Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-12-28 / 26. szám
tt É §OTNÍK KATALIN , virágárut Meg kell javulniuk a férfiaknak! Nem elég figyelmesek a nőkkel szemben. Ritkán járnak virágüzletbe, csak kivételes, ünnepi alkalmakkor vesznek virágot a feleségüknek. Legtöbben akkor is csak kötelességből. Sokan még kifogást is találnak. Azt mondják, drága a virág. Inkább bort vesznek az árán! Persze, ezt a ,.többi férfiakról" mondom. Az én férjem más. Annak ellenére, hogy virágokkal dolgozom, gyakran kapok tőle virágot. Kedves, figyelmes. Igaz, hogy még nem vagyunk öreg házasok. Csak néhány hónapja volt az esküvőnk... Szeretném, ha még sokáig különvéleményem lehetne róla! о MÁRIA HERMANNOVÁ, « broti.iavai járó,. bíróság bírónője. Több figyelmet, megértést várunk a jövő férfidtől! Nagyobb megértést a munkahelyen és otthon, családi körben a feleség és a gyerekek iránt. Lássák be, azzal, hogy az asszony dolgozó nővé vált, sokkal nagyobb terhet vállalt magára. Több munkát — r háztartáson és gyermeknevelésen kívül a hivatásbeli gondokat, önképzést is. Ne értelmezzék a férfiak egyoldalúan az egyenjogúságot. Úgy értem, ne úgy vegyék, hogy a nőknek csak a kötelességeik szaporodtak meg, hanem lássák be, hogy a jogaik is. &URABOVÁ PAVLA, vasúti jegykezelő ZUZKA LONSKÁ, táncdal-énekesnő Tulajdonképpen nincs is sok kifogásolnivalóm a férfiakon. Talán azért, mert csaknem minden szabad időmet férjem társaságában töltöm, öt pedig, úgy vélem, már az új évben sem tudom megváltoztatni. De ha már erről a kérdésről beszélünk, a mai modern férfiaknak sem válna kárára — bár kissé furcsán hangzik — ha az 1865-ös generáció néhány lovagias tulajdonságát elsajátítanák. A férfiak? Legyenek udvariasabbak, (ez főleg a fiatalokra vonatkozik!) és kevésbé zajosak, szemtelenek. Ne igyanak és ne rendezzenek viharos kártyacsatákat a vonatfülkében, hiszen az utasok többsége szeretne nyugodtan úticéljához érni. Ami személyemet illeti, ne a nőt lássák bennem elsősorban, hanem egy dolgozó embert, aki éppen ezen a mindig robogó munkahelyen teljesíti nem könnyű, sokszor hálátlan szolgálatát. • CSIZMÁR MÁRTA, borbéiyiány — Hogy megváltozzanak-e a férfiak? De még mennyire! Először is ne legyenek velünk szemben bizalmatlanok. Mi nők, a háztartásban már bebizonyítottuk, hogy ügyesen tudunk bánni a késsel. A borotvával sem vallunk szégyent. És ami a férfihiúságot illeti? Hogy nem szégyenük magukat félcentis szakállal járni kulturált emberek között, vállig érő hajat hordani, félévben egyszer menni el nyiratkozni — ez már mégsem járja! Ha én szabnám meg az árakat, bezzeg az ilyenek kétszeres díjat fizetnének! NÁDASDY VIKTÓRIA, ьыс^о*.„«vér Tavaly sokkal elégedettebb voltam az édesapáinkkal. Hogy tehermentesítsék feleségüket, ők hozták a bölcsődébe a kicsit, vagy legalább is hazavitték. Idén kevesebb édesapa jár a gyerekekért. Ez pedig kár. Különösen délutánonként látjuk, mennyivel nyugodtabban, sokszor gondosabban öltöztetik a gyereket, és sétálni viszik, hiszen rájuk nem v,ár otthon a második műszak, mint az örökké siető édesanyákra. Azt hiszem nemcsak én, de főleg az édesanyák örülnének, ha az új évben ismét több lenne a „bölcsődébe járó” édesapák száma.
