Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-12-14 / 25. szám
JÓBARÁTUNK - /я/ Babakocsi, pulóver, cipő, korcsolya, óra, fényképezőgép. Valahogy ezek a „sztárok” mostanában az ajándékok között, a könyv szerényen, csöndesen és kicsit mellőzötten lapul meg az ajándékcsomagok alján, vagy egyszerűen — elfelejtik, hogy könyvet is lehet ajándékozni. Haacsaládban betöltött szerepét nézzük, akkor is azt kell látnunk, hogy a televízió, a dia-filmvetítés még a gyermekek körében is háttérbe szorította a könyvet, nem is beszélve a felnőttekről, akiknél az olvasás a napi sajtó átnézésével véget ér, többre nincs idő, mert ami van, kell a televízióra, vagy a rádióhallgatásra. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a televíziónak, rádiónak nincs meg a maga szerepe a szórakozásban, nevelésben. Csupán arról van szó, hogy a könyv nevelő szerepét semmi má nem helyettesítheti. Bizalmas jóbarát, tanácsadó a jó könyv, am ilyről Gorkij találóan és tömören így vélekedett: Mindazt, ami ó bennem, a könyvnek köszönhetem. A hosszú téli estéken adjunk helyet otth inunkban az olvasásnak is. Már a két-három éves gyermek kezébe < dhatunk képes könyvet, a négy-öt éves gyermeknek pedig már me éket, verseket olvashatunk. Ha megszerettetjük gyermekeinkkel a könyvet, egy-egy névnap, születésnap, vagy ünnep alkalmából kedves ajándékként átnyújtjuk neki Móricz Zsigmond gyermekverseit, Benedek Elek meséit, vagy Móra Ferenc gyermektörténeteit, elválaszthatatlan barátjává válik. Olyan baráttá, amelyre mindig nyugodtan bízhatjuk, mert szépre, jóra tanítja a világra csodálkozó gyermeket. Ha pedig már gyermekeink megszerették az olvasást, kövessük figyelemmel olvasmányaikat. Beszéljük meg velük a könyv tartalmát, mondanivalóját. Hiszen az olvasásnak is megvan a maga művészete. Ennek első szabálya az, hogy ne olvassunk akármit. Ahogyan megválogatjuk a barátainkat, úgy válogassuk meg az olvasmányainkat is. Neveljük gyermekünket a figyelmes olvasásra, hogy el tudja mondani, miről olvas, a szép gondolatokat jegyezze fel olvasónaplóba. Természetes, hogy a könyvet kímélni kell, elszakítani, összegyűrni, bepiszkolni, összefirkálni semmiképpen sem engedhetjük. Szoktassuk az iskolás gyermeket arra, hogy meglévő könyveit gyűjtse össze, legyen saját könyvtára. Ebben a könyvtárban azonban ne „díszként” álljanak a könyvek, hanem azért, hogy tulajdonosuk sokszor, többször is elolvashassa őket, és csak olyan könyvet tegyen oda, amit elolvasott. Ha gyermekeinket megtanítjuk a könyv szeretetére, nem lesz nehéz belőlük becsületes, jellemes embert nevelnünk. HAJTMAN BÉLÁNÉ MILENA HRUSKOVA felvételei A GYERMEK NEMCSAK AZ ANYÁÉ Orvosok, ápolók futkostak az Ipolysági kórház lépcsőin. Az egyik szobában láztól kipirult arcú, négy év körüli kislány kapkodott levegő után. Szivét masszírozással újra működésbe hozták, de a légzőszerveivel baj volt. Túl sok iszap tódult a légcsőbe. De talán mégis van remény... Szófoszlányok hallatszanak. Lassan megtudjuk a tragédia okát. A kislánykát az Ipolyból húzták ki az anyjával együtt, őt már elszállították máshová. Még mindig nem volt észnél. Őrjöngve kiáltozta : — Én szültem, én veszem el az életét! Ez a szomorú epizód jutott eszembe november 13-án, pénteken a Lévai Járásbíróság tárgyalótermében. Fehérkockás ruhában, őszülő hajú, harminc év körüli asszony áll a bírák előtt. Halkan, szűkszavúan felel a kérdésekre. Hihetetlen. Ez tette