Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-16 / 23. szám
I Nyírta Zsilina traktorosnő Mi az álmod, kislány? Szépen szeretnék élni-... És szerinted mit jelent a szép élet? Nyina Zsilinával Moszkvában ismerkedtem meg, az Országos Népgazdasági Kiállításon. Már ott megragadott páratlan tehetségével, s azzal, hogy szinte szerelmese a falusi életnek. „Jöjjön el hozzánk, a zalegoscsi szovhozba, s meg fogja látni, milyen sokan vannak nálunk olyanok, mint én” — invitált kedvesen. S most a szovhoz földjén találkoztunk. Amint Orel környékén általános szokás, a cukorrépán kivül ez a szovhoz is termeszt rozsot és búzát, árpát, kukoricát, borsót és hajdinát. Még kendert is, de főleg cukorrépát. Zalegoscsiban cukorgyár működik. Orel megyében egyelőre két cukorgyár van, a zalegoscsi és a livni, de még kettő épül. Nyina Zsilina és Vaszilij Briljev nyoicvannyolc hektáros cukorrépa-táblát művel meg. Ketten végezték el a szántást, a vetést, szórták ki a szerves és a műtrágyát, az idén sokkal többet, mint tavaly. A traktoroslány számára drága az idő, ezért nem akartam sokáig elszakítani a munkájától. Megegyeztünk, hogy otthon, a lakásán találkozunk. De alig távolodott el tőlünk Nyina néhány méternyire, megállította a gépet, s visszakiáltott: — Éppen idetart az agronómusunk. Ismerkedjenek meg vele, érdemes... A sorok közt egy nő közeledett. Mintha szökdécselt volna, lépten-nyomon lehajolt a növényekhez. Szemmelláthatólag alaposan ellenőrizte Nyina munkáját. Valentyina Roscsupkina agronómus, mint kiderült, husszonhárom éves. Rövid ujjú világos ruhája különös bájjal övezte alakját. Simán hátrafésült szőke haját hófehér kendő fedte. Az első ismerkedéshez mindig hozzátartozik egy kis életrajz is. Válja mezőgazdasági technikumot végzett, s most levelező hallgató a főiskolán. Már második esztendeje dolgozik mint agronómus, egy traktoros növénytermesztő brigád vezetője. Csaknem két és fél ezer hektár szántóföldet, tizenhét traktort, vető-, arató- és más gépeket bíztak a gondjaira. S százharmincnégy ember dolgozik a keze alatt. Amikor megkérdeztem, hogy sok baja van-e a férfiakkal, Válja elnevette magát: — A nőkkel több a baj... A férfival akár akarja, akár nem, előbb tudom kijavíttatni a hibát: hamarabb hajlik a férfi a szóra. Ha tovább kell maradni, mert a szükség úgy kívánja — nem siet annyira haza, hiszen a nőnek egyelőre még mindig több a gondja otthon. Néha persze vitatkozni kell, s engedményeket tenni a nőknek. Mint utóbb Iván Aljosintól, a zalegoscsi kolhoz-szovhoz igazgatóság vezetőjétől megtudtam, Roscsupkina agronómus nagyon igényes, nem néz el semmit senkinek. A munkások és a munkásnők ezért egyaránt tisztelik. Magam is láttam, amikor Nyina közeledett hozzánk a traktorával, Válja valamilyen megjegyzést tett. Nyina figyelmesen hallgatta, s rögtön igazított valamit a kultivátoron. Valentyinával beszélgetve, gépkocsival mentünk a központi telepig. A gép- és traktorszín olyan volt, mint valami gyári szerelőcsarnok. Szerelők hada szorgoskodott a gépek mellett. Új emberek nőttek fel a szovjet falvakban Új asszonyok. Őket nem meri megbántani senki! A Lenin kolhozból csaknem velünk egyidőben érkezett a telepre a Sztaroverov házaspár. Fejőként dolgoznak a kolhoz állattenyésztő telepén, amely olyan jó hírnévre tett szert, hogy tapasztalatátadó iskolát is alakítottak mellette. A szovhoz állatgondozói is ott vesznek részt gyakorlaton. Éppen ennek az iskolának az ügyében érkezett a házaspár. Szóba elegyedtünk. Az asszony, Raisza Ivanovna egyre azon erősködött, hogy az ő kolhozuk sem áll rosszabbul gépesítés dolgában. Van például kötélpályájuk, trágyaszállító transzportőrjük, olajpogácsaőrlő-gépük, „Fenyőfa” típusú fejőgépük. Villamosenergiát is kapnak eleget: Orel megye valamennyi szovhozát és kolhozát bekapcsolták az állami energiarendszerbe. Egy kilenc főnyi munkacsoport gondját tudja viselni a teheneknek, és meg tudja művelni a takarmányukat termő földeket is. Csak kukoricából százötven hektáruk vart. — Régebben gyakran előfordult, hogy a fejőnők késő éjszakáig az istállóban dolgoztak, nem volt könnyű naponta háromszor kézzel fejni — jegyezte meg Raisza Ivanovna, — a legszorgalmasabbaknak, legügyesebbeknek is csak tizenkéttizenöt tehenük volt. A teljes gépesítés után nemcsak könnyebb, hanem kellemesebb is a munka. A férjemmel együtt százhetven tehenet gondozunk s a munkaidőnk napi hét-nyolc óra. — A keresetünk egyforma — mosolygott Nyikoláj, amikor érdeklődtem, hogy megvan-e az egyenlőség a családban, — elég ahhoz, hogy rendesen megéljünk belőle. Nem véletlen Egy olyan nagy. két és félezer lakosú faluban, mint Poltár, von mit tennie a helyi nemzeti bizottságnak, ha mindenki megelégedettségére akar dolgozni. A HNB albizottságai rendszeresen üléseznek és a tanács irányítása mellett döntenek a legfontosabb problémákban. Természetes, hogy központi feladataik a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban vannak, hiszen nagy, egyesített szövetkezet működik a faluban. A mezőgazdasági albizottság tevékenysége az eredményekben is lemérhető. A szövetkezet jól teljesíti tervet. Tanulnak az asszonyok is A faluban már harmadik éve folyik a Földművesasszonyok Téli Iskolája. Ennek az iskolázásnak keretében — amint erről Pavol Kapac elvtárs, a HNB elnöke beszámolt — főleg azoknak az asszonyoknak az oktatásával foglalkoznak, akik közvetlenül a tejtermelésben dolgoznak. A nőbizottság gondoskodik arról, hogy oz előadások rendszeresek legyenek és egész évben szem előtt tartsák a fejőnők versenyében vállalt feltételek teljesítését. Az asszonyok szorgalmának, a nőbizottság jó szervezőmunkájának köszönhető, hogy a szövetkezet nemcsak teljesíti a tejfelvásárlás időszaki tervét, de az év elejétől már 29 ezer liter tejet adtak el az államnak. A büszke cím birtokában Azokról az asszonyokról, akik a szövetkezet sertésállományát gondozzák, csak jót lehet hallani a faluban. Az idén már 115 mdzso sertéshúst adtak el terven felül. Szép, 15 kg súlyú malacokat választanak el. A Sátor Rozáliából, Katarina Kysuckából, Veselka Máriából, Pobis Annából, Mária Kuriikovából és Goraj Józsefből álló kollektíva összesen 86 kocát és 750 süldőt gondoz. Nehéz volna eldönteni, ki a gondozók közül a legszorgalmasabb, a legügyesebb, mert valamennyien kitünően dolgoznak. Éppen ezért kapták meg a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére a SZNF 20. évfordulója kollektíva címet. A poltári szövetkezet eredményei nem о véletlennek köszönhetők. Az EFSZ vezetőségének és tagságának, a HNB képviselőinek, a község minden funkcionáriusának és dolgozójának sikere ez. (A. v.) Egy lépéssel előbbre A Földmüvesasszonyok Téli Iskolájának hatodik évfolyama lassan befejezéshez közeledik. A koíicei járás asszonyai jogosan lehetnek büszkék az eredményekre A járási női albizottság és a nőbizottságok törekvése sikerrel járt: a fejőnőket, állatgondozókat egyaránt megnyerték a versenyzés számára. És minden dolgozó igyekezete, munkája hozzájárult ahhoz, hogy az eddigi mutotószámokat figyelembe véve, kijelenthetjük: járási átlagban tehenenként 150 liter tejjel növekedett a tejtermelés. KENYHEC: A XII. pártkongresszus üzeme címet viselő kenyheci szövetkezet már az év elején felhívással fordult a mezőgazdasági üzemekhez. A felhívás célja: 1964-ben a tejfelvásárlási terv folyamatos teljesítése volt. A járásban negyven szövetkezet fogadta el a felhívást. NAGYIDA: Az állami gazdaság egyik csoportja, Bekecs István, Bekecs Zsuzsanna, Bekecs Erzsébet, Krály Mihály és Krály Mária — 92 fejőstehenet gondoz és fej. Majdnem húsz jut mindegyikükre, tehát van elég gond-
