Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-06 / 5. szám
Tiétek az élet, tiétek a jövő Ha én ültem volna Éva háta mögött az esküvőn, azt mondtam volna neki, ne tegye boldogtalanná magát. Bármennyire nehéz is, mondja szüleinek a szemébe, hogy őt ezzel a házassággal tönkreteszik. Hol vagyunk mi már attól, amikor a boldog házasságot a sok hold földtől várták! Megmagyaráztam volna Évának, hogy nincs egyedül. A mi társadalmunkban az egyenlő munkáért egyenlő fizetést élvező nő nincs kiszolgáltatva senkinek és semminek. Társadalmunk erős és leküzdi a maradi nézeteket, kiírtja a hibákat, hogy elterjedhessenek és kialakulhassanak a családban is azok az új vonások, amelyekből csak boldog házasság fakadhat. Szocialista életünkben létrejöttek a kiegyensúlyozott, örömteli családi élet gazdasági, politikai, kulturális és erkölcsi feltételei. Megszüntettük a kizsákmányolást, állampolgáraink munkát kaptak, a nők egyenjogúságot. Tehát Nagy Évának nem kell magát kiszolgáltatnia szülei zsarnokságának, maradiságának. A múltban a családok széthullásának az oka a nyomor volt. Ma ez másképp van. A Szilágyi Ernők, a fiatal szakemberek tