Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-09-17 / 19. szám
SZÜLÖK ÉS PEDAGÓGUSOK FÓRUMA A „Dolgozó Nő“ szerkesztősége által indított vita, amely a pedagógusok munkájával és társadalmi ténykedéseivel foglalkozik, szerencsés elgondolásnak bizonyult. A szerkesztőség elgondolása visszhangra talált, mivel olyan kérdések megoldásához szándékozott hozzájárulni, amelyek jelentősen befolyásolják az ifjúság nevelésének és oktatásának lehetőségeit. A hozzászólások jobbára nevelési kérdésekkel foglalkoznak. Szerintem nem szabad megfeledkezni azokról a tényezőkről sem, melyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a pedagógus jó munkát végezhessen. Még elég gyakoriak azok a jelenségek, amikor a HNB illetékes dolgozói a tanítók lakás és üzemi étkezési problémáival kapcsolatos kéréseit ellenségesen fogadják vagy semmitmondó ígéretekkel intézik el. Természetes kérésnek kellene tekinteni azt, hogy a tanítók az iskolák mellett létesített étkezőkben kosztolhassanak. Tudjuk jól, hogy minden nagyobb üzem régen megoldotta ezt a problémát. Ezért nagyon visszatetsző, hogy egyes falvakban nem keresik e lényeges kérdések megoldásának lehetőségeit. A tanyai tanító helyzete még nehezebb, mivel kevesebb biztatást kap a fenti problémák orvoslására. Nem egy kollegától hallottam, mennyi fáradságába került, míg valahol »megkönyörültek‘ rajta. Ez főleg a nőtlen pedagógusokat érinti. Gyakori a panasz, hogy némely községben a tanító nem marad egy-két évnél tovább. Ahol a község vezetősége támogatja a tanítókat és lehetővé teszi számukba az otthon megalapozását, ilyen falvakból a pedagógusok nem kívánkoznak el. Szeretném továbbá megemlíteni, hogy a nevelés elképzelhetetlen a szülő és a tanítfi együttműködése nélkül, melynek megvalósítása kölcsönös megbecsülésen alapszik. Az együttműködés legnagyobb gátlója az elfogultság. Még mindig elég gyakoriak azok az esetek, amikor a szülők bizalmatlanul fogadják a tanító elgondolásait és nevelési módszereit. A helyes nevelés érdekében arra kell törekednünk, hogy gyermekeink tiszteljék és becsüljék tanítóikat, mert a nevelés e nélkül elképzelhetetlen. Dél-Szlovákia egyik legnagyobb községében, Gután zajlott le a vitaindító ankét a pedagógusok munkájáról és társadalmi ténykedéséről, Abban a községben, amelynek pedagógusait az elmúlt évek során sok igazságtalan bántalom érte. Az árvízveszély idején bebizonyosodott, hogy az említett község, valamint a többi elöntött terület legtöbb tanítója dicséretre méltó munkát fejtett ki. Az első felhívásra jelentkeztek, hogy sikeresen lebonyolítsák a gyerekek kiköltöztetését. A szünidő folyamán a pionírtáborokban szeretettel foglalkoztak a rájuk bízott gyerekekkel. Ezek a pedagógusok most is bebizonyították, hogy számukra hivatásuk az első. R. Gy. 3 c a E '5* N о Ф c 'O c 0 **■1 • Ьч c § 1966. január elsején lép életbe az új munkatörvény, melyet a Nemzetgyűlés ez év júniusában hagyott jóvá. A törvény a szocialista munkaviszonyt a társadalom és az egyén érdekeivel egybehangzóan szabályozza, — a dolgozók eddigi vívmányait. Ott, ahol erre lehetőség nyílik, mint például a dolgozó nőkről, az anyákról és az ifjúságról való gondoskodás területén, ezt kibővíti. Az új törvény alapelvei Az új törvény nemcsak megerősíti azt a tényt, hogy a nőknek azonos jogaik vannak bármilyen munkakör betöltésére, de elsőrangú kötelességnek tartja a munkafeltételeket úgy megszabni, hogy azok összhangban legyenek a nők fiziológiai adottságaival és az anyasággal, a gyermekneveléssel járó feladatokkal. Ez azt jelenti, hogy további munkalehetőségeket kell teremteni a nők számára és egyúttal korszerűsíteni, karbantartani a régi szociális és higiéniai berendezéseket. Bölcsődéket, óvodákat, napközi otthonokat, ifjúsági klubokat építeni, kibővíteni a közszolgáltatási üzemek hálózatát és ezek munkaidejét a dolgozó nők szükségleteihez igazítani. Ezeket a feladatokat a társadalmi szervek, a nemzeti bizottságok és az üzemi bizottságok közösen oldják meg. Az anyai hivatás és a nők szervezetének fiziológiai adottságai nem teszik lehetővé, hogy minden munkát akadálytalanul elvégezzenek. A törvény az egyik oldalon rávilágít, melyek azok a munkák, amelyeket nők egyáltalán nem végezhetnek, a másik oldalon felhatalmazza a központi szerveket, hogy a hozzájuk tartozó szakszervezeteknek bocsássák rendelkezésére a kormány által jóváhagyott tiltott munkákról szóló jegyzéket. A nőknek két műszak között pihenést kell biztosítani, amelynek 22 órától másnap 6-ig kell tartania. Ebben az időben nő csak akkor dolgozhat, ha az éjjeli munkát engedélyezték. Az eddig érvényben volt 91/1918 Zb. törvény szerint tizennyolc éven aluli leány nem végezhet éjjeli munkát. A tizennyolc évnél idősebbeknél szintén tilos az éjjeli munka végeztetése, de a törvény bizonyos kivételeket engedélyez. Ezt a rendelkezést az új törvény is átveszi. Kivételt az a munka képez, amely a társadalom ökonómiai érdekeivel függ össze (a munkát éjjel kell elvégezni, mert a rendszeres munkafolyamatot valami rendkívüli dolog akadályozza) továbbá a sürgős idénymunkák (ha rendkívül gyorsan kell dolgozni, mert a nyersanyag megromlik) és az olyan munka, mely a társadalom érdekeit szolgálja (egészségügy, vendéglátó ipar, posta, vasút, stb.). Az új munkatörvény tehát figyelembe veszi a nemzetközi egyezményeket, de nem feledkezik meg a társadalom érdekeiről és arról sem, hogy milyen megterhelő munkáról van szó. Ilyen esetekben a kormány a Szakszervezetek Központi Tanácsával való megegyezés alapján ideiglenesen engedélyezheti a nők éjjeli munkára történő beosztását. Külön hangsúlyozni kell azonban, hogy a törvény kifejezetten tiltja a terhes nők és az egy évnél fiatalabb gyermekekről gondoskodó édesanyák éjjeli műszakba való beosztását. Az eddigi érvényes rendelkezés helyett, amely szerint éjszakai munkát nők nem végezhettek, de fiúk tizenhatéves kortól igen, az új törvény a fiatal korúaknak szigorúan tiltja az éjszakai munkát, valamint túlórázást, és ez alól a tilalom alól semmiféle kivételt nem engedélyez. A terhes nők és az anyák munkafeltételeinek megjavításánál az új törvény elfogadta az eddig érvényben lévő 58/1964 Zb. törvény rendelkezéseit a terhes nőkről és az anyákról történő széles körű gondoskodásról. Elsősorban a terhes nőknek állapotuknak megfelelő munkabeosztást kell adni — azonos fizetés mellett. A törvény szerint terhes nőt és kisgyermekes anyát (1 éves kötig) nem lehet szolgálati útra küldeni, sem beleegyezése nélkül más munkakörbe áthelyezni. Ezeknek az édesanyáknak (sőt azoknak sem, akik három évnél fiatalabb gyermekükről egyedül gondoskodnak, nem lehet felmondani) csak egészen kivételes esetben. A munkatörvény a dolgozó nőnek 22 hét anyasági szabadságot biztosít. Ugyancsak anyasági szabadságra tarthat igényt, aki az anya helyett a csecsemő állandó gondozását vállalja. A munkafeltételekről szóló rendelkezések teljes egészében vonatkoznak a termelő szövetkezetekben és az egységes földművesszövetkezetekben dolgozó nőkre is. 0. G. GYÓ Az utak mentén kiszáradt gyümölcsfák. A magasabban fekvő területeken frissen forgatott hantok. Távolabb traktor motorja berreg. Nem bír mozdulni. Beleragadt a sárba. A láposokban vízimadarak vijjognak és a szárán megszürkült szalma között békák bújnak az iszapba. Simára döngölt talaj, mellette virágoskert maradványai. Ásóra támaszkodó ember. Az árokparton magukszerkesztet'te hálóval halra leső gyerekek. Teherautó, tele katonával. Az ember megpöccintí kalapja szélét, úgy köszön a katonáknak, mint a falubelieknek. Fehérre szikkadt kerti földek, ribizlibokrokhoz tapadó hordalék. És romok. Az úton anya gyermekével. Kezében vödör. Ivóvizet visz. öregasszonyok hajlott háta. A bútor roncsai, tégla és vályog között matatnak. Tavaly Ilyenkor — augusztus huszonharmadikán — a tarlón hajladoztak. Kalászt szedtek. Körülöttük kacsák, libák keresték a szemet. És akkor a teherautók piros búzával teli zsákokat szállítottak. A korán száradt leveleket zörgeti a szél. Tavaly aratási koszorúk pántlikáját lobogtatta. Csallóközben az idén az árvíz aratott. Otthonokat rombolt, termést pusztított, terveket, elképzeléseket húzott át. „A bogyai nőbizottság válasza a téli iskola második tárgykörének kérdéseire“ csak június 3-án írtak. Vagy a kolozsnémaiak, a vírtiek, az izsaiak, a megyercsiek — és a többi komáromi járásból való asszonynak a felajánlása. Magasabb tejhozamok, több tojás, jobb közszolgáltatás, zuhanyozók létesítése, óvodák építése, a falu szépítése. Mit csinálnak most ezek a csallóközi asszonyok, akik olyan szép tervekkel, közösen akartak az idén is egy lépéssel előbbre jutni szövetkezetük fejlesztésében, életük, munkájuk szebbé tételében? Geller: Sietve összekapkodott ruhákkal, éjnek idején mentek otthonukból az asszonyok. Az iskolás gyermekek akkor már biztos helyen voltak valahol. A legkisebbeket magukhoz ölelték. Némelyik még aludt, amikor búcsúzóul az édesapja megcsókolta. Kürthy Istvánná, Nagy Lajosné, Sárközi Erzsébet, Takács Irén, Jaszkó Erzsébet és a többiek, diákotthonok, iskolák termeiben találtak menedéket. Alig pihenték ki az út fáradalmait, már munkát kerestek. A konyhán segítettek, felmosták a szobákat, folyosót. Még a levél sem juthatott el haza, hát kötni kezdtek. A férjüknek, a gyerekeknek meleg szvettert, pulóvert. Mintha az aggódásukat, a féltésüket kötötték volna bele. És a reményüket... tudfSk már, hogy a bútor is a házban maradt, az asztal, az éjjeliszekrény. De azért hprgolták a kicsi térítőkét. Érezték, hogy nem hagyták őket magukra, hogy lesz még házuk, bútoruk. Most újra otthon vannak mindannyian. Tudják, hogy 63 ház összedőlt, 86 megrongálódott. Akinek máshol nem jutott hely, a középületekben szállásolták el. Főznek a hátakat bontó katonáknak, várják, hogy építhessenek. De legelőször is az iskolát hozták rendbe. Aki csak tudott, segített takarítani. Milyen könnyebbség, hogy nem kell már a gyerekeknek otthonról elmenni, itthon tanulhatnak
