Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-30 / 24. szám
A A Hamletból — Vlasta Fiaiévá mint Gertrudis királynő és M. Hynková mint Ofélla Miroslav Zejda elvtárs, a brnói Állami Színház »kiváló munkáért“ kitüntetett igazgatója Az ember fiziológiai léte szempontjából nyolcvan esztendő szinte a végső határt, a testi és lelki elerőtlenedést jelenti. Ez nemcsak azért van, mert az ember élőlény. Elkopnak az élettelen, szervetlen anyagok, elmorzsolódik idővel a kő is. Vannak azonban olyan létesítmények, amelyeknek a múló idő — éppen ellenkezőleg — erőt és szilárdságot kölcsönöz. Amikor a nyolcvan éves brnói Állami Színházat látogatjuk meg, ilyen, éveivel ifjuló intézménnyel találkozunk. Hogyan született meg a brnói Állami Színház? Több, mint nyolcvan esztendeje annak, hogy az egyre inkább iparosodó város morva lakosságában felmerült egy állandó cseh nyelvű színház igénye. Az igény tehát megvolt, teljesülését azonban számos anyagi, politikai és nemzetiségi probléma nehezítette. A brünni Redut épületében székelő német színházban időnként bemutatott cseh előadások sikere, a helybeli iparosok, diákok, munkások és haladó értelmiségiek lelkesedése és úttörő munkája, a Nemzeti Színház építésének befejezése Prágában — mind arra ösztönöztek, hogy 1881 elején megalakuljon egy „Szövetkezet”, amelynek fő rendeltetése: ..... mindennemű méltó cseh színházi előadások megvalósítása, önálló és megfelelő méretű Nemzeti Színház felépítése és fenntartása Brnóban.” Az engedély megszerzése után j. Pisták már régebbtől ismert színtársulata a Szövetkezet védnöksége alatt 1881 szeptember 16-án a Kultúrházban megnyitotta az első cseh színházi évadot. A morva hazafiak azonban nem sokáig örülhettek színházuknak. Miközben a jómódú német polgárok újabb hatalmas színházat építettek maguknak, a szerény kis cseh színház működését a német hatóságok azzal a kapóra jött ürüggyel tiltották be, hogy a bécsi Ringtheater leégett és a cseh színházat is ilyen veszély fenyegeti. Sok gond és nehézség közepette végre 1884. december 6-án a Veverí színházban ünnepélyesen bemutathatták J. J. Kolár Magelona c!mű színpadi játékát, a címszerepben O. Sklenárová — Malá színművésznővel, a nemzeti, kulturális és politikai közélet képviselőinek jelenlétében, az élükön Frantisek Ladislav Riegrrel. ..... az öröm és dicsőség, a lelkesedés és a forró testvériség napjait élte át Brünn és vele együtt egész Morvaország cseh ajkú lakossága, sőt az egész cseh nép. Embertömegek tolongtak az épület előtt és akik nem juthattak be, az előadás végéig tüntetőleg a színház előtt várakoztak... Brünn környékéről felvirágzott kocsikon érkeztek.” így írt a Moravská Orlice című lap 1884 december 7-én. J. Urbánková érdem«s művésznő 72 esztendős és még ma is aktívan játszik A művészi és erkölcsi téren magas színvonalat elért kis színház vezetői ankétot rendeztek. Az ankét ismét elismerte egy megfelelő épület szükségességét. Megalakították a Színházbarátok Szövetségét, amely ,,A nemzet Morvaországnak és önmagának” jelszóval nemzeti gyűjtést indított. Az 1903-ban meginduló gyűjtésnek nagy visszhangja volt, az összes kulturális intézmények, cseh folyóiratok és képzőművészek támogatták. Vendéglőkben, utcákon, házaknál, ünnepélyeken perselyeztek e célra. 1903 végéig több mint egy millió korona jött össze, a telek vásárlására irányuló igényt azonban a német elöljáróság ismét elutasította.
