Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-12-28 / 26. szám
i ЕС * » Ш ) ш ti II i If * Nagyapáink családjában általában az apa volt a szigorú fegyelmező erő, a nagy tekintély, akit bírálni, aki ellen fellázadni éppen olyan tilos és reménytelennek látszó cselekedet volt, mint az egyéb tekintélyek elleni lázadás. Az ilyen módon nevelt gyermekek legtöbbje szerette, de kihasználta az anyát, és tisztelte, de nem szerette az apát. Komoly problémáival pedig egyik szülőhöz sem fordulhatott, mert az anya nem értett az ,,élet" dolgaihoz, az apa pedig ,.tökéletes embernek" látszott, akitől minden gyengeség távol áll. Az apa olyan élesen bírált mindent, ami gyermekeivel összefüggött, hogy gyermekei felnőtt korukban is irtóztak attól, hogy gyenge-AZ APA SZEREPE A NEVELÉSBEN séget mutassanak előtte. A visszahatás természetes volt. A következő nemzedék tagadott minden tekintélyt. Az apák szívesen lemondtak a túlzott tiszteletről, hogy gyermekeik szeressék őket. Gyermekeik barátai akartak lenni. A legtöbb családban ebben az időben az anya rendszerint otthon maradt, vezette a háztartást. Az apa pedig, aki a napnak csak kis részét tölthette gyermekeivel, a legszívesebben úgy intézte, hogy ez az időszakasz csupa kellemes mozzanatot tartalmazzon. A nevelést vállalta az anya, az apa viszont játszott gyermekeivel, ajándékot hozott nekik, engedékeny volt. Igen sok apa van ma is, aki az alatt az idő alatt, amíg otthon tartózkodik, lerontja az anya egész napi, talán nagy nehezen elért nevelési eredményeit. Ez éppen olyan helytelen, mint a másik véglet: ha az apa a mumus, akivel az anyák ijesztik a gyermeket: ,,Várj csak — mondják, — majd ad neked apád, ha hazajön!" S az apa vagy eljátssza az anya által ráruházott szerepet, vagy a gyermekkel együtt pártot üt az anya ellen. Ez aztán a legrosszabb, ami a nevelésben történhet. Ma, amikor legtöbb esetben mindkét szülő dolgozik, természetesen nem lehet olyan szorosan, pontosan elválasztani, mi az apa és mi az anya feladata a gyermek nevelésében. Az apa is legyen olyan ember, akire a gyermek feltétlenül számíthat kis és nagy bajaiban, de az anya is legyen erkölcsi mintakép, aki egyéniségével, példájával mutatja meg a gyermeknek, milyen az ember, ha igazán ,,ember". Soha ne vitatkozzanak a szülők a gyermek előtt a gyermeknevelésről, de más alapvető erkölcsi, világnézeti kérdésekről sem. Még ha nem helyesli is egyik szülő, amit a másik tett vagy mondott, ne árulja el azt a gyermek előtt. Várja meg, míg négyszemközt nyugodtan megbeszélhetik о dolgot. Semmilyen nevelési hiba nem okoz olyan bajt, mintha a gyermek bizalma megrendül a szülőkben. És ha az egyik szülőjében csalódott a gyermek, azt mindig megsínyli a másik szülőhöz fűződő kapcsolat is. Még akkor is, ha ezt a másik szülő nem veszi mindjárt észre, sőt átmenetileg még jobban kapaszkodik hozzá a gyermek. Egy ilyen nagy csalódás mindenki mással, nemcsak szülőivel szemben is bizalmatlanná teszi a gyermeket, és egész életére nyomot hagy benne. Milyen legyen tehát az apa? Megbízható jóbarát, aki komolyan veszi a gyermeket, a gyermek életének minden fontos eseményét. Szeretettel, de következetesen bánjon a gyermekkel, elsősorban egyéniségével, példájával neveljen. A szülők, elsősorban az apa feladata: a gyermek számára az élettel és az élet feladataival szembeni állásfoglalást, az erkölcsi, világnézeti kérdések megoldását megmutatni. A szülők példáján keresztül ismeri meg a gyermek a munkához való viszonyt is. Más öntudattal és bátorsággal néz saját munkája elé az a gyermek, aki azt látja, hogy a munka megbecsülést és jólétet teremt, és aki természetesen kapcsolja össze az egyéni érdeket a közérdekkel. Mást lát annak, a szülőnek a gyermeke, akinek a számára a munka csak kényszerű robot, aki soha sem. megy azzal haza, hogy elmondja, mennyire örül jól sikerült munkájának. A kedv és odaadás nélkül dolgozó szülő nehezebben is tudja családjának a szükséges dolgokat előteremteni. Az sem mindegy, hogy a szülők miképpen gazdálkodnak a megkeresett pénzzel. Be tudják-e úgy osztani, hogy jusson minden szükségesre, vagy rendszertelenül gazdálkodnak. A gyermek sokmindent meglát, amire a felnőttek nem is gondolnának, és levonja a maga számára a tanulságokat. Soha nem a szavak, ,,er köicsi prédikációk", hanem a szülők ténylege. példája dönti el, hogy milyen lesz a gyermek gon dolkoddsa. A gyermek kicsi kordtól hallja, hogyar gondolkoznak szülei az újság híreiről, az élelmiszerárakról és a napi eseményeken túlmenően is a világ dolgairól. A gyermek rögtön megérzi, ha egy vélemény nem őszinte, és csak azért mondják így, mert más is hallja. Azt, hogy egy ember mit tart jónak, szépnek, igaznak., nagymértékben befolyásolja az, amit gyermekkorában szüleitől hallott. És ha a serdülés korában minden fiatal átértékeli is világfelfogását egyéni meglátásai szerint, nem mindegy, hogyan látta azt szülei szemén keresztül gyermekkorában. Hajós Lászlóné Ők is vétkesek? Az álom mélységét magassággal mérjük, ahonnan a lehulló meghatározott súlyú kövecske felébreszti az alvót... A szolgálatot teljesítő orvos álma igen mély lehetett, mert se a telefon csengésére, se az ápolónő kopogtatására nem ébredt fel. Erősen meg kellett rázni a kilincset. míg végre felriadt álmából. ■ Mi történt? — kérdezte rekedt hangon. •Tessék öltözködni!... A város határában halálos gázolás történt. Az álmosság gyorsan kirepült a szeméből s gyorsan magára kapva ruháját, pár pillanat-múlva készenlétben várta a mentőautót, hogy a szerencsétlenség helyére roboghassanak. Az utcák kihaltak voltak. Sehol egy siető ember, se kóbor eb, csak sár, csatak s hideg északi szél... A várost elhagyva, piros kézilámpák tűntek fel az utcán — a hatóság emberei, kezükben lámpákat himbálva továbbhajtási tilalmat jeleztek. A szerencsétlenség tehát itt, a közelben történt... Az orvos kilépett az autóból, s amint szeme kezdte megszokni a sötétséget, észrevette az út balszélén fekvő, mozdulatlan testet. A test hideg volt, szeme üveges, ütőerében megszűnt a lüktetés. Meghalt... A fiatal férfi hullája úgy terült el a földön, mintha egy törzsben kivágott, virágzó fa hull le az ú tszél re... Lábai szétterpesztve, feje hátrahajtva, szájából még patakzottá vér. Homlokán tátongó seb. Lábfeje tipikus halotti állásban. — Exitus laetalis certus est — diktálta a hivatalos személyek könyvébe. Aztán a halottat a kórház hullakamrájába irányítva — robogtak vissza az egészségügy épületébe. Az orvos csak másnap tudta meg, hogy egy fiatal gépkocsivezető .ittas állapotban, az előírt szabályt megszegve, nem az úttest jobb 'oldalán hajtott megengedett sebességgel, hanem cik-cakkban száguldva ütötte el a hazafelé tartó, szembe jövő férfit, aki az előírásnak megfelelő oldalon sietett munkahelyéről haza kis családjához. A beszeszelt sofőr mit sem törődve áldozatával, tovább száguldott, míg egy-közeli helységben kidöntve egy oszlopot, felfordult autójával. A kocsi tönkrement, őt azonban — úgy látszik—az iszákosok őrangyala vette pártfogásba, mert kutya baja sem történt. Azaz... Másnap, amikor magára ocsúdott s körülnézett: egy vasrácsos ablakú helyiségben találta magát. — Hol lehetek? — tette fel a kérdést. De feleletet nem bírt önmagának adni... Feje zúgott, homlokán lüktettek a kacskaringós erek s szeme, mintha megduzzadt volna: alig bírta nyitva tartani. Csak később tudta meg, hogy emberi életet oltott ki, jóvátehetetlen bűnt követett el. Gyilkossá süllyedt... A nyomozás során kiderült, hogy a fiatal sofőr előző este négy barátjával együtt egyik kávéházból a másikba tért, ahol hangos mulatozás közben ürítgették poharukat, és ő is, hajtási igazolvánnyal a zsebében, élvezte az alkohol mámorba ringató, kábító hatását. S most feltehetjük a kérdést: Ki voltaképpen a gyilkos? A fiatal sofőr, aki ittas állapotban ült a volán mellé,sutbadobva a törvény idevonatkozó paragrafusát, amely szerint: „Tiltva van alkoholtartalmú italok fogyasztása olyan személyeknek, akik közlekedési eszközöket vezetnek: pl. a sofőrök, motorkerékpárosok, stb.“ Vagy gyilkos az italfelszolgáló, akinek ismernie kell azt a törvénycikket, amely szerint: „Tiltva van alkoholtartalmú italt felszolgálni ittas személyeknek." Vagy bűnrészesek azok a barátok, akik még buzdították is a fiatalembert: „Igyál csak! Hiszen nem árthat meg az a pár pohár borocska, amit lehörpintesz“. Ki a gyilkos? Ki tudná azt megmondani?... Talán csak az agyongázolt ember, aki azonban már örökre néma marad... 16 L. Dr. Kiss Ibolya
