Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-20 / 6. szám
э £ S z lL О ш CQ CQ О ÓÉ u. Ш < о. ы V) 14 AZ ORVOSOK VÁDBESZÉDE AZ ELLEN Dr. Rapp József, az idegorvos: Az élvezetet, mámort és feledést keresők, a szórakozni vágyók szívesen nyúlnak a kellemes ízű, gyöngyöző és csábító szeszes ital felé. Mámorító, felemelő érzést nyújt a csüggedőnek is, mégis odaadó élvezőjét mihamar leszedi a lábáról és alattomosan taszítja le az erkölcsi mocsár mélyébe. És mert olyan jóleső«* izgat is, kábít is, sőt bénít is, — tekintélyes helyet biztosított magának, mint delikvens, számos társadalmi, erkölcsi, ipari, orvosi és büntető jogi probléma „kitermelésében". Joggal került hát ez a hírhedt és csalfa delikvens a vádlottak padjára. Csalfa az alkohol már azért is, mert hatása kezdetben fokozott szellemi és testi tevékenységet idéz elő, növeli az önbizalmat, felfrissíti a gondolatmenetet, a beszélőkészséget, de élvezőjének hamarosan csökkenti az önkritikáját, ítélőképességét és ezzel együtt agyának mindennemű ellenőrző működését. A kínzó félelemmel együtt eltávolítja a mindennapi életben oly szükséges óvatosságot, csökkenti a megfigyelőképességet, felszabadítja a társadalmi életünkben elmaradhatatlanul szükséges erkölcsi gátlások fékjét. Élvezőjét vakmerőségre ösztökéli az ügyességérzése és közben nem veszi tudomásul, hogy mozdulatai darabosak, hogy félrefog a keze, hogy tántorgó a járása; csikorgó fagy idején jóleső meleg érzéssel ajándékozza meg őt és nem engedi megérezni az életét fenyegető nagyfokú höveszteséget. Hatására előtérbe kerülnek önuralom híján a rossz jellemvonások, a hibás gondolkodásmód rengeteg kellemetlen következménye. Még az ügyes, gyakorlott sofőr is elveszti a szeszes italtól a kritikus pillanatokban oly döntő fontosságú biztos és gyors határozóképességet, és gyakran csődöt mond minden tapasztalata. Pedig gépesített civilizációnk — ön- és közérdekből — mindinkább megköveteli tőlünk a hibátlan szellemi és testi fürgeséget. Ilyen hát a költőinktől olyan gyakran dicsőített „jó bor“ hatása, már kis adagokban is, a különben teljesen kiegyensúlyozott idegrendszerű normális emberre is. Az alkohol tartalmú ital fogyasztására fellépő kezdetbeli látszólagosan izgató hatás tulajdonképpen csak következménye az agy legfelső reguláié és fékező központjai bénulásának. Nagyobb adag alkohol egyszeri élvezete is végső hatásában narkózishoz hasonló tompa mély álomba ejt, sőt, ha a nagy és kis agyon kívül a vegetatív idegközpontokra is kiterjed az alkohol bénító hatása, a szívműködés és a lélegzés megszüntetésével halálos kimenetelű is lehet a heveny alkoholmérgezés. Persze nem minden emberre hat egyformán az alkohol, az egyik többet a másik kevesebbet „bír el", sőt az alkohollal szembeni tolerancia változékony még ugyanannál az embernél is: függ az általános testi és leiki állapottól, kimerüléstől, betegségektől, még a havi vérzéstől is. A legyengült szervezetű, főleg labilis idegrendszerrel bíró egyéneket például beteges mámorba sodorhatja már kis adag alkohol is, súlyos öntudatzavart idézhet elő mindennemű mozgási zavartól mentesen: düh és félelem irányítja az ilyenek tetteit, érzékzavaroktól (hallucinációktól) és üldözési téveszméktől űzetve ön-és közveszélyessé válhatnak. Az idült alkoholisták zöme éppen a kiegyensúlyozatlan idegrendszerű, pszichopata jellemvonásokkal bíró egyénekből toborzódik, akik többé-kevésbé nehéz élethelyzeteikben az alkoholos mámorban keresnek enyhülést és iparkodnak megszabadulni a kínzó szellemi feszültségtől (félelemtől, csalódástól, lelki konfliktustól). Nemigen veszik tudomásul, hogy ehhez a lehető legrosszabb utat választották, hiszen iszákosságuk további konfliktusokat, csökkent munkaképességet idéz elő, anyagi, esetleg büntetőjogi következményekkel jár, családi és társadalmi életüket végképpen felborítja, ami persze még sajgóbb idegfeszültséghez és súlyos alkoholizmushoz vezet. Ilyenkor már komoly jellemzavarokat mutatnak fel az idült alkoholisták: változékony hangulatúak és feltűnően ingerlékenyek, könnyen dühbe gurulnak és szánakoznak cselekedeteik felett, családjukhoz gorombák, hazudozók és tékozlók, szélhámosságra hajlamosak, csakhogy pénzhez jussanak (amit sürgősen szeszes italra váltanak be). Nagyobb mennyiségű — főképp tömény — szeszes italnak hosszabb ideig tartó élvezete mérgező hatással