Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-09-17 / 19. szám
GYŰLŐ SEBEK a faluban. A tábori, Cesky Krumlov-i védnökök gyorsan kitisztították a kutakat. Nem győzik őket eleget dicsérni. Milyen jő, segítőkész emberek. — Már a szövetkezetben is akad munka. Itthon vannak az anyasertések. A tagok szarvasmarha-állománya is. A nehezén már túl vagyunk — mondja Nagy Imre, a HNB elnöke. — A vizet is leengedjük, ahonnan lehet. Cementet kaptunk. Kavicsunk, homokunk saját kitermelés. A katonák egy nádtetős házat bontanak, gerendájához erősítik a drót kötelet. Az egyik gerenda mögül poros fényképek, két köteg dohány kerül elő. Ledobják az udvaron sóhajtozó nagymamának. A képeket végigtörli a tenyerével és a kötényébe takarja. A dohányt visszanyújtja a katonáknak. — Csak szívjátok. Jó dohány ez. Megérdemlitek. Régen voltatok otthon ti is. —'Aztán felszed néhány szétszóródott szöget. Jó lesz az új házhoz. Orsújfalu: — 435 házból 168 rombadőlt, 94 megrongálódott — Kiss József felénk se fordul, csak figyeli a szivattyú munkáját, úgy szól hátra tompa hangon. Ügy tűnik, már el is felejtette, hogy ott állunk mögötte, amikor a vízre mutat, ahogy ott kavarog a szivattyú torkánál. — Már hal is van benne. Aztán felpillant. A romokban heverő utcára néz komoran. — Csak várni meg várni. Lassan megy a munka. Nem messze tőlünk két asszony beszélget. Mellettük tízéves forma kislány, nyolc év körüli fiú. — Nem adom, még egyszer el nem engedem magam mellől! — Rossz is lesz nélkülük, az biztos. De már csak vigyáznak rájuk. Nyáron sem volt semmi baj. Meg aztán ... úgyse tudna tanulni. Alvásra is szűk a hely a húgoméknál... — Legalább ne vinnék olyan messzire! Hogy bírja az ember pénzzel az utazgatást. Mert azt ki nem bírom, hogy el ne menjek meglátogatni. Most meg minden fillérnek helye van. — Csak már építhetnénk. Kiss József ránk néz szemrehányóan: — Már kezdenék az emberek az építést Addig jó azt csinálni, amíg tart a nyár. Hidegben még a seb is nehezebben gyógyul... lzsán 631 házból 273 rombadólt, 136 meg rongálódott. Gelle néniék is csak a televíziót tudták meg menteni ► Sajnos, csak a kapuba kell kimenni ás lehet halászni . . . És nézi a zavaros vizet, hogyan fogy a kertek alól. Már látszanak a sárba süppedt lábasok, üvegek, a földbe vert karók. Izsa: Gelle néniék otthonából csak a pince, a kerítés, a kút maradt épen. Meg csodálatos módon egy nádból, deszkából összetákolt fészer. Mellette a bútor maradványai, székek, asztallábak, szekrényajtók, száradni tett ruhák, könyvek. A szófián asszony a kanalakat, poharakat súrolja. — Nem használatra, csak úgy! Csak úgy, emlékül, emlékeztetőül. Mert a katasztrófa kitörölte az életükből a tárgyakban őrzött emlékeket. Mentik, amit lehet. — A háborúban elvesztettünk min dent, nem maradt semmink. Mindig újrakezdtünk. Felépítettük ezt a szép házat. Nagy ház volt. Tele bútorral. Mosógép, hűtőszekrény. De azt a sub-A komáromi járásban 431 orosz faházat építenek lótot nagyon sajnálom. Akkor kaptam, amikor férjhez mentem. Olyan ügyes, jó sublót volt... Ez a kicsike bögre meg... még a fiamé volt. Most lenne harmincnégy éves szegény. Négy éve szerencsétlenül járt egy motorkerékpárral. Jó tanító volt, mindenki szerette. Ez a sok könyv mind az övé volt. Mennyi aranybetűs Jókai... Ogy gondoltam, hogy ha a rokongyerekek közül valamelyik megérdemli, adok nekik egyetegyet... Ugye, ha megszárítom őket, még el lehet majd olvasni? Házat majd veszünk valahol, ahol meghúzódhatunk, öregek vagyunk már arra, hogy még egyszer építsünk. Még ha lenne kinek ... Falun kívül: Hegedűs Lajosné három gyermekével lakik a sátorban. „Lakik.“ Ez a szó nem is fejezi ki a körülményeiket. Komáromtól alig egy kilométernyire, a bokrok tövében húzódtak meg. Szekrény, tűzhely, tyúkól, nyúlketrec. Július hatodikén jöttek ide, addig Koltán voltak, az iskolában. Szemben velük, már épülnek a faházak. — Sajnos, ott meszelni kellett. Hazaengedtek bennünket. Pedig jó volt ott. Mert ugye, mégiscsak tető volt a fejünk felett. Itt is kibírtuk eddig. A szekrényt letakartuk, a dunna a sátorban van. De most már félünk, hogy hideg lesz, eső, meg szél. A gyerekek nem betegek. Szeptemberben talán elviszik a nagyobbakat bentlakásos iskolába. Mi meg már kibírjuk valahogy, amíg elkészülnek a faházak. Csak kapunk már valamilyen lakást. Molnár Lászlóéknak, szegényeknek még rosszabb mint nekünk. Ok hét gyerekkel vannak itt. A nyolcadikat szeptemberben várja a fiatalasszony. Az ételt konyháról hordjuk, jól főznek, kiadósán. Minárik István szögeli a deszkákat. Napi tizenhat órát dolgozik társaival együtt, hogy ne kelljen a szabadban aludniuk az embereknek. Minden asszony arra gondol elsősorban, hogy a gyermekének meglegyen testi-lelki szükséglete, hogy meleg és békés otthont biztosítson övéinek. Főzni, mosni, takarítani rájuk, rendezgetni, szépítgetni, hozzátartozóinak örömet szerezni és dolgozni nemcsak otthon, hanem a szövetkezetben ... Mert az asszonyok a jövőre is gondolnak ... De Csallóköz árvíz tépte sebei lassan gyógyulnak. Augusztus végén még közel negyvenezer hektár földet víz borít. És jövőre már aratni, kapálni akar a földből élő parasztember. A komáromi járásban 2898 ház dűlt össze, 3600 megrongálódott. Tizennégyezer ember maradt otthon nélkül. Legtöbbjük rokonok, ismerősök segítségére, jóindulatára szorult. Nem kevés azoknak a száma sem, akik úgy laknak, mint Hegedűsék. Hiba volt, hogy augusztus közepéig szervezési problémák fékezték a segíteni kész védnökségi járások, üzemek igyekezetét és csak az utóbbi hetekben gyorsult meg az építőanyagok szállításának, az építési tervek jóváhagyásának üteme. Még a tél beállta előtt el kell végezni, amit lehet. De a legreálisabb számítások mellett is csak 1000 házat lehet lakhatóvá tenni az idén és 520-at újjáépíteni. Ezért körülbelül 3200 embert faházakban, 800—900-at pedig barakkokban kell elhelyezni. Négyezer gyermek kezdi otthonától távol — legtöbbjük a nyugat-szlovákiai kerületben, néhány iskola Morvaországban — a tanévet. Egészségügyi és pedagógiai felügyeletükről, anyanyelvi oktatásukról jobban tudnak ott gondoskodni, mint árvíz sújtotta otthonukban. Ezért ha a szülőknek bármennyire nehéz is, nem szabad meg akadályozniuk, hogy gyermeküket elvigyék. A községfejlesztési tervek alapján a legtöbb árvízkárosultnak magasabb fekvésű helyen jelölik ki a házhelyét. Érthető, hogy ragaszkodnak a régi otthonhoz az emberek, azonban arra is gondolniuk kell, hogy biztonságosabb, szebb helyen épül fel új otthonuk. A kerítések, kutak értékét megtérítik. Segítsenek az asszonyok, a nőbizottság is, hogy Csallóközben mielőbb megindulhasson a munka, a termelés, az élet! — Néha már elfáradok, abba is hagynám. De ha ezekre a szerencsétlenekre nézek, újra csak hozzáfogok a munkához. Hiába, ilyen az ember ... A távolból még visszaintünk Hegedűsnének. Nem emeli üdvözlésre a kezét. Csak a fejével bólint bizonytalanul. HARASZTINÉ M. E. I I ű
