Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-06 / 5. szám
ztán elszegődtem szolgálni, hogy összegyűjtsek valami kis kelengyére valót. Mert nem úgy voltam, mint azok a lányok, akiknek élt az anyjuk, és ha kellett, hát a föld alól is előteremtette a két dunnát, meg a hat párnát. A magamfajta örült, ha a magáravalót megkereste. Szűkén mérték a fizetést a szegényeknek. Nem is volt semmim, amikor apátokkal összekerültünk. Nem úgy, mint most Gizinek, meg Ancsinak. Pedig még nincsenek is éppen férjhezmenő sorban, mégis készen várja őket a kelengye... Serceg a zsír, sárgul, pirosodik benne a palacsinta. Sokáig tart a sütése, mert a Battyányi családban a gyerekek kedvenc étele ez, lekvárosán. Nemcsak Katikáé, a nyolcéves „legkisebbé”, hanem az örökmozgó Janikáé, meg Boriskáé is. Hat gyerek várja most az ebédet. Vacsorára az apjuk is hazajön, napközben az utakat járja, javítja, mert most ő a karbanartójuk. Akkor majd szóba kerül a tizennégyves Laci, aki gyógykezelésen van, meg a két atonafiú, Mihály és Pista, hogy vajon most jövőre, hiszen már Gizink is keres. Látod, házunk is van már... azelőtt nem ilyenben laktunk. — Az akkor volt, ugye anyu, amikor én születtem? ...Akkor Ancsikám. Apátok járta a falukat, szervezte az embereket, hogy alakítsanak szövetkezetét. Nehezen ment, nem mindenki értette meg akkor, hogy könnyebbség lesz az a falusi embernek.Mérgelődtem én is, hogy rossz a tető, csurog ránk az eső, penészes a fal, 6 meg másokkal törődik, nem a családjával... — Mert te még nem tanultad az iskolában, ugye anyu, hogy másokkal is törődni kell, hogy nálunk mindenki mindenkiért felel. Látod anyu, mi már tudjuk, mert nekünk így tanítja a tanító elvtárs, meg te is mondod, hogy minket is segít az állam a családi pótlékkal, meg Lacika gyógykezelésével. Ezért lett Mihály meg Pista kommunista. Laci is az lesz, ha megnő, meg én is, ugye anyuka..., hogy én is segíthessek mindenkinek. A n y u, mit vacsoráznak, mert de sokára lesz, amikor újra az anyjuk főztjét eszik. Sül a palacsinta, van idő mesélni. Ezért biztatja Battyányinét Janika és Marika, hogy: anyu, mesélj! Pedig már kívülről tudják, mégis újra kérik. — Most azt mondd el anyu, hogyan volt az a háború. — ...bombát szállító gépektől volt sötét az ég. Reszkettünk, amikor megrezzentek az ablakok a távoli bombabecsapódásoktól... Ki sem mertünk mozdulni a házból, nemhogy a faluból. Pedig Szolnocska nincs is éppen messze Királyhelmectől. De hát hiába is mentünk volna oda. Abban az időben orvost találni? Meghalt szegény gyermek. Most ő lenne a legnagyobb bátyátok. ... Biztosan olyan lenne, mint Mihály. Ő addig meg is venné a televíziót, amíg a két katonánk leszerel. Ne búsulj janika, majd megvesszük Igen, kisfiam. Nyílik azajtó,illedelmes köszönéssel a szomszédék kislánya lép be, hóna alatt megkezdett kötést szorongat. — Anyukán elment az üzletbe. Azt mondta, ide jöjjek addig, itt jó helyen vagyok. Boriska, segítesz kötni? — Segítek, de csöndben legyünk, mert anyukám mesél. Hallgasd te is, milyen szépen.. — Már mindent elmeséltem gyerekek. Kész a palacsinta, ebédeljetek. — Hiszen még nem fejezted be?! Tudod, azt még nem is mondtad, hogyan lesz, ha megszületik a kistestvérünk! — Elmondom, csak a bőröndöt hagyjátok békén... ezekhez a kisruhákhoz nem szabad piszkos kézzel hozzányúlni! Patyolat tisztán kell a kisöcsire adni úgy, ahogy ide készítettem. Most eltesszük, majd elhozzátok, ha megszületik a kicsi fiunk. Ancsika eljön értem apuval. — Anyunak főzünk finőm galamblevest! Gizi, a nagylány már kenyérkereső. Ha egy kis ideje van, anyjának segít. — Ezt a bőröndöt hozzátok majd el, ha értünk jöttök a kórházba. — Battyányi István családjába nemsokára megérkezik a tizedik gyerek. A,,nagyok" izgatottan várják a kis testvért. Anyu, én nem mehetek? — Nem bánom, te is jöhetsz majd Katikám. Felöltöztetjük, párnába kötjük és hazahozzuk, Aki a legjobb lesz, az segít majd fürdetni! — És ki vigyáz majd rá, hogy dolgozni mehess Ancsival, anyu!? — Te eteted, altatod, Marika. Jani, Katikával az állatokat eteti, Boriska meg azebédet főzi. Aki gyorsan elvégzi az otthoni munkát, az még kijöhet kapálni a szövetkezetbe, hogy jövőre is kapjunk osztalékot. Hiszen kell a pénz a televízióra! A szomszédék kislányának félénk hangja vágyakozva csendül bele a lelkes tervezők kórusába: — Anna néni, ugye, én is átjöhetek? Segítek fürdetni, meg főzni is. Nekem otthon nincsen semmi dolgom. Mert nekem nincs kistestvérem. HARASZTINÉ M. E. 5
