Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-12-14 / 25. szám

ANTIGONE ES A TÖBBIEK. Rögtön az elején meg kell jegyeznem, hogy ebben az írásban nem esik szó sem ógörög sorstragédiák hőseiről, hősnőiről, sem vala­melyik újabb Karval-dráma bemutatásáról. A „többiek” megjelölés ez esetben ama lelkes vállalkozókra vonatkozik, akik Dunaszer­­dahelyen, ebben az élénk szellemiségű kisvá­rosban, a „Csallóközi Színház” néven ismert tehetséges színjátszó együttes mellett, a kul­túra egyéb ágait is előbbre viszik. A Csalló­közi Színházzal egyidőben, „Híd” címen megindult Irodalmi Színpad vezetői, az újon­nan beütemezett művészet-történeti előadás­­sorozatok kezdeményezői, valamint, a szer­dahelyi járásban fekvő, nagyabonyi születésű zeneszerző, hegedűművész és nótaköltő, Bi­hari János nevével induló és munkásságára emlékeztető zenei ünnepségek közreműködői lennének ebben az esetben a... többiek! Először is tolmácsoljunk valamennyit Reidl Sándorral folytatott beszélgetésünkből — aki egyébként a nagyigényű és művészi ér­tékű KarvaS-darab megrendezéséért elismerő oklevelet vitt haza a komáromi Jókai-na­­pokról. Áruljon el ő maga egy keveset jövőbeli elképzeléseiről, terveiről. Reidl Sándor megsimogatta bajuszát, mire nekünk olyan érzésünk támadt, hogy miként a bibliai Sámsonnak — állítólag — hajában rejtőzött hatalmas ereje, Reidl Sándor éppúgy bajuszából meríti a munkájához szükséges kitartását, és a szerénységénél is nagyobb hozzáértését. — Nos hát... mondotta — a változatosság kedvéért Gárdonyi A bor című falusi játé­kával, valamint Goldoni Mirandolina című vígjátékával szeretnénk megbirkózni. Az előb­bit Babusek Károly rendezi, a másodikkal én próbálkoznék. Egyébként A bort már közvet­lenül a felszabadulás után is játszottuk, úgy hogy ez esetben felújításról lenne szó. Hogy miért A bor és miért Mirandolina ? A kikap­csolódás miatt. Mivállaltukanehezebb felada­tokat is. — Amerika hangja, Kötéltánc, Li­­dércfény, Gyökerek a viharban, Kora tavasz, Veszedelmes életkor... mind-mind amellett beszél. Közben eljátszottuk a Ludas Matyit is, meg a Figaro házasságát, a Bolondos vasárnapot, Felnőnek a gyerekek, Kisunokám, a Debreceni lunátikus... csak éppen ami így hirtelen eszembe jut... — Tudjuk! A felszabadulás óta mintegy 324 előadásuk volt, körülbelül 160 000 néző elő tt... Ez az! Ügy gondoltuk, most valami köny­­nyebbet... Természetesen nem valami pehely­­könnyűségüre gondoltunk, amiért a kriti­kusok berzenkedni szoktak, és joggal. Mi a ,,könnyűben” is keressük a szinvonalasságot és ragaszkodunk a darab művészi megfor­málásához. ■ ■” Riedl elvtárs, mint mindig. ■■ most is okosan beszél, csak éppen ki kell egészítenünk azzal, hogy az igazság fonákjáról is... igazság! Mert ha maguk, és mások is, mint például a zselíziek, a változatosságra hivatkozva ne­héz feladat után könnyebb felé fordulnak, akkor azoknak, akik a közelmúltban úgy­nevezett könnyű műfajjal jelentkeztek, most a változatosság jelszava alatt komoly tárgyú színművekkel kellene reprezentálniok a hazai műkedvelő színt játszást. — Tulajdonképpen ez lenne az ésszerű és a helyes. Dehát én csupán a mi munkánkért tudok szavatolni — és meg is teszem addig, ameddig beleszólásom van saját dolgainkba... Ezt