Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-10-05 / 20. szám
sГО ás V ш л * sbJ Ш Jí Z & EGYENRANGÚ CSALÁDTAG A gyermek születésétől kezdve tagja a családnak: viselkedésünket vele szemben ez szabja meg. Tehát: Ne bánjunk úgy vele, mint a családhoz tartozó kedves háziállatainkkal: ne használjunk külön nyelvet számára, ne gyömöszöljük, gyúrjuk, dobáljuk, mint egy kedves kismacskát; ne bánjunk vele úgy, mint lakásunk egyik bútordarabjával: ne toljuk szó nélkül félre, ha utunkban van, ne végezzünk el rajta tisztogatási és egyéb műveleteket anélkül, hogy közölnénk, mi a szándékunk vele. Beszélgetésünk a gyermekkel legyen igazi beszélgetés, tehát: ne merüljön ki a gyermek rosszaságának vagy jóságának számonkérésében: lehet vele ennél tágabb látókörű dolgokról is tárgyalni. Ne legyen egyoldalú: felnőttel szemben is különösen hatna, ha csupán az egyik fél kérdezősködne, és nem árulna el semmit a maga élete folyásáról. A gyermek — mihelyt kultúráltan tud enni és viselkedni — asztaltárs is. Ez kötelességeket ró a felnőttekre: úgy egyen (fogja a villát, stb.), ahogy azt a gyermektől társaságban megkívánja. Ne tegyen az ételre ócsárló megjegyzéseket — egyáltalában ne állítsa se a maga, se a gyermek étkezését az érdeklődés középpontjába. A hallgatást étkezés közben se önmagától, se a gyermektől ne kívánja meg. ,,A magyar ember evés közben nem beszél,” szólás-mondás szerencsére már idejét múlta. Az evés nem szertartás, mint a természeti népeknél — a család pedig ma elsősorban a vacsoránál és a vasárnapi ebédnél ül együtt. Mikor alakuljon ki az együttes beszélgetés, ha nem ilyenkor ? Többgyermekes családban nem illik a gyermekekre ,,cédulát ragasztani”, mint a vevő tájékoztatását szolgáló kirakatokban: Jancsi, az ügyes, Kati, az élhetetlen, Gyuri, a rossz gyerek, Magdi, a „kis nő” stb. Ez, amellett, hogy igen károsan befolyásolja a gyermek fejlődési-megváltozási lehetőségeit, még illetlen is. Az embergyerek bonyolultabb a kirakati tárgyaknál, beskatulyázását méltán veheti zokon. Hasonlóan vigyázzunk a testvérek ,,egyenlősítésével” azonos öltöztetésével is. A külső szemlélő ilyen esetben menthetetlenül sorozatgyártásra gondol; ha ikrekről van szó, annál inkább. A gyermek — ismételjük — ember, s mint ilyen, ahogy Kosztolányi mondja: ,,egyedüli példány.” Az illemszabályok a gyermek környezetében is kötik a felnőttet. Illendő, tiszteletteljes magatartást csak akkor várhatunk, ha apa az anyával, mindkettő a nagymamával mindig — még indulatában is — tiszteletteljesen beszél. A gyermek előtt már csak azért se hazudjunk (Feleségem sajnos beteg, itthon kell maradnom), mert a gyermektől ,,diszkréciót” követelni — hazugságra nevelés. Ne feketítsük be a gyermek barátját egy-egy gúnyos vagy ócsárló megjegyzéssel. (Ha csak nincs nagyon nyomós okunk a barátság megszüntetésére. De ezt kétszer is gondoljuk meg. Hogyan javuljon meg a gyerek, akit mindenki ,,fekete bárányként” kezel?) Ha a gyermek barátai vannak nálunk, kétszeresen vigyázzunk: semmiképpen se szégyenitsük meg barátai előtt, és kerüljük azokat a helyzeteket, amelyekben jogosan szégyenkezhetne szülei miatt. Kamaszodó gyermeknek ne erőltessük érzelmi megnyilvánulásait (csókkal való búcsúzás stb.). Erősebben érez, mint hinnénk, ha nem mutatja is. Nemcsak az elismerésért Korát megcáfoló fürgeséggel pattant le Oravecz Róza néni a motorkerékpárról. — Felsővámoson akadt intéznivalóm — mondja, s mi megtudjuk, hogy a vásárúti Nemzeti Bizottság — melynek Róza néni az elnöke —, Felsővámos ügyeit is igazgatja, így bizony elég sok gond száll ennek az asszonynak őszülő fejére. Hiszen az említetten kívül még el kell látnia egy-két olyan tisztséget, mely szintén egész embert követel. Elnöke a járási női albizottságnak Dunaszerdahelyen, tagja a Jednota járási vezetőségének, s falujában ugyancsak elnöke a helyi fogyasztási szövetkezet felügyelő bizottságának. Tisztségeit becsületesen látja el, ezt a tényt mi sem bizonyítja jobban, mint az a számos elismerő oklevél, amelyeket már az évek során kapott. S most nemrégiben is a Nyugat- Szlovákiai Kerületben ő nyerte el a felügyelő bizottságok legjobb elnöke címet. A pénzjutalmon kívül repülőgéppel Prágába vitték, hogy megismerje hazánk fővárosát. Mivel nyerte el ezt a kitüntetést? Szerinte a bizottság többi tagjának önfeláldozó és becsületes munkája eredményeképpen. Hét Jednota üzlet van a faluban, s heten vannak bizottsági tagok. Mind olyan üzletben vállalták az ellenőrzést, amihez a legjobban értenek A vendéglőben is árgus szemmel végzi az ellenőrzést és a legkisebb hiba sem kerüli el figyelmét Naponta ötven-hatvan ebédet főznek a konyhán az öregeknek. A felügyelő bizottság az étel minőségére is vigyáz 16 Róza néni a Jednota konyháján| ellenőrzi a tisztaságot Fr.Spátil felvételei — Elértük azt — mondja Róza néni —, hogy a bizottságnak tekintélye van, tagjait nehezen lehetne „kijátszani“, s így az üzletvezetőkkel egyetértésben rendet is tudunk tartani. Amint magyarázta, a fogyasztók részéről kevés panasz érkezik az elárusítókra, hogy a pult alá rejtik az árut s csak ismerősöknek juttatnak vagy hogy igazságtalanok, gorombák stb. Hogy ez így van, ez a felügyelő bizottság munkáját is dicséri. Hiszen minden egyes üzletben havonta kétszer tartanak ellenőrzést. Azonkívül Róza néni és a Jednota járási megbízottja, Kubik elvtárs, hol ebbe, hol abba az üzletbe toppan be váratlanul. A bizottság tagjai havonta egyszer gyűlésre ülnek össze, jelentést tesznek, s szükség szerint a bizottság elé idézik azt az üzletvezetőt, akinél kisebb-nagyobb fogyatékosságot találtak, úgyszintén, ha az üzletvezetőnek van kérése a járási vezetőségtől. — Igyekszünk, hogy minél jobban végezzük megbízatásunkat — mondja Róza néni —, de higgyék el nem azért, hogy okleveleket kapjunk, hanem azért, mert mindnyájunknak jó, ha üzleteinkben zökkenő mentesen folyik az elárusítás. (BSG)