volna?... Alig hallhatóan mondja: — Szórakozással kezdődött. Sosem bocsátom meg magamnak!... Harman Emilné könnyelműségből indult el a lejtőn. Hrncsdr László nyugdíjassal, akivel egy udvarban laktak, eleinte csak szórakozott, de később komolyabbra fordult a dolog. A tapasztalt magános férfi, aki már két feleségét hagyta el, kapott az alkalmon. A szerelmi kalandból kislány született, akit az asszony mit sem sejtő férje inagyon szeretett, örült, hogy tizenkét évi há"zassdg utón a gyerek felvidítja a családot. A tragikus napig minden ment a maga rendjén. A férj örült, az asszony pedig kettős életet élt. A kislányt szeretettel, példásan nevelték. De a titok nem tarthatott örökké, hisz már a városban is suttogtak Harmanné és Hrncsár László viszonyáról. Hrncsdr László édesanyja unokájának tartotta a kis Magduskát, és többször megdorgálta Harmannét, ha megverte a gyereket. A tragédia is így keletkezett. Harmanné megverte a kis Magduskát, mert а к útnál bepiszkította a ruháját. Hrncsárné felháborodva támadt rá: — Mért vered azt a szegény kislányt, hisz három hete beteg. Vedd tudomásul, ha hazajön a férjed, megmondom, hogy Magduska a fiamtól van! Morvainé, Harman Magda idős anyja, aki már több éve tudott lánya viszonyáról, kezét összetéve könyörgött Hrncsdrnénak: — Az istenre kérem, ne szóljon semmit! Ne tegye ezt a lányommal! De a tragédiát már nem lehetett megállítani. A fiatal asszony lelkében minden összeomlott, összekúszálódott. Ha a férje megtudja, hogy becsapta, elkergeti a háztól. Kedvesére sem számíthat, mert jónéhány hónapja már más asszonyhoz pártolt. Ha a dolog kitudódik, mindent elveszít, csak a szégyene marad. A kislányt gyorsan felöltöztette, majd lepedővel magához kötözte és beugrott a mélyvlzü Ipolyba. A további fejleményeket már ismerjük. Az asszonyt a kislánnyal együtt csehországi turisták mentették ki a zavaros vízből, az anya életbenmaradt, a kislány másfélnapos szörnyű kínlódás után meghalt. A tárgyalóteremben sokakban felmerült a kér16 dés: Szórakozással kezdődött, de vajon szórak о zás-e az, ha egy asszony kettős életet él? Most itt áll előttünk egy életre összetörtén. Elvesztette férjét, udvarlóját és a kislányát. Kietlen, sivár körülötte minden. Nehéz ítéletet hozni. Vajon ki a bűnösebb? Ő vagy a hitvesi eskü megszegésére ösztönző Hrncsdr László, aki két feleségét elhagyta, földúlt egy harmadik családi életet is. Más erkölcsi problémák is felmerülnek. Az asszonynak tudnia kell, hol van a megengedett szórakozás határa. Harmanné esete nem egyedülálló. Ipolyságon és környékén sok fiatalasszony játszik a tűzzel. Nemrég a Lengyel Vendéglőben egy falusi asszony katonákkal ivott, mulatott. Később az egyik megerőszakolta. Az asszony felháborodottan tett panaszt. De feltehető a kérdés, vajon mit várt viselkedése és a féldecik fogyasztása után?! A Vdgner vendéglőben is gyakran mulatnak háromgyerekes anyák idegen férfiakkal. Vajon erkölcsös dolog, ha egy anya a férje nélkül, mással mulat nyilvános helyen? A lejtőn már nehéz megállni. Magduskának kicsi kordban meg kellett halnia néhány felelőtlen felnőtt bűne miatt. Az asszony hatévet kapott, de legnagyobb büntetése a lelkiismeretfurdalás, mert megölte a gyermekét. Ehhez nem volt joga. Mert a gyerek nemcsak a szülőké, hanem a társadalomé is. Akárki volt is a nagyobb bűnös abban, hogy egy szép, családi élet tönkrement, az ártatlan kislány volt az áldozat. BÁLLÁ JÓZSEF