Riedl Sándornak el is hisszük. Nemcsak azért, mert a műkedvelő színjátszásban elért érdemeiért nagy ünnepnapokon Tyl aranyjel­vényt visel a gomblyukában, hanem azért is, mert ismerjük a szerdahelyiek lankadatlan törekvését. Tudjuk, hogy munkatársai kö­zött olyan emberek találhatók, mint Steiner Vilmos, Molnár János, Érsek György, Ba­busek Károly, és még sokan, akik mindenben osztoznak a közös cél felé vezető úton. Közös igyekvésük eredményezte a jutalomként el­nyert Szovjetbarátok serlegét. És mert tudjuk azt is, hogy ahol a hazai műkedvelő színját­szás erőpróbája folyik, ott a szerdahelyi szin­­játzók mindig az elsők között találhatók. És a többiek ? A többiek nevében Fél Miklós elvtárs, a szerdahelyi CSEMADOKjdrási bizottságá­nak titkára nyilatkozik. — A CSEMADOK helyi szervezete rátért a népnevelő munka kiterjesztésére. E téren Ebben q fúluban született 176 4-ben BIHARI JÁHOS íteneszer2Ö c'icjónijpr'imQ.s. ■Г q macjyar и erbunhos muzstha Kajáló hépuiseloje, 1964. szeptember 12. U leilo dedin.e so narodil u rohu 1764 JÁNOS BIHARI cicjonshtj prímás о hudobnp .shladatel'. uynihaiúci predstauitel' madarshej hudby. I2.septembra 1964 nagyon sok segítséget kapunk a tanítói kartól és az asszonyoktól. Őszintén meg kell mon­danom, hogy járásunkban mindenütt, ahol nők vették kezükbe a kulturális élet fejlesz­tését, szép munka folyik. Hogy csak néhány nevet említsek, ahogy épp eszembe jut: Bekö Mária Várkonyból, Kása Margit Somorjá­­ról, Borbély Lászlóné Szarvasról, Dávid Ferencné Nagymagyarból... De a helybeli asszonyok sem maradnak mögöttük. Most például Gálffy Dezsőné művészettörténeti előadások rendezésére vállalkozott, ö maga is tart előadásokat. Az első ilyen rendezvény talán még a kezdeti bizonytalanság jegyét viselte magán, de reméljük, az érdeklődéssel együtt az előadások színvonala és tartalma is fejlődik majd. Hulkó Emőné, a Madách­­emlékest rendezésében tevékenykedett. Cs. Sándor Erzsi, az ifjúság kulturális célokra történő megnyerését tűzte ki céljául, de Paj­­ger Ferencné és Ozoray Katalin is mindent elkövetnek előbbrejutásunk érdekében. Nyelv­­tanfolyamokat is rendezünk. Egyelőre a szlo­vák és német nyelv elsajátítására nyújtunk lehetőséget, de később más nyelvek tanítására is sor kerül. Az Irodalmi Színpad vezetése most Babusek Károly gondja, aki a Jókai­­napokon értékes műsorral szeretne bemutat­kozni. Csallóköz történetéről is rendezünk ismeretterjesztő előadásokat. Am a legjelentősebb megmozdulásunknak mind közül — úgy értem országos méretben — mégis a Bihari János születési évfordulójára rendezett zenei ünnepség. Azt reméljük, hogy ez alapját képezheti, idővel évenként megis­métlődő országos nagy zenei fesztiváloknak... Azzal a meggyőződéssel búcsúztunk Fél Miklós és Riedl Sándor elvtárstól, ameddig ennyi szép tervük van, ennyi lelkesedés fűti őket, addig Szerdahelyen nem lehet hiba... sem a görög sorstragédiák hőseivel, hősnőivel. ■ ■ sem a többiekkel! DÁVID TERÉZ A Bihari emléktábla Abonyban A tánccsoport Bihari Verbunkosát ropja 1 Prandl Sándor felvételei Antigone és a többiek . . . Dunaszerdahelyen (Hai­­zok Ilona, Bartal György, Babusek Károly, Molnár János, Brunner Tibor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom