Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-11-16 / 23. szám

угшайш -| Felkerestük és felkeressük tehát őket otthonukban, munkahelyükön, hogy meggyőződjenek arról, érdeklődésünk nemcsak ünnepi fellángolás, meg­rendezett formaság, hanem őszinte segitőkészség. Elsősorban azokhoz lá­togatunk el, akikről tudunk, akik már ,,bizonyítottak“ és tehetségükhöz mérten a legnehezebbet vállalták. A legközelebbi Jókai-napokig sor kerül mindazokra, akik komolyan veszik jelmondatunkat, melyet címül választót, tunk. Szükségesnek tartjuk még azt is hozzátenni, hogy a közlés sorrendje nem érdembeli sorrend,hanem csupán a technikai megoldhatósághoz való al­kalmazkodás. £ aki nagyon is biztosan mozog a szakma ber­keiben. Az újváriak értenek hozzá, — ezt felelős­ségünk terhe mellett állítjuk — és ennek tu­datában nem hajlandók eltérni kijelölt útjukról. — Nem a közönségnek e műfajjal szemben táplált jóindulatú elfogultsága, nem az úgy­nevezett „hálás feladat” csábít minket a zenés játékok előadására — mondja Boleman Iván, a Komáromban is bemutatott és megfelelő méltatásban részesített ..Majd a papa” című operett egyik rendezője és szereplője . . . Nem! Zenés műfajt játszani — szerintünk nemcsak hálás feladatot, de háromszor annyi munkát is jelent. Táncolni, énekelni, s a műfaj stílusá­hoz illő könnyedséggel mozogni ... ez mind külön próbát, külön fáradozást igényel. Egyébként, azért mert most „dalolunk”, nem adtuk fel igényességünket. Színjátszói múltunk sem amellett tanúskodik. Moher, Szigligeti. Hedda Zinner, Kornejcsuk szerepelt a mű­sorunkon. És hogy most kissé elfordultunk tőlük, arra a könnyű műfajban való tökélete­sedés igyekezete ösztökél bennünket. Komoly műfajt műkedvelő csoportjaink közül sokan művelnek, dicséretre méltó eredménnyel. Láttuk Komáromban is, . . . Dunaszerdahely, Rozsnyó, Losonc . . . kitettek magukért. Miért ne lehetne a Csemadoknak egy operettszín­pada is? Ebben igazat kellett adnunk Bolemannak. de azért nem engedtünk egykönnyen. Végül is Szenczy György elvtárs sietett a segítségére. — Félre tetszett érteni — mondja. Mi ugyan most is zenés műfajt keresünk legközelebbi bemutatónkra, de azért a komoly műfajt sem hanyagoljuk el. Elsősorban köztudomású, hogy az összes Csemadok-csoport közül főleg mi folytatunk valóban fegyelmezett és aktív szervezeti életet. Minden csütörtök délután itt, ebben a helyiségben összejövünk és elbe­szélgetünk terveinkről, problémáinkról. Most Két színésznő sgy családban. Thirring Viola, a MATESZ tagja, édesanyjával, Thirring Gyulánéval, aki a Cssmadok színjátszó csoport tehetséges színésznője például, honismereti előadás-sorozatot ren­dezünk, melynek tárgyát Érsekújvár törté­netéből merítjük, a legrégibb időktől nap­jainkig. A munkásmozgalom fejlődéséről is tartunk előadásokat. Minden előadást diapo­zitív vetítéssel illusztrálunk és fényképes do­kumentációs kiállításokkal egészítünk ki. Ezeket az előadásokat Dr. Szirmai Imre szer­vezi, és egy-egy alkalommal 350—400 hallgató is összegyűlik. Az elmúlt évadban mintegy tizenkét előadást sikerült megvalósítanunk, komoly szakemberek közreműködésével. Csak hogy párat említsek témakörünkből, beszél­tünk példái Czuczor Gergelyről, a negyven­­nyolcas magyar szabadságharc romantikus lelkű költőjéről, aki Újvárott végezte tanul­mányait. Szabó János, nyugalmazott magyar miniszter az Újváriak szerepe az „Interhel­­poban” címen tartott előadást az első világ­háború után következő években működő szov­jetunióbeli ,,lnterhelpo”-ról. (Nemzetközi se­gélyszervezet.) Megemlékeztünk továbbá Ér­sekújvár bombázásának szomorú évforduló­járól is. Beszéltünk Jedlik Ányos fizikusról, aki szintén városunk szülötte. Most, Madách-em­­lékest rendezésén gondolkodunk. De nem feledkezünk meg ifjúságunk mozgáskultúrá­járól sem. Ebből a célból két tánccsoportot foglalkoztatunk. Egy népi táncokat szorgal­mazó és egy modern táncokat gyakorló cso­portot. A „népi” csoport minden szombat délután tart kötelező próbát, a másik, vasár­nap délelőtt. E céjpkra képzett koreográfu­saink vannak. Tánccsoportjaink a járási és országos versenyeken többnyire élvonalban szerepelnek. Esztrádműsoraink és „KI mit tud” című rendezvényeink szintén műveltségfejlesztő cél­­zatúak. Természetesen erre is megfelelő szakemberek ügyelnek. Csak egy bánatunk van — fejezi be szép beszámolóját Szenczy A magnetofont nem lehet becsapni — Boleman, Druga, Szenczy és Horváth Marika Szombathy Júlia emlékpróbát tart György gondterhelten, mint egy lelkiismere­tes családapa —, hogy az énekkart nehezen tudjuk összehozni. Általában mindnyájunknak sok gondot okoz az ifjúság megnyerése. Éppen azon törjük a fejünket, hogy vasárnap délutánonként teadélutánokat rendezünk s így talán magunkhoz szoktatjuk őket. Elcsalogat­juk a televíziótól meg a kávéházakból. — Persze, ha „csacsacsát” dalolhatnának nálunk is, mindez könnyebben menne — fejezi be Boleman mosolyogva, hogy elleplezze ama meggyőződését, mennyire nem megmosolyog­ni való gondok ezek. — És Dr. Druga? A népszerű „Dina” mit szól mindehhez? Dr. Druga hallgat. Előbb érkezett fáradtan a munkahelyéről, az ONZ fogászati kliniká­járól, melynek vezetője. Helyette inkább a magnetofon beszél, az újváriak állandó és kíméletlen „munkatársa”. Mert náluk nincs önámítás. Minden szónak a helyén kell lennie, erre Boleman gondosan ügyel. — Hallgasd csak meg magad — figyelmezteti egyiket, másikat — micsoda „a” betűt mondtál ki megint. Dr. Druga sem haragszik emiatt, aki egyébként a Jókai- napokon kiváló színészi teljesítményéért szintén elismerő oklevelet kapott — nem haragszik. Jövendő tervüket illetően még nem határoztak. Kívánságuk azonban nekik is van. Jövőre is szeretnék Igénybe venni Vesely Kristóf szaktudását. Úgy mondják, mind az együttes, mind az elő­adás hasznát látná. Végül Kiss Béla, a helyi csoport elnöke is előrukkol egy szerény kéréssel. Arról van szó, hogy a honismereti előadások anyagát sze­retnék egybegyűjtve, füzetben kiadni. — Saját költségünkön persze — teszi hozzá sietve. — Akkor meg mi a probléma? — fordulunk értetlenül felé. — Egy szakember hiányzik, aki a dolgot elindítaná. Nos, reméljük mihamar az is akad. Ilyen szép és nemes tervet támogatni kell. Azután elbúcsúzunk, mert a helyi szervezet szép szék­házának színháztermében kezdődik az elő­adás. A Komáromi Színház vendégszerepei A színjátszók nézőkké alakulnak és bevonul­nak a terembe. Elköszönünk az újváriaktól azzal a bíztatással, hogy aki olyan komolyan műveli a könnyű műfajt mint ők — az művelje! DÁVID TERÉZ 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom