménnyel gazdagodva indultunk el hazafelé . . . FÜLÖP IMRE A A svéd királyi gárda ünnepi őrségváltása Helsinki utcáfa s

Next

/
Oldalképek
Tartalom