Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-02 / 22. szám
£Л/0(Ш4уи- Emlékszem, s gondolataimban a forradalmi viharban lobogó Pétervár képe. A Szmolnij falait megvilágítják az őrtüzek, amelyek mellett katonák melegszenek a nyirkos őszben. A proletárforradalom főhadiszállása olyan, mint valami hatalmas katonai tábor. Az emeleteken, a folyosókon, mint üstben, minden pezseg és forr. Gondolatban látom a komisszárokat, a bőrbekecses vörösgárdistákat, vállukon a tömött géppuskahevederekkel, a katonákat elnyűtt köpenyben és kucsmában, a viharkabátos matrózokat, a parasztokat ócska kaftánjaikban. A tömegek kipirult arcú küldötteinek egész lényéből feszültség és megindultság áradt, amikor megkapták feladataikat, a szükséges felvilágosításokat, segítséget és támogatást. S újra magam előtt látom azoknak a kemény, viharos napoknak a képét. Az őszi alkonyaiban, Pétervár sáros, rosszul kivilágított utcáin szaporán lépkednek a vörösgárdisták és a matrózok osztagai. Páncélautók, tehergépkocsik száguldanak forradalmár katonákkal, a Szmolnij felé. Az ország minden szögletéből egyre-másra érkeznek az örvendetes hírek: a munkások hol az egyik, hol a másik városban vették kezükbe a termelés irányítását, a parasztok elkergették a földbirtokosokat, elfoglalták a földet. Noha Lenin illegalitásban volt, az események minden mozzanatában éreztük kemény, irányító kezét. Éppen akkoriban irta „Állam és forradalom” című zseniális művét, amelyben tovább fejlesztette a marxi államelméletet. Ez a könyv a párt programdokumentuma lett a szocialista állam megszervezésének és építésének kérdésében. Az események rohamosan követték egymást. A forradalom nagy vezére titokban a fővárosba érkezett, s kezébe vette a felkelés közvetlen előkészítését. Október 10-én zajlott le a párt Központi Bizottságának emlékezetes ülése. Lenin az ülésen beszámolót tartott a helyzetről, s hangsúlyozta: a helyzet teljesen megérett rá, hogy a proletariátus és a szegényparasztság átvegye a hatalmat. A Központi Bizottság jóváhagyta Lenin határozati javaslatát, amely napirendre tűzte a felkelés kérdését. Október 16-án a Központi Bizottság kibővített ülése elfogadta Lenin határozati javaslatát a felkelésről. Az október 24-ről 25-re virradó éjszaka Lenin megérkezett a Szmolnijba. Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor először találkoztam Leninnel. Október 25-én, mint a Forradalmi Katonai Bizottság komisszárja jelentést tettem a bizottság egyik tagjának, Antonov-Ovszejenkónak egy harci feladat végrehajtásáról. Reggel kilenc körül járhatott az idő. Egyszer csak kiáltást hallottam a hátam mögül: — Vlagyimir Iljics! Megfordultam, s az ajtóban Lenint pillantottam meg. Itt van hát, közvetlenül mellettem! Olyan egyszerű, nem látni rajta semmi rendkívülit. Lenin gyors léptekkel az ablak mellett álló asztalhoz sietett. Utána Szverdlov, Dzerzsinszkij, Urickij és más elvtársak jöttek be a szobába. Elhelyezkedtek Lenin körül, ő pedig leült az íróasztal mögé. Nem vettem le róla a szemem. Akaratlanul is magára vonta a figyelmemet felindultsága, lelkesültsége, összehunyorított szemének lobogása. A Központi Bizottság és a Forradalmi Katonai Bizottság tagjai előtt kifejtette a forradalmi harci akciók további programját: az Ideiglenes Kormány megdöntöttnek nyilvánítandó; minden hatalom átadandó a szovjeteknek; még ma el kell foglalni a Téli Palotát, le kell tartóztatni és a Péter-Pál erődbe kell zárni a minisztereket; a szovjetek második kongresszusát aznap este meg keli nyitni; meg kell alakítani a munkás-paraszt kormányt és közzé kell tenni egy felhívást „Oroszország polgáraihoz”! az Ideiglenes Kormány megdöntéséről. Lenin személyesen irányította a felkelést, amely már október 24-én megkezdődött. Pétervár forradalmi ezredei elfoglalták az Állami Bankot, a pályaudvarokat, a távíróhivatalt és a telefonközpontot, megszervezték " gyárak őrzését. Október 25-én Lenin kiadta a parancsot, hogy rohammal foglalják el a Téli Palotát, ahol az utolsó oroszországi burzsoá kormány miniszterei rejtőztek. A véletlen úgy hozta, hogy éjszaka a forradalmi matrózok egy csoportjának élén én kisértem a Péter-Pál erődbe az egyik legocsmányabb burzsoá szennylap, az „Obscseje gyelo” főszerkesztőjét. A Trockij-hídon jártunk, amikor a Nyeva fölött ágyúlövés tompa döreje görgött végig. Ekkor adott jelt az „Auróra” a rohamra, amely az új világ nyitánya lett. Az éjszaka sötétjében torkolattüzek villantak: a Péter-Pál erőd ágyúi tüzeltek, hogy támogassák a forradalmi cirkálót. S rögtön fergeteges válaszként zengett az Admiralitás felől a győzedelmes „Hurrá!”, a géppuskák kelepelése, a puskák összefolyó tüzelése. A pétervári munkások, a forradalmi katonák és matrózok mesebeli hősökként rohanták meg a burzsoázia utolsó fészkét. Nagyszerű, fenséges pillanatok voltak ezek. A felfegyverzett nép határozottan és feltartóztathatatlanul zúdult végig a Téli Palota márvány lépcsőin. Az október 25-ről 26-ra virradó éjszakán a munkásság és a szegényparasztság megdöntötte tehát a burzsoázia diktatúráját, és megteremtette a proletárdiktatúrát. 1917. október 25-e (november 7-e) úgy került be a történelembe, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének nanja. Ugyancsak október 25-én este a Szmolnijban összegyűlt a szovjetek második kongresszusa, s világgá röppentek a szovjet hatalom első dekrétumainak fennkölt szavai. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a Béke-dekrétumot. Az emberiség történetében ez volt az első eset, hogy elítélték a háborút mint a vitás kérdések megoldásának eszközeit, s a békét a szocialista állam külpolitikájának alapjává nyilvánították. Vagyis már az első dekrétum meghirdette a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini eszméjét. Hogyan fejezhetném ki szavakkal azt a diadálittas örömmámort és lelkesedést, amely elfogta a küldötteket a Békedekrétum elfogadása után! A jelenlevők egy emberként ugrottak fel helyükről, s a Szmolnij boltivei alatt felharsantak az „Internacionálé” izzó szavai. A kongresszus nyomban ezután, Lenin beszámolója alapján, elfogadta a földről szóló dekrétumot. Ez a dekrétum bejelentette a földesúri földek megváltás nélküli elkobzását és átadásukat a nép kezébe. Megvalósult a parasztság évszázados álma. A második szovjetkongresszus megalakította a munkás-paraszt kormányt, a Népbiztosok Tanácsát, — élén Leninnel. Minden helyi hatalom a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjeinek kezébe ment át. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megnyitotta az emberiség történelmének új korszakát, a szocializmus és a kommunizmus korszakát. SZERGEJ URALOV 1914-es SZKP tag 3
