Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-12-28 / 26. szám
( JÓZSEF ás mese la udvaron ' hóember ült ó szín-szemekkel )01 kötött minden tel. anltás után Iszomorította 'У-t hát, már este, sszat pajtásait £le bíz hiátine\ ik dőlve t, fel sem \si ^ébredt, irodt belőle. Kiolvasó Sárga szemű kukorica, száraz vizet iszik Ica, piros szemű tengeri, fával beszél Kis Feri. A kalapács evőeszköz írászerszám a fogó, azért, mértté nem hiszed el, te vagy, Jancsi a fogó. Erdő szélén.. Bent az erdő közepében, vidám őzek kergetőznek, lábuk alatt recseg a gally, sir a száraz levélszőnyeg. Érdő szélén ■a gyektkek, \ mint kis őzek kergetőznek, lábuk alatt levélszőnyeg. fa Pihenő Elcsendesült a fák alja, pihen a fűrész, a balta, most a tűz, a tűz ropog, piros nyelvvel nyalogatja a fagyot. A favágók körülfogják, nyárson sütik a szalonnát, s amint pirul a jó falat, bronz arcuk is kipirul, szívük is a bekecs alatt. Fababa Kerek arcú fababa, kerek üreg a hasa, kettébontjuk, mi van benne? kerek arcú kisbaba. Kerek arcú kisbaba, kerek,OteUk WÉfi!/.'' . kettébontjuk, mi van benne? kicsi kerek fababa. Kicsi kerek fpbaba, • kerék üreg a hasa,1 * kettébontjuk, mi van lei pici kisbaba. benne? ÖREGAPÓ MADARAI (Dalj mese) Messzi-messzi, hét városon s hetvenhét falun is túl, éldegél valahol egy öregapó. Ennek az öregapónak van tizenkét madara, s mind a tizenkettőt másképp hívják. Mikor int egyet öregapó, elszáll három madara. Nyomukban kemény fagy s vastag hótakaró támad. Második intésére ismét három madár ered útnak. Röptűkre olvad a hó, a mezőn kidugják fejüket a virágok. Harmadszorra is elrepül három, s amerre szállnak, az izzó mezőn a parasztok learatják a gabonát. Negyedízben is útra kél egy kis csapat: ködöt, hűvös szelet visz magával. Bizony furcsa madarak ezek. Négy szárnya van mindegyiknek s mindegyik szárnyban hét toll. Külön nevük is van ezeknek a tollaknak. A tollak egyik oldala fehér, a másik fekete. Ha kiterjeszti a madár a szárnyát, ragyogó világos lesz, ha összecsukja, mélységesen sötét. Találjátok ki, miféle madarak ezek? Az öregapó: az év. A tizenkét madár: a tizenkét hónap. Hármasával repülnek, mert egy-egy évszak — a tél, a tavasz, a nyár és az ősz — három-három hónapból áll. A madarak négy szárnya: a hónap négy hete, a hét toll pedig: a hét napjai. A tollak fehér oldala: a nappal, a fekete: az éjszaka. HOLLÓS RÓBERT fordítása OLGOZÓ NŐ, A SLOVENKA, A VLASTA, FELSZABADULÁSUNK 20. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE ► 1 nrácsony. A meleg szobában hula fenyő tűlevele. Leszedtem hát szaloncukrot és elővettem a régi en a fényes gömbök, az aranyk várják évről-évre, hogy felőlük a karácsonyfát. Egészen alul, így megsárgult papirosú, fakó »ztamo,. ^aloncukrot találtam. Legalábbis az első pillanatban azt hittem, hogy szaloncukor. Mikor kibontottam, akkor láttam, hogy egy darab kőkemény, fekete kenyérhéj van benne. Húsz évvel ezelőtt ilyen szaloncukrot raktam a karácsonyfánkra. Karácsony... Azt mondják, a szeretet, a békesség ünnepe. Akkor már évek óta folyt az embertelen vérontás. A háború kikezdte az emberek idegzetét, a lövészárkokban csakúgy, mint odahaza, a front mögötti városokban és falvakban. Az állandó sorbanállás az élelemért, a reszketés a bombázástól, különféle zaklatásoktól, idegessé és szomorúvá tett mindannyiunkat. A front egyre jobban közeledett a falunkhoz. A házakat fehér hótakaró borította. Itt-ott felvillant egy álmosan pislákoló mécses fénye, de hamarosan sötétségbe burkolóztak a parányi ablakok. És ekkor megszólalt a karácsonyi harang, békességethirdetve, amely ezen a karácsonyon nem tudott beköltözni az emberi szívekbe. A fenyőt a falunkban állomásozó katonák szerezték valahol, ők segítettek díszíteni is. Pár dió akadt a padláson és volt még néhány EMLÉKKÖNYVÉBE alma is. Régi ezüst-papírt simítottunk ki, és ollóval tettük csipkéssé a fehér papír szélét. Cukor? A kávéba sem mindig jutott, nemhogy a fára... Az egyik katona — az erdélyi erdők tövében élt a felesége és három gyermeke — apró kockákra vágta a kenyeret, azt csomagoltuk papírba. Aztán felkötöztük a karácsonyfára, amely majdnem olyan volt, mint azok a fenyők, amelyekkel az emberek béke idején fogadják a szeretet ünnepét. A gyertyák is úgy égtek rajta. Csak az emberek arca nem illett az ünnepi hangulathoz. Könnyes tekintetek kutatták a megfejthetet - lent, vajon megérjük-e a háború végét, s hogy a gyerekek, a feleség, az édesanya egészségesen várja-e haza a lövészárkokba kényszerített férfiakat. — Vége lesz, jobb lesz.. De nem tudtuk, megérjük-e. Húsz év telt el. Új házak sorai a faluban, villanygyertyák a fenyőfákon. Alatta mindenki megtalálta az ajándékot,amelyre vágyakozott. Igaz, hogy meg is vehetné bármikor, de mégis szebb, ha a fenyő alatt ragyognak fel a szemek, mert ajándékozni, s ajándékot kapni olyan jó... Á felelősséggel végzett munka, a tanulás, a televíziónézés, színházba járás, gyermeknevelés mellett—rohanó életünkben gondoljunk néha a háború borzalmaira, a sok emberi szenvedésre, és óvjuk, védjük a békét, minden boldogságunkforrását. K. N. IZSA Fr. Spáiil felvétele 15