van az egész idegrendszerre. Degenerációs elváltozásokat okoz az agy sejtjeiben éppúgy, mint a körzeti idegszálakban és az őket tápláló erek falában, gyorsan felhasználja a szervezet B-vitamintartalékát, anyagcserezavarokat idéz elő, aminek következtében különféle mérgek kártevő hatásának van kiszolgáltatva az idült alkoholisták amúgyis érzékeny idegrendszere. Négy-öt évi iszákosság után már beköszönthet az első delíriumos elmezavar gyötrelmes élménye. A zavarodott elméjű beteg a legkínzóbb érzékzavarok (látási és tapintási hallucinációk) kaotikus poklát éli át ilyenkor. Undorító férgeket lát és érez a testén, egerek és békák hemzsegnek körülötte, eltorzult képű emberek, boszorkányok víziója támad a reszkető betegre lángba borult épületek düledező falai mögül. És e látomások elől hiába igyekszik menekülni, mindenhová elkísérik, és hosszú napokon át retteg az írtózattól még a kórházi ágyában is az alkohol szánalmas áldozata. Sőt, ez a delirium tremens nem ritkán halálos kimenetelű. De kifejlődhetik az idült alkoholizmusból másfajta elmezavar is, ahol vagy érzékzavarok, kóros féltékenység, üldözési téveszmék állanak előtérben, vagy az emlékezőképességnek nagyfokú leromlása és bárgyú konfabulálások teszik lehetetlenné a betegnek, hogy társadalmi életünkbe visszatérjen. Néha epilepsziás rohamokat is vált ki az alkohol, máskor meg szaggató fájdalmakkal járó idegbénulások sanyarítják el az iszákosok életét. E sok kín és megalázó sors elől csak egyetlenegy úton tud megmenekülni az idült alkoholista. Azon az úton, amely az alkoholellenes tanácsadóba vezet. És ezt az utat minden maradék-akaratát összeszedve teljes elszántsággal kell megtennie, mert saját ereje már alig elegendő ahhoz, hogy leszokjék az iszákosságról. Dr. Hilverth Tamás, a belgyógyász: Sajnos, az alkohol mindenekelőtt legnagyobb kincsünket, az egészséget támadja meg. Milyen károkat okozhat az alkoho hosszabb élvezete? — Bizony, sokfélét. Nem is tudom, hol kezdjem. Talán az alkohol első megállójánál a testben, a gyomornál. A gyomor idült gyulladása a gyomorsav- túltermelésnél, amely majdnem állandó gyomorégéssel jár — az alkoholisták leggyakoribb betegségei közé tartozik. Innen már csak egy lépés a gyomorfekély. Talán nem kell külön hangsúlyoznom, hogy az ilyen kellemetlen gyomorfájdalmak hosszabb időre munkaképtelenné teszik az alkoholista pacienseket. Sajnos ezek a panaszok éppen a középkorú, munkabírásuk teljében levő iszákosok között fordulnak elő. Az alkohol csak rövid ideig marad a gyomorban. Mi a további sorsa az emberi testben? — Kb. 3 százalékát tüdőnkkel választjuk ki a lélegzésnél. Ez a tipikus a alkohol-szag még az ivás után néhány órán belül is elárulja az alkohol élvezését. Az alkohol legnagyobb része azoban a májba kerül „lebontás céljából” és részben a veséken keresztül távozik. Ezek a szervek e munkájuk közben nem károsodnak ? — Sajnos éppen a máj és a vese megbetegedései az alkoholisták további gyakori betegségei. A máj éppúgy mint a vese, az alkohol hatására munkaképes sejtjeit különböző nagyságú hegekké építi át s így aztán idővel nem képes rendes feladatát ellátni a szervezetben. Az ún. májcirrhosisban szenvedő betegek megdagadnak és főleg a hasüregükben nagy mennyiségű folyadék gyűlemlik össze. A halál hosszas küzdelem után a lelki egyensúly teljes felbomlása közben áll be. Hasonló a sorsuk azoknak a betegeknek, akiknek leginkább a veséjük sérült meg. A kevesebb vizelet kiválásztás hatására egyre több fölösleg** anyag marad a testben. Ez esetben hányás és hasmenés közepette, nagy fájdalmak közt haldoklik a beteg. — Hát igen, szomorú esetek ezek s nem is hinné az ember, hogy az ittas társaságot milyen sors várja, ha az alkoho! állandó élvezőjévé válik. A káros hatás mellett van az alkoholnak gyógyító ereje is? — A tudomány ma már élesen állást foglalt a különböiijfc forralt borok és más hasonló kúrákkal szemben. A pontos kutátások nem találtak gyógyító hatást még vérszegénység esetén sem, ahol még nemrégen vörös bort ajánlottunk. Sőt, ezt még receptre is előírtuk, úgyhogy a beteg ingyen kapta. Ez azonban már a múltté. Meghűlés esetében is hatásosabbnak taláygífc, ha a beteg az előírt gyógyszereken kívül, forró citromos tea után jól kiizzad, semmintha forralt bort vagy rumot iszik.-Az alkohol gyógyító hatását tehát ma csak babonának tartjuk....
