Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-21 / 4. szám
minden vasárnap ott voltam a munkahelyemen. Hiába, ahol Ilyen nagy család ellátásáról kell gondoskodni,meg kell fogni a dolog végét. Egy év alatt a házért is kifizettünk 9 ezer koronát. Most az osztalékból még bevakoltatjuk és lassan már rendben is lesz. Nézzék csak meg a szobánkat — és már tárja is ki az ajtót. — Magam padlóztam és a mennyezetet is én csináltam. Nagyon jól jártunk, mert a HNB-től használt építkezési anyagot tudtunk venni, ami az óvoda renoválásakor maradt fel — így a kiadásunk jóval csökkent. A másik szobánkat csak jövőre hozzuk majd rendbe... Örülök, hogy kikerültem a gödörből és végre emberi módon élhetek. Bosszant, hogy egyesek annyira ragaszkodnak még hozzá. Én még a környékét is messziről elkerülöm. Családom is boldog, hogy új környezetben élhet. A GÖDÖRBEN A gödörbe érve, egy csoport gyermekre lettünk figyelmesek. Feléjük tartottunk és észrevettünk közöttük egy jó megjelenésű, mosolygós asszonyt, ő az iskola igazgatónője, Maronyák Kálmánná — magyarázza a kísérőnk. — Nagyon szívén viseli a cigánygyermekek sorsát. Ha valamelyik hiányzik, még az nap meglátogatja, hogy meggyőződjön a hiányzás okáról. Ezzel az állandó ellenőrzéssel, amelybe a többi tanítót is bevonja, biztositja a gyermekek pontos iskolábajárását. — De holnap biztosan elgyere és te is Péter — halljuk az igazgatónő kedves szavait, melyekre igenekkel felelnek. — A 175 cigánygyermekből naponta csak 5—6 hiányzik. A tanulással sem volna baj, ha... 55—60 gyermek nem hagyná el minden tavasszal az iskolát. Azokról a gyermekekről beszélek, akik minden évben szüleikkel együtt Csehországba mennek és ott vannak késő őszig. Nem értik a nyelvet, és így keveset tanulnak. Komoly probléma ez, mely megoldásra vár. Kezdetben sok nehézségünk volt a szülőkkel is. Sértődések, ▲ — Apu már jön a gyűlésről! — örül Tökölyi Magdi EL A GÖDÖRBŐL haragok. — Miért ültették éppen az én gyermekem mellé azt a cigánygyermeket? — vetették gyakran a szemünkre. Lassanként azonban belenyugodtak, hogy mi nem csinálunk kivételt gyermek és gyermek között. — Igaza van, ahogy változnak az idők. ugyan úgy változik az emberek gondolkodásmódja is. Az egyik kapuban tisztán öltözött lány és asszony beszélget a szomszédjával. Kiseláné és a lánya, ők is szövetkezeti tagok. Megállunk és beszélgetni kezdünk velük. — Jöjjenek beljebb— hív minket a háziasszony, — hisz azt mondják, hogy sok jó ember megfér kis helyen is. Kis szobájuk, amely egyben konyha is, túlzsúfolt a bútoroktól. A heverőn fekszik a beteg férj, — már hosszabb idő óta. Minden szép rendes és tiszta, látszik, hogy eladó lányok vannak a háznál. — Én a kertészetben, a lányom a dohányosban dolgozik. A múlt évben 700 munkaegységet kerestünk. Nagyon várjuk az elszámolást, mert házat szeretnénk venni. Ilyen kis helyiségben mégsem élhet öt ember. Dolgozni tudunk és ha egészségesek leszünk, hamarosan kijutunk mi is a gödörből, — mondja szinte vágyódva Kiseláné. — Anyu, én már megyek is, hívom a lányokat— majd felénk fordulva mondja: — Remélem maguk is eljönnek. A HNB-én lesz ma beszélgetés a cigány származású fiatalokkal. Utána tánc is lesz — lelkendezik Éva és már szalad is, hogy szóljon az itt élő fiataloknak, minél többen jöjjenek össze. A HNB képviselőnője, Baranyainé, sajnos már nincs otthon. Férje kissé büszkélkedve újságolja: — A titkár elvtárs hívatta a gyűlés előkészítése miatt. Ott megtalálják. Oda indulunk tehát. Útközben egy csinosan öltözött lánnyal találkozunk. Ki mondaná róla, hogy cigánylány? Külseje és ruhája nem azt mutatja... csak az a barna bőr... az árulkodik — sóhajt fel Tökölyi elvtárs, Nincs oka sóhajtozni. Ma az emberek többsége nem a bőrének színe, hanem a becsületessége és munkája szerint ítéli meg az embertársait. A HNB üléstermében jó meleg várja a fiatalokat, akik lassan már gyülekeznek. A gyűlés megkezdése előtt, még kihasználva a kis időt, Baranyainéval beszélgetünk. — Az utolsó választások óta tagja vagyok a HNB-nak és a nőbizottságnak. Igyekszem minden feladatot, amivel megbíznak, teljesíteni. A Gödör egyik rí lakói J. HEREC felvételei Ha igyfigyelnek.nem lesz már köztük írástudatlan Szépség, melyet még a kicsinyek is megcsodálnak. Tudom, hogy a képviselők aktív segítsége nélkül a HNB vezetői nem fejthetnek ki tökéletes munkát. Ez a törékenynek látszó, vékony kis asszony nem ismer fáradtságot. A férje, hét gyermeke és a közösség érdekében mindent megtesz, ami az erejéből telik. A családias beszélgetés közben fontos dolgokat tárgyalnak meg. A cigányifjúság bekapcsolódását a CSISZ munkájába, az ifjúság továbbképzését és így tovább. A beszélgetés végén megszólal a zene. A ropogós csárdás, táncra perdíti a fiatalokat... a mi fiataljainkat. szlovAkm. 5
