Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-10 / 1. szám
ndrew Foster a városka legismertebb Л fiatalemberei kőié tartozott. Huszonkilenc éves, magas, karcsú férfi. Özvegy édesanyjával élt régi házukban, ahol született és felnevelkedett. Valóságos pánik tört ki a lányos mamák között, omikor megtudták, hogy Andrew Usa Rainesnek kezd udvarolni Az Isten szerelmére, mi jutott eszébe? Ezt csak nem gondolhatja komolyanI Megindult a pletyka Hsával kapcsolatban s . újra felelevenítették a félig elfelejtett történetét. Usa egyébként feltűnően csinos, húsz és harminc között levő nő volt, a városi könyvtárban dolgozott. Szülei egészen kicsi korában meghaltak, azóta Charlotte nénijénél nevelkedett. Keményfejű. lázadozó hajlamú gyermek volt. Tizenhét éves kordban megszökött egy fiúval, akit alig ismert. A fiatalember néhány nap múlva repülőgépszerencsétlenség áldozata lett. Legalább is Usa így mondto a nénijének, akihez ismét visszatért. Kilenc hónap múlva kisfia született. Ez a Foster úgy látszik, elvesztette az eszét! Egyik vasárnap reggel, mikor Andrew kinyitotta a szemét, aranyló napfényfoltokat látott táncolni a takaróján, a nyitott ablakon keresztül meg beragyogott a tiszta nyári égbolt. Éppen kirándulásra alkalmas idő! Hsával időnként kijártak az öbölhöz, halásztak, motorcsónakba szálltak vagy csak süttették magukat о nappal, miközben mindenféléről beszélgettek, élvezték az együttlétet. Andrew eddig nem ismerte azt az érzést, milyen kimondhatatlanul boldogító tudat, egy másik emberrel egyszerűen csak együtt lenni ALICE L E NT-C OVERT; (Svájc) Usa mozdulatlanul állt mellette. Egyre jobban megbabonázta komoly tekintetű, nagy szemével, lágy hangjával, kedves mosolyával. Ez lett volna a kellő pillanat — gondolta utólag Andrew keserűen. Magához kellett volna ölelnie és azt mondania: ,,Ne legyenek aggályaid, szeretjük egymást, és ez a lényeg.” De megint csak hallgatott, megfelelő szavak után kutatott és közben a perc varázsa elillant. Lisa csendesen csak annyit mondott: ,,Késő van, fáradt vagyok, vigyél haza, kérlek!” Holnap reggel telefonon felhívlak. Ne, holnap ne, valamit el kell intéznem. Különben nagyon szép este volt, köszönöm Neked.” — Lábujjhegyre állt, ajkával könnyedén megérintette Andrew száját: jó éjszakát. Úgy hangzott, mint az Isten veled és már el Is tűnt a házban. xxx Andrew édesanyja, miközben teát töltött fia csészéjébe, szemrehányással fordult hozzá: — Fiam, tudod, mennyire szeretném, ha családot alapítanál. Sok olyan házasságot ismerek, amelyben előző házasságból származó gyermek is van. De a Ti esetetekben más a helyzet. — Tudom, mire célzol — szorította össze Andrew a fogát. — Arra a sok szóbeszédre, amely szerint Lisa sohasem volt férjnél. — beláthatod, felelte az anyja, hogy Lisa nem beszélt a saját dolgairól. Ezt Charlottenak engedte át, őpedig természetesen elítéli Lisát. — Éppen őt hibáztatom a sok fecsegés miatt — mondta Andrew. — Olyan nagy hőstettnek könyveli el kötelességteljesítését nővére árvája iránt. A szememben ö nem más, mint egy képmutató öregasszony — fejezte be izgatottan. — Hiszen Lisa mindamellett nagyon vonzó teremtés lehet — szólt békítőleg az anyja — de itt van még a gyerek. Ha Teddy olyan lenne, mint a többi gyerek...! XXX Teddy. Ő állt a sok össze-vissza beszéd középpontjában. Nyolc évével, konok, mogorva magatartásával a felnőttekkel szemben, zsarnoki és goromba viselkedésével a gyerekek iránt, tanítói és iskolatársai szüleinek örökös botránkozására. Andrewnek sem sikerült közel kerülnie a fiúhoz. Egyszer akaratlanul is meghallotta, amint Lisa így szólt a fiához: — Miért nem vagy kicsit kedvesebb Andrewhez? — Teddy csak azt felelte: — Mert nem kedvelem és ő sem engem. Egy kevés igazság volt a dologban. Valami nem volt rendben a fiú körül és Andrew úgy érezte, addig nincs joga betörni Teddy életébe, amíg ezt nem tisztázta. Sem Lisdéba. XX Még soha ilyen korán nem kereste fel Andrew Lisát, mint azon a reggelen. Charlotte nyitott ajtót. Dühösnek látszott. — Lisa a szobájában van, de nem hinném, hogy... Andrew azonban annyira telítve volt azzal, amit végre közölni akart Lisával, hogy csak udvariasan mosolygott, de máris ment befelé. bekopogott. Lisa az ablaknál áll. Nagyon meglepődött, amint meglátta őt. Arca sápadt volt. Szemében ijedt kifejezés ült, mint aki az imént hallott valami retteneteset.Teddy arca is sápadt volt. 1ШРРУЛШAndrew mentegetődzött, hogy így váratlanul betört. Lisa továbbra is állva maradt, gyors lélegzeteket vett, aztán így szólt: — bocsáss meg, nem vártalak ebben az időpontban. Éppen egy kis családi ügyet tisztáztunk. — Segíthetek? Azt hiszem, senki sem segíthet. — Ismételten kérlek, ne vedd rossz néven, hogy így berontottam. De tovább már nem halogathattam, amit mondani akarok. Már régen meg kellett volna tennem. Lisa, én Téged... Az asszony tiszta, fegyelmezett hangon szakította félbe: — Szeretsz engem. Tudom. Kiolvastam a szemedből és kiéreztem a hangodból. Amint Andrew közelebb akart lépni hozzá, gyorsan hozzátette: — Kérlek, hagyj kibeszélni. Én is szeretlek Téged és nem szégyellem ezt így megmondani. — De édesem, az ég szerelmére mit gondolsz, én szégyellem megmondani azt, hogy szeretlek? — Nem, de aggályaid vannak a házasságkötésünkkel kapcsolatban. Teddy miatt, igaz? Andrew tudta, hogy csak a színtiszta igazságot mondhatja neki. — Lisa tudod, hogy szívből szeretlek és feleségül akarlak venni. Igen, Teddyvel kapcsolatban aggályaim vannak. Nem tudom, hogyan értjük meg egymást. — Én tudom — sóhajtotta Lisa. Kérlek, ne tégy a gyereknek szemrehányást. Mindez az én hibám, rosszul neveltem. De hiszen még olyan kicsi szegényke. És mégis minden embert gyűlöl. Néha olyan érzésem van, mintha engem se szeretne. — Szeretném megérteni a gyereket. Segíteni akarok neked. Mit tegyek? — kérlelte Andrew. Lisa fáradtan elmosolygott: — Hisz ha én
