Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-12-14 / 25. szám
AZ EGÉSZSÉG dmas Lőrinc József, régi kommunista a megsárgult 1938-as röpiratot olvassa. Végre teljesült a régi követelés Molnár János és Róbert Berenhaut felvételei H°S t ...... V SOHA! ■— __a._ Nagy kitartást és odaadást követelt az a munka, melyet az átadás előtti két hónapban a helmed és környékbéli falvak Vöröskeresztes szerveinek tagja fejtették ki: hatvan napon keresztül csaknem negyven egészségügyi dolgozó — a fele nő — dolgozott a kórház befejezési munkálatainál. A brigádokat dr. Adler, a kórház főorvosa és felesége, a közismert „Magda néni" szervezték1 hogy a kórház minél előbb betöltse hivatását ■ 4*régi álom vált valóra. A kórház, melynek felépítésé- UUórt már az első köztársaság idején olyan szívósan küzdöttek — de mindhiába — most végre valóság. Erről beszél azon a bizonyos szombati napon, 1964. november 7-én a Járási Egészségügyi Intézet mentőkocsijának gépkocsivezetője, Lőrinc József, régi kommunista. Az átadás előtti ünnepi percekben szinte meghatottan mutatja a már megsárgult 1938-as választás előtti röpiratot, amelyben a kommunista párt többek között követeli, hogy: . . . Legyen állami kórház építve Királyhelmecen, mert ezáltal sok ember életét lehetne megmenteni s azonkívül nagy költség-és időmegtakarítást jelent a népnek, ha nem kell Ungvárra vagy Sátoraljaújhelyre járnia ” — Akkor nem teljesült a kívánságunk — mondja Lőrinc elvtárs. — Az embereknek azonban bebizonyítottuk, hogy a kommunisták harca nem hiábavaló. Sok évi küzdelmünk végre eredményt hozott — mutat az új kórház és poliklinika tetszetős kétemeletes épületére. Vajon akad valaki, aki ne örülne ennek a napnak, amely az egész Bodrogköz számára ünnep? A felszabadulás előtt az egész környéken mindössze tizenhárom orvos működött, a szakorvosokról nem is szólva. így aztán érthető az a szomorú tény, hogy ezer egészségesen született gyermeknek egyötöde elpusztult. Az új, kétszázhúsz ágyas nagykórházban négy osztály létesült: a belgyógyászat, sebészet, gyermekosztály, nőgyógyászat és szülészet, összesen 295 egészségügyi dolgozó, ebből huszonnégy orvos gondoskodik majd a járás dolgozóinak egészségéről, az anyák gondtalan szüléséről. Bodrogköz lakosai — Cierna nad Tisou-tól Slovenské Nővé Mesto-ig, Bodrogszerdahelytől Királyhelmecig és Nagykaposig már nem lesznek ráutalva a több mint száz kilométerre fekvő távoli kórházakra. És aligha sikerülne valakinek is földrajzilag jobb fekvésű helyet találni kórház számára, mint amilyenre a királyhelmeciek leltek. A Kis-hegy déli lejtőjét, mintha előre is az egészség oázisának, egy régi álom megvalósítása helyének szánták volna . .. Dr. JÁN BALOG Ünnepélyes pillanat: a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője átadja a kórházat, hogy hivatását teljesítse Várjuk a legkisebbeket — mondja a szülőosztály gyermekgondozó nővére, Katka Majkri- Éová Gecse Erzsébet, Lakatos Gabi, Móricz Ilonka és Peholská Jutka a szülőasztalt ellenőrzik AZ ORVOSNŐ Mikor a férje hirtelen meghalt, kérte, helyezzék ki falura. Tudta, hogy falun nehéz lesz a munkája, de legalább kevesebbet gondol majd férje tragikus haldiára. Mikor megkapta a kihelyezést, kicsit megkönnyebbült, örült a változásnak. A régi kastélyban kapott egy szobát egy kis váróteremmel. A rendelőszoba kicsi, szűk volt, a vizet kannában hozta a szomszédból. A váróterem kövezete annyira kikopott, hogy néhol egész üregek voltok a kőben. Az ajtó nyikorgóit, madzaggal húzták be a rozsdás zár miatt. Bizony, egy kicsit máshogy képzelte el a falusi rendelőt. Nem volt egyszerű a dolga. Az emberek nem örültek neki, és ezt már az első hetekben megérezte. A betegek nem szívesen mentek orvoshoz. Amíg kezdeti állapotban volt о betegségük, addig csak imádsággal fordultak az istenhez, onnan vártok segítséget. Ha betegségük erősödött, kuruzslókhoz, kártyavetőkhöz, jósasszonyokhoz fordultak, vagy különféle gyógynövények főzetének alkalmazásával keresték a gyógyulást. Az orvosnő megértette: a babonával, a tévhitben élő falusi néppel áll szemben. De bízott erejében, és abban, hogy ha csak egy embert sikerül is megnyernie, már akkor is megérte a harcot. S a várakozás, a küzdelem lassan meghozta gyümölcsét. Egyre többen mentek hozzá. Először akkor érte igazi öröm, mikor egy középkorú asszony nem is betegként, tanácsért fordult hozzá, bár 6 megállapította, hogy az asszony neurotikus depressziós. Bizalmasan elpanaszolta az orvosnőnek, hogy a munkahelyén sokszor türelmetlen, olykor túlságosan Izgatott, családja körében pedig néha tehetetlen, boldogtalannak érzi magát, és gyakran sir. őszinte volt annak ellenére, hogy nem gondolt betegségre. Lassan mások is elpanaszolták bajaikat, s ezután már bátran fordultak hozzá betegségükkel is. Hónapok teltek el ezután, melyek már sokkal kőnynyebbek voltak... Laassan megszerették, és egyszerűen csak Vilma néninek szólították. 6 azonban örökké elégedetlen volt önmagával szemben... Mindez régen történt. Azóta jó néhány év telt el. Azóta új, szép rendelő is von, a babonának híre sincs, és a csodanövények hctalmának is bealkonyodott. Csakhogy Vilma néni beletemetkezett a munkába, nem vette észre, hogy a küzdelem egyszeresük őt is legyengítette, és az évekig tartó egyedüllét is megnehezítette sorsát. Igen, erről megfeledkezett, mert gyógyított, nem ért rá önmagával törődni. Most, amikor ősz a haja, szeme alatt vékony ráncok húzódnak: itt kell hagynia a falut. Beteges, megtörte az élet, a szívós munka. Most elhagyja a falut. Elmegy, de köztünk marad.Százakat gyógyított ki betegségükből, százak gondolnak rá hálával. Egy falut ébresztett fel a sötétség, a babona kábultsdgából, egy falu vallja magáénak Vilma nénit, még akkor is, ha elmegy. Megyeri Andrea
