Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-21 / 4. szám

% * — Valentyina, Valentyina, — fogadja a szeretetteljes köszön­tés a világ első űrhajósnőjét mindenütt, ahová csak elláto­gat. Ghánái látogatása alkalmá­ból Valentyina Tyeresková- Nikolajevova Kvame Nkru­­mah elnöktől az ország legma­gasabb kitüntetését, a Volta­­rendet.kapta. Február elején Angliába lá­togatott, ahol a brit Urbolygó- Társaság aranyérmét vette át. — Bár először vagyok Angliá­ban, néhányszor már átrepül­tem a brit-szigetek felett. Te­hát már jártam itt látogató­ban,— mondta Valentyina a brit televíziónak és rádiónak adott nyilatkozató ban,átadva a szov­jet nép és az összes űrrepülő szívélyes üdvözletét. A kőszikla megindul. A nemzetközi élet viharos eseményeinek értékelésében az olvasó mindig talál ellent­mondást, egy kérdésben azonban csaknem mindannyian közös véleményen vagyunk: a bé­kés együttélés elvét ma mór minden számotte­vő politikus magáénak vallja, bár nem is oly régen a kapitalista világ irányítása olyan emberek kezében volt, akik a békés együtt­élésről még hallani sem akartak. Hruscsov elvtárs, egyik év eleji nyilatkozatá­ban a nemzetközi élet eme új vonását így fogalmazta meg: ,,Nem a szubjektív akarat érvényesül, hanem az emberi társadalom fej­lődésének objektív törvényei." És hogy az események általában erősebbek egyes emberek egyéni akaratánál, azt sokan vallják már tófűnk nyugatra is. Jurij Zsukov, a moszkvai Pravda kommentátora, nemrégiben elbeszélgetett Kennedy meggyilkolt elnök egyik személyes jóbarátjával. Igen jerősen hatottak rá az amerikai közéleti tényező eme szavai: „Az események sokszor erősebbek az embereknél. Több mint két évig tartott, míg a nemzetközi kapcsolatok hegyén a kö­zeledést akadályozó és a hidegháború éveiben megfeneklett kőszikla megmozdult. Kennedyt abban a pillanatban gyilkolták meg, amikor a kőszikla már mozgásba lendült. Az elnök ugyan nem él, de a kőszikla mozog, bár még csak igen lassan, de már megállítani nem lehet". Ez az év a béke erőinek offenzivájóval kezdődött, s ezért derűlátásra van okunk, viszont ez nem jogosít arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a béke ellenségeinek mester­kedéseit. Hruscsov elvtárs mondotta igen ta­lálóan: „A béke nem a Télapó karácsonyi ajándéka, nem szép játék, melyért csak ki kell nyújtani a kezünket és leakaszthatjuk a karácsonyfáról. A békéért harcolni kell, és ezért a Szovjetunió következetesen és kitar­tóan a béke biztosítására törekszik. Fegyverek nélküli világot Január végének, február elejének legjelen­tősebb eseményei közé tartozik a Szovjetunió emlékiratának közzététele, melyet a genfi leszerelési értekezleten Carapkinelvtárs ismer­tetett. Lényegében olyan részleges megálla­podások megkötésének lehetőségéről van szó, melyek hozzájárulnak a nemzetközi helyzet további enyhüléséhez, az értekezlet végső cél­jának eléréséhez, a teljes és általános lesze­reléshez. így szó van a külföldi csapatok ki­vonásáról idegen területekről, a fegyveres erők létszámának csökkentéséről, atommentes övezetek létesítéséről, a NATO és a varsói szerződés országai közötti meg nem támadási egyezmény megkötéséről, stb. Az emberiség már túl sokat szenvedett, megérett a békére, és megérdemli a nyugal­mat és jólétet, hiszen a tudósok nézete szerint feltételezhető, hogy az írott történelemből ismeretes legutóbbi ot ezer évből csupán 292 volt békés. A többi során 14 513 háborúban 3 milliárd 640 millió ember vesztette életét. A háborús kiadások és károk értékéből 10 méter vastag és 161 km széles aranygyűrűt vonhatnánk a Föld egyenlítője köré. Ehhez pedig nem szükséges kommentár, a vég kö­vetkeztetést mindenki egyedül is levonhatja. S.Gy. 6 c sodálatos vagy Lidia, — hallotta a világ leggyorsabb asszonya a telefon­ban, és talán a négy olimpiai arany­éren! sem boldogította ennyire, mint ez a Cseljabinszkból mondott férji elismerés. Szkoblikova férje, Alekszander Szkoblikov, maga is sportoló, gyalogló, és a jégmentes hónapokban segíti feleségét az elengedhetet­len kiegészítő sportokban. Szkoblikova szen­vedélyes kerékpáros, sielő és amellett futó is. 12 éves korában találta a fenyőfa alatt az első pár korcsolyát, rögtön megszerette. Ez 1951-ben volt — mondta kockázat nélkül, mert Szkoblikova még olyan korban van. amit nyugodtan bárki kiszámíthat az adatok­ból. (S ha már az adatoknál tartunk: az olim­piai aranyérem-gyűjtemény tulajdonosa 163 centiméter magas, 57 kiló, fogadni mernék, ez divatos méret lesz a gyorskorcsolyázó nőknél!) Amikor a mosolygós Lidia Szkoblikovát fel­keresték az újságírók, sokan akadtak, akik azt hitték, hogy a tolmács csak ugratja őket. Hogyan? Ez a párizsias, piros ruhát, köröm­cipőt viselő csinos asszony azonos lenne ugyan­azzal, aki fekete dresszben, kapucnival fején rótta a köröket a jégen? De mégis ő az. Bol­dog most? — Hogyne. Csak azt sajnálom, hogy férjem nem lehet itt velem, tudományos kutatómun­kája Cseljabinszkhoz köti. így most csak na­ponta táviratozik nekem, hogy gratuláljon — sok pénzbe kerül a családnak az olimpia. És még ez a mai telefon! xxx Nemcsak a műkorcsolyázók, hanem az olimpiai falu kedvencei is a csehszlovák gyere­kek: Maéková és Nepela voltak. Ha nem tar­tózkodtak a jégen, akkor állandóan a villám­­liftben jórták-föl-le a nyolc emeletet. Persze, eléggé gyerekes dolog, de így legalább el­terelték figyelmüket a versenyről. xxx Az egyes országok küldöttségei eleganciá­ban is versenyeztek egymással. Ezen a téren vitathatatlanul a szovjet együttesé lett a győzelem pálmája. Az osztrák szűcs-szakem­berek véleménye szerint a szovjet csapat tagjai egy-egy bundájának ára legalább 12 000 schilling. Ahol megjelent Innsbruckban ó ói ц E ? c ül N 4J U о 0 = Ss < *5 egy fókabundás versenyző, azonnal az érdek­lődők és az aláírásgyűjtők gyűrűje vette kö­rül. A legnépszerűbb a Protopopov házas­pár volt, akik kéz a kézben járva kiérdemel­ték a „legszerelmesebb” házaspár címet is. Az amerikai rádió riportere ezt a kérdést tette fel nekik: „Tudjuk, hogy még nincsen gyermekük, de ha lesz, műkorcsolyázót ne­velnek belőle?” Protopopov, aki nagyszerűen

Next

/
Oldalképek
Tartalom