Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-11-16 / 23. szám

Tömörkény István a magyar irodalom egyik legnagyobb novella-irója. A Szeged környéki tanyavilág kisembereinek, szegényeinek életét írta meg felejthetetlen elbeszéléseiben.

Ha valakinek a mesterségéhez tartozó anyaga elfogy, elmegy a boltba és megveszi, azután punktum. Mindössze csak pénz kell hozzá, olykor az sem, mert hitelbe is adnak. Ellenben más a korcsmáros mestersége. Annak a portékáját boltokban nem árulják, annak úgy kell utánajárni, pincékbe bujkálni, borokat kóstolgatni, mert fődolog, hogy amit vesz, annak az íze hasonlítson amahhoz, amelyik elfogyott. Csak olyan bort szabad vennie, amilyent a vendégei szeretnek. Lehet az a bor nagyon jó, nagyon tiszta, nagyon finom, de ha nem olyan (zű, mint amilyenre már rászoktak, elmaradoznak, s egyedül marad a bormérő, mint a görög az üres boltban.

Régente nem így volt. Régente polgári bormérést nem is tartott az olyan ember, akinek szőlője nem volt, mert hiszen csak ez a tulajdon termő szőlő biztosíthatta azt, hogy mindig egyforma lehessen a bora. Mert azok a régi magyarfajta szőlők, a kadarka, a magyarka, mindig egyformát termettek: az ember hetvenéves korában is ugyanolyan ízű bort ihatott, mint húszéves korában. Idővel azonban mindenek megváltoznak. Több a bormérés, mint a szőlő, a korcsmáros a mások pincéiben kénytelen kutatgatni olyan bor után, amelyért nem ütik hátba a vendégei.

Ez még megjárná valahogy (ha már másként nem lehet), azonban a bortermelők pincéi nem igen tartózkodnak mindjárt itt a harmadik

4?m U>EJÉN

utcában. Azok kint vannak a tanyákon szerteszéjjel. Oda kell utánuk járni, pedig oda a vasút nem visz, hanem leginkább a kocsin való kódorgás alkalmatos. Éppen ezért igen jó, ha kocsija van a bormérő embernek, amibe befog, azután járja rajta a homokot, keresgélvén a reá épített pincékben borok után. így aztán lehet is találni. Keserű Gergőnél van jó pirkadt italka egy nagy fában. Frantzia Józsefnél kettőben. Amoda a másik kapitányságban is mutatkozik — utána kell azonban annak nézni.

Ha az igazát keressük a dolognak, ez a dolog nem is egészen rossz mesterség. Jó mulatság az, járni jó lóval, könnyű koesivaf szerteszéjjel a homokon, betéregetve itt-ott a tanyaházakba. Hogy hova kell betérni, azt megmutatja a tanya környékein a szőlő. És akár lesz alku meg egyesség, akár nem: borkóstolások történnek, lopótökből való italozások folynak, amik azután a másik tanyában újra megismétlődnek. Ebből egészen sikerült ünnepdélutáni mulatságokat lehet kerekíteni, mint amilyen például Vince János esete is. János szintén el-kiindult a városból a tanyára vasárnap délután, mert új bor után kellett néznie. Szombaton este mondja a sógornak, bizonyos nevezetű Jóljárt Jánosnak, aki kovács.

— No sógor, holnap délután megyek új bort nézni.

— No — mondja a sógor —, oda én is elmék.

— Hát sógor, fogjuk össze a lovakat, aztán gyerünk. Vigyük ki az asszonyokat is. Hagy mulassanak azok is.

Mivelhogy Vince Jánosnak van kocsija meg egy lova. De nagyon alkalmas, homokra való kocsi. Ellenben Jóljárt Jánosnak ilyen kocsija nincsen, csak lova van egy, amivel haza szokta húzatni az új kocsikat. így hát volna egy kocsi, két ló. De Vincének csak egy lóra való lószerszámja van, aki két lóhoz ugye bizony nem elegendő? Ezért rendelte úgy a sors, hogy Jóljártnak két lóra való szerszámja legyen, gyeplővel, nyaklóval egyetemben. így áll elő másnap ebédutánra az alkalmas készség. Ahogy a lovak be vannak fogva, a kocsiba elöl csatlásülés, hátul az asszonyoknak szénaülés készítve, kedvtelve néznek végig rajta.

— Ha nekem adná kend, sógor, a lovát — mondja Vince —, mindjárt milyen szép fuvaroskészségem volna.

— Inkább kend adja nekem a lovát — véli

U

О

и

<

и

z

w

X

a.

w

h

C/J

Hogyan ünnepeltük anya születésnapját.

(Egy családtag visszaemlékezése.)

Ügy határoztunk, hogy anya születésnapját sajátos módon ünnepeljük meg. Elgondoltuk, anya mennyit fáradt, mennyi áldozatot hozott értünk, míg felnevelt bennünket, legalább most tegyünk meg mindent, hogy örömet szerezzünk neki és boldog legyen.

Apa szabadságot vett ki erre a napra, testvéreim Anna, Mária és Vilmos nem mentek iskolába, hogy segédkezzenek az ünneplés előkészítésében. Megbeszéltük, hogy virágokkal díszítjük a lakást, mint karácsonykor vagy más ünnepeken szokás. Megkértük anyát, végezze el S ezt a munkát, mivel nagy gyakorlata van a lakás szépítésében, hiszen máskor is 6 csinálja.

A lányok új kalapot kaptak, hogy a nagy ünnepen csinosak legyenek. Apa saját részére és nekünk, fiúknak is divatos, selyemnyakkendőket vásárolt, hadd legyen maradandó emlékünk anya születésnapjáról. Anyának is új kalapot

akartunk venni, de anya rájött, hogy a régi sapka sokkal előnyösebb neki, mint bármilyen új kalap. A lányok is ezt állították.

Reggeli után autót kölcsönöztünk ki. Anyát akartuk kirándulásra vinni, tudtuk nagyon örül majd. Hamarosan azonban módosítottuk tervünket, mivel apa, — hogy anyának kellemesebb legyen a természet ölén eltöltött idő, elhatározta: a horgászfelszerelését is magával viszi. Anyának lényegében mindegy merre kocsikáztatjuk. Kiderült, hogy apának új horgászbotja van, amit anyának is nagyon szívesen kölcsön ad, ha horgászásra támad kedve. Anya szerényen megjegyezte, hogy ő majd inkább kibicelni fog apának.

Miközben tervezgettünk, anya rakott kenyereket és hideg ebédet készített, hogy napközben is együnk valamit. Anya mindent elrendezett egy kosárban.

Mikor az autó megérkezett, úgy láttuk, nem férünk el mindnyájan a kocsiban. Apa meg12

a kovács —, kocsit majd csinálok hozzá magam.

Ilyen jókedvű évődésben vannak, ahogy készülődnek az utazáshoz. Az asszonyok uzsonnafélét pakolásznak föl, mert anélkül el nem lehetnének, a sógorok pedig kulacsot, mert ők meg anélkül nem tudnának ellenni. A korcsmáros sógor kezébe veszi a gyeplőt, és megindulnak. Jól haladnak. A lovak széthúznak ugyan egy kicsit, de majd összeszoknak (nem megy az ilyesmi egyszerre). Ahogy a városból kiérnek, még egy jó órahossza-formát kell menni, amíg a mély homoki közökben a szőlők birodalmába ér a kocsi. Itt aztán már csak válogatni kell, hogy melyik tanya udvarába hajtsanak be. Teszem azt, itt van mindjárt Tömösvári András, oda be kell menni, mert érdemes borai szoktak lenni. András a vendégeket megtisztelésül fogadja, és azonnal hoz is a lopótökben egy szívásnyit az új borból az ereszet alá. Úgy a lopótökből aztán az ujja alól ereget a poharakba. Deputálások történnek. A furfangos Tömösvári engedi a borát kárpáltatni, mert az ilyesmi hizlalja a gazdát, s csak azután jelenti ki, hogy a bor nem eladó, mivelhogy már el van adva, megvették a „szödők”. Szödő név alatt azok a részben hazai, részben külföldi borkereskedők értetnek, akik összeszedik a bort, ha csak érdemes reá, s viszik kifelé. Az idén kimegy négy hatosért, mint alföldi veres, a jövő évben visszajön két forintért, mint finom francia bordeaux-i. (Mindegy az azonban, csak szédítsen — így mondta a debreceni taligás is.) Ami a szédítést illetné, afelől hamarosan meggyőződnek a sógorok. Mert Tömösvári után Kiskovács János tanyája következik, azután a másik, harmadik . . .

Kezd alkonyodni az idő, mikor azt mondja Vince:

— De most mán csakugyan gyerünk hazafelé.

— Hát gyerünk.

Hát mennek.

Hátul az ülésen az asszonyok, elöl a két ember. Jóljárt a kulacsot tartja, Vince a gyeplőt. De az ostort is, és ugyancsak vágja vele a lovakat.

• Ne vágja kend, sógor — inti Jóljárt.

■ Vágom én — mondja ingerülten Vince —, az ördög bújjon a gazdájába. Ha nem húz! És nagyot húz a Jóljárt lovára. Jóljárt halljegyezte, hogy ő otthon marad, úgyis sok munkája van a kertben, meg a ház körül. Majd nyugodtan dolgozik estig.

Természetesen egyikünk sem akarta aj>át otthon hagyni, hiszen másnap zsörtölődött volna. Leánytestvéreim, Anna és Mária felajánlották, hogy otthon maradnak vacsorát főzni, de az új kalapokat mégis csak meg kell mutatni az ismerősöknek. Mindketten kijelentették, elég ha anya egy szóval is helyesli, azonnal levetik ünnepi ruhájukat és nekilátnak a házi munkának.

Ezt már mi fiúk, Vilmos és én sem nézhettük szótlanul. Most már mi akartunk otthon maradni, ugyan sok haszon nem lett volna belőlünk, mert főzni nem tudunk.

Végül úgy döntöttünk, hogy anya marad otthon. Jólesik majd neki a pihenés és a vacsorát is gyorsabban megfőzi, ha nem lábatlankodunk körülötte. Most már az is kiderült, hogy anyát a horgászás nem érdekli, és apa azt is