Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-02 / 22. szám
шыШ *akif?*yzseNoti... г 1 »T A nagykaposi Mezőgazdasági Középiskolából 1960-tól, fennállása óta — sok ifjú szakember került a bodrogközi szövetkezetekbe: Tóbiás Zoltán kaposkelecsényi agronómus, Bajusz Frigyes leleszi zootechnikus, Kiss Piroska, a szomotori kísérleti állomás dolgozója, Tudja Irén, a Zemplínske Hradiíte-i szövetkezet csoportvezetője. Sorolhatnánk azokat is, akik az egyéves iskolában vagy a mester- és tanonciskolában tanultak, de fölösleges. Jó neve van a nagykaposi mezőgazdasági iskolának nemcsak Bodrogközben, hanem egész Dél-Szlovákiában is, és reméljük, a jövőben is példás nevelője marad a mezőgazdaság szakembereinek. KASZONYI SÁNDOR elvtárs, az iskola igazgatója így válaszolt az ankétunkban felvetett kérdésekre: Van-e kiút? — Igen Számtalanszor találkozunk a következő problémával: Kevés a fiatal a mezőgazdasági üzemekben. Hogy miért? Mert nem biztosít olyan feltételeket — mondják sokan — mint az ipar. De Miért? Vetődik fel a további kérdés. Mert alacsonyabb a termelési színvonal. És miért alacsony? Mert kevés a jól bevált szakember és a fejlődőképes, az új termelési technológiát elsajátítani tudó lelkes fiatal. Tehát a gyűrű már be is zárult. Hol a kiút? Ennek a megtalálásához megbízható iránytűre van szükségünk: arra, hogy egyforma szemszögből nézzük a problémákat, eldöntsük a megoldásra váró kérdések sorrendjét. Az iskolából kikerülő fiatalokra csaknem mindig nehéz feladat hárult. A gyakorlatban kellett megvalósítaniuk mindazt, amit elméletileg már megtanultak. Ez még abban az esetben sem egyszerű, ha a környezetet, az embereket, a földet, a rendelkezésre álló eszközöket jól ismeri az ember. Hiszen az időjárás még a legjártasabb szakembert is nem egyszer próbára teszi. Hát még azt, akinek minden új, és ismeretlen. A kezdőnek természetesen mindezeken kívül még az előítéletekkel Is meg kell birkóznia, főleg ha szoknyát visel. A fiatal sokszor nemcsak koránál fogva, hanem korszerű nézete, állásfoglalása miatt is elszigetelődik az idősebbektől. Vajon az idősebb vagy a fiatal hivatott-e arra, hogy vezessen, irányítson? Természetesen, érvelni mindkét esetben lehet. Az egyik oldalon a tapasztalatok, valamennyi szaktudás is, a másikon viszont elméleti felkészültség található. Mi dönti el tehát a vezetésre való jogosultságot? Semmi más nem lehet mérvadó, csak az, ki tud többet tenni a közös érdekében. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy az elméleti tudást a gyakorlatival össze kell vonni, egyesíteni kell. Ez pedig azt jelenti, hogy a fiatal szakember a tapasztalt idősebb oldalán, annak önzetlen támogatását élvezve — azt tisztelve — sajátítsa el a szükséges gyakorlati tudást. És ha mindazoknak a tulajdonságoknak a birtokába jut, amit a közösség érdeke megkíván — akkor irányíthat csak biztos kézzel. Csak így oldódhat meg az említett két probléma is: több fiatal kerül a mezőgazdaságba, és az új termelési technológia meghozza a várt eredményt: a magasabb termelési színvonalat. És még valamit: A női szakemberekről azok nyilatkoznak lebecsüléssel,akik maradion nézik az egész mezőgazdaságot, és azt hiszik, hogy elég, ha a mezőgazdasági dolgozó fizikailag erős. A szellemi képesség nem számít. Napjainkban — nem beszélve a jövőről — egészen más a helyzet. A legfőbb helyet a különböző erő- és munkagépek, műtrágyák, növényvédő vegyszerek, a bonyolult és igényesüzemszervezés,a kifogástalan nyilvántartás foglalja el. Mindez pedig elsősorban komoly szellemi adottságot és felkészültséget követel a mezőgazdasági dolgozóktól. FIGYELEM! Felhívjuk kedves „Ifjú szemmel“ néző és a vitába bekapcsolódott olvasóink figyelmét, hogy a Briliáns a kötényzsebben cfmű ankétot lapunk következő számában értékeljük. Következő témánk: A fiatalok és a házimunka. MEGÉRETT, MEGÉRETT.. A lágy esti szél szárnyán szállott a dal a csábi pincék felől. Színpompás népviseletbe öltözött karcsú lányok daloltak s egyben szorgoskodtak, díszítették a színpad környékét, kötözték a gazdag szőlőfürtöket. Az ügyes kezű csábi lányok szeretnék, ha minden nagyon szép lenne. Ha már a CSEMADOK losonci járási bizottsága ez ő falujukat választotta a szüreti ünnepély színhelyéül, akkor nem vallhatnak szégyent. Vasárnap a színpompás felvonuláson, a csábi lányok népes serege volt a legvidámabb. Ők vitték a legszebb szőlőfürtökből készített díszes koszorút. Előttük nyeregben feszítettek a csábi legények. Többen közülük vasnyeregből ültek a bőrnyeregbe. A falutól mintegy másfél kilométerre, közel háromszáz pince sorakozik a domboldalban. A pincék között próbál, készülődik a csábi tánccsoport. Övék az első tánc, helyt kell állniuk. Az ütemet egy fiatal lány tapsolja. — Jaj, csak sikerüljön — sóhajt Bartha Kató, aki a Losonc melletti Panyidarócról járt betanítani a ,,Szüreti mulatság" című tánckompozíciót. Az utóbbi hetek szombatjait, vasárnapjait Csábon töltötte. Hamár a CSEMADOK megbízta, nem akar szégyent vallani. Fáradozása nem volt hiábavaló,pedig a hazaiaknak olyan neves együttesek mellett kellett helyt állniuk, mint a rimaszombati, füleki és a magyarországi Szécsényi-vendégegyüttes. A szemgyönyörködtető műsor nemcsak a nagy számú közönség figyelmét kötötte le, hanem a szőlőre vigyázó csőszökét is. így a színpad közelében várakozó táncosok büntetés nélkül dézsmálhatták a kívánatos szőlőfürtöket. A lelkes fiatalok az ünnepély megrendezésével kellemes napot szereztek a környék dolgozóinak. Utána az Ipoly-mente lankás vidékén megkezdték a gazdag termés szüretelését. Ahol dolgozni kellett, a szövetkezet vezetőjének irányításával, mindenütt fiatalok álltak ,,csatasorba". A legkevesebbet közülük találhattunk a pince mélyén, a ,.háromemberes" poharazgatásánál. Néhány évet várnak még, amikor a savanykás, gyomrot maró noha mellett már a sorolóoltvány-telepítésen terem majd a gyöngyöző bort adó bogyó. —tt— A csábi határban jól sikerült az oltványszölá telepítése *5 N P *0 -i 5 £ ° 'S e ь " * О. M • * 41 'O £ L 0 Z ь 1 £ ’« E В z 4