Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-10-01 / 20. szám
BRNOI A főbejárat ezüstös szalagján két hétig hirdette a messzire látszó felirat: VII. Nemzetközi Vásár. A hatalmas belterületen fekvő kis tónál őrködő, az előző évekből már jól ismert női alakot ábrázoló dombormű felett ismét ott hullámzott a zászlók színpompája, a vásár 39 országának résztvevőit jelezve. Gépkolosszusok, bonyolult egyenleteket megoldó számológépek, autószalon, villanymasinák, egészségügyi- és optikai műszerek, gyárfelszerelések — az egész világ gépiparának érdekes, gazdaságilag igen fontos, békés találkozója zajlott le a tizennégy nap alatt. A Nemzetek Pavilonjában azok is érdeklődéssel tekintették meg a távoli országok, Indonézia, Pakisztán, Ghana színpompás, egzotikus bemutatóját, akiket nem vonzottak annyira az építődaruk és bányafelszerelések. Hullámzott a tömeg és a brazilok pavilonja mellett hosszan kígyózó sor várta a ritka kombinációjú feketekávét: a magyarországi TRANSELEKTRO „Budapest“ presszógépén brazil kávéból főzték brnoi lányok. A panelfalak mögött pedig kereskedelmi megbeszélések, üzletkötések és barátságok pecsételődtek, sajtófőnökök adták a felvilágosításokat, sajtófogadásokra készültek. Nő egy volt köztük. Berzéné-Simkó Magda, a magyar kiállítás sajtófőnöke. A fiatal szőke asszony 1960-ban a moszkvai kiállításán vett részt, 1962-ben pedig már volt egyszer a brnoi vásáron. Itt akadtak rá nyitrai és gimesi rokonai, akik olvasták a nevét az újságban és felkeresték. Sajnos, a két mozgalmas hét alatt nincs idő rokoni látogatásokra, Magda asszony elfoglaltsága túlságosan sokrétű. — Kisfiam vasárnap telefonon hívott — kívánkozik ki belőle azért az anyai féltés. — Jól van, csak már nagyon vár, — mondja, de a téma megszakad. Belga újságíró névjegyét hozzák, egy külföldi újságíró csoport a Transelektro villanygépei iránt érdeklődik, melyeket a kiállítás kilenc pontján, használat közben mutattak be, mint például a kávéfőzőt, fagylaltgépet, cukrászdái hűtőpultot, grillsütőt. — Jó ez a változatosság, különösen ha az ember könyvet is ír — mondja. Ez az igazi alkotószabadság, a nap minden órájában emberekkel, problémákkal találkozni, — szólal meg belőle az írónő, aki könyvén dolgozik. De ismét sajtófőnökké válik, és átadja a magyar kiállítás tájékoztató anyagát, címeket jegyez. A műszaki haladás és gépipar jól sikerült, hetedik találkozója után bezárultak az óriási pavilonok kapui. A gondolat azonban — amelyet nemcsak a feliratok hirdettek: „Technika a haladás és béke szolgálatában!“ — érvényes marad. Mert nemzetközi vásárokra csak békében van lehetőség. К. M. Berzéné-Simkó Magda, a magyar kiállítás sajtófőnöke ÜJ OPERAHÁZ Október 2-án megnyíltak az új brnoi Operaház kapui. Ezzel hazánk legnagyobb és legmodernebb operaszínháza megkezdte nagyjelentőségű, művészi küldetését. Brnoi tartózkodásom alatt felkerestem az Operaház vezetőit, művészeit, részt vettem a megnyitó előadás világító-próbáján. Talán egy kis ízelítőt adhatok olvasóinknak abból a feszült és örömteljes légkörből, amely a brnoi Operaház épületében honolt. Elsőnek az Operaház igazgatójához, Miroslav Zejdához kopogtattunk be. — Nagy örömmel, de a rendkívüli felelősség tudatában indítjuk meg operahajónkat, amelyre remélem minél több operabarát száll majd fel. 50 élenjáró, nemzetközi operaszakembert várunk a megnyitó előadásra és az ünnepi hétre, akik között oly kiválóságok lesznek majd, mint Harold Rosenthal, a híres operaszaklap, az „Opera“ kiadója és főszerkesztője. Üj színházunk Leos Janácek nevét viseli, annak a nevét, akinek művészi és emberi lénye annyira összeforrt Brnoval és a morva földdel. Az említett világító-próbán a rendezői asztalnál Milos Wasserbauer irányította a munkát. — Boldog vagyok, hogy Leóé Janácek elbűvölő müvével, a „Ravasz kis rókácskával“ kezdjük első évadunkat, ebben az impozáns épületben. Janácek ebben az operájában, amely világszerte egyre népszerűbb, (gondoljunk csak Felsenstein inszcenációjára Berlinben és a Milánói Scala színpadán) — a jellegzetes brnoi dialektust adja szimbolikus szereplői szájába, olyan kifejezéseket, amelyeket csupán a brnoi lakos ért meg igazán, ezért tartottuk ezt az operát a legalkalmasabb megnyitó műnek. A színpad, amint láthatja, egész rendkívüli lehetőségek elé állít bennünket és mint rendező, csak legmesszebbmenő megelégedésemnek adhatok kifejezést, hogy Janácek művei e pompás színházban, új fényben, eredetibb hanghordozásban hangzanak majd fel. A színpadon, ahol már világítják к Nagy volt az érdeklődés az új csehszlovák közlekedési járművek iránt 1949 október 7-én alakult a Német Demokratikus Köztársaság. Azóta országaink élénk kereskedelmi kapcsolatot tartanak fenn, amely a úrnői vásáron Is kifejezésre jutott. Képünkön az NDK új típusú műszálszövőgépe, melyet itt mutattak be * A magyar italhűtő és ada goló gép * Az autószalon „sztárja“ az új típusú Moszkvics szovjet személykocsi volt „Ravasz rókácska“ morva erdejét, ott járkál az ünnepi megnyitó előadás erdésze is, Václav Halif. — Először éneklem az erdész szerepét, ez egyike a legszebb, legemberibb operaszerepeknek. Nagyon boldog vagyok, hogy új színházunk színpadán híres kollégám, Rudolf Asmus szerepében lépek fel. Munkatársaim* nevében is beszélek, ha az új operaház akusztikáját a lehető legjobbnak tartom. Öröm lesz itt énekelni. Václav Nősek karmester, aki egyúttal a színház dramaturgiáját is irányítja, szintén az elismerés és lelkesedés hangján szól. — Az új operaház dramaturgiája nagy hangsúlyt helyez majd a 20. század operáira is. Erre maga Janácek neve kötelez bennünket, aki annyira modern zenei nyelvezettel rendelkezik. Mint karmester is csak örömömet fejezhetem ki a színház akusztikáját illetőleg; a zenekar itt szimfonikus hangzást nyer és ezáltal előadóképessége sokkal magasabb színvonalat ér el. Frantiéek Jílek az új színház művészi vezetője és karmestere fáradhatatlanul korrepetál énekeseivel, hogy a megnyitó előadás valóban a lehető legtökéletesebb legyen. — Egy régi terv valósult meg október 2-án, mondja Jílek karmester, hisz már nagyon régen tervbe volt véve ennek az épületnek a felépítése. Sok, sok akadályt kellett elgördítenünk az útból, míg eljutottunk idáig. Azt hiszem, sok érdekességet nyújthatunk majd operaközönségünknek. Október 8-án hangzik fel a premiér színházunkban — ezúttal két balettelóadás keretében. Sztrawinszkij Petruskája és Ravel „Dafnis és Chloe“ című nagyon igényes műve. Még nem biztos, vajon Gershwin „Porgy and Bess“-je vagy Werner Henze „Fiatal Lord“ című nagysikerű nemrég bemutatott vígoperáját hozzuk e színre az évad folyamán. A fiatal rendezőgenerációt Václav Vázaik képviseli a brnoi operában. — Szintén türelmetlenül és izgatottan várom a napot, amikor az új színpadon dolgozhatok majd. Régi munkáim közül, melyeknek száma tekintélyes, — 40 operát rendeztem már — sokat adunk majd elő az új operaházban. Gottfried von Einem operáját a „Danton halálát“ pedig mint premiért készítem majd az új Operaház színpadán. Minden erőmmel azon leszek, hogy hazánk legnagyobb és legreprezentatívabb operaszínpadán a lehető legtöbb külföldi művész is megforduljon. Kilátás van arra, hogy az olasz énekművészek közül Rina Gigli, Mario Basiola és régi barátunk, Giuseppe Valdengo rövid időn belül fellép operaszínpadunkon. Részünkről nem marad más hátra, mint hogy ehhez a magas színvonalú, művészi munkához nagyon sok sikert kívánjunk! BORÁROS JÓZSEF
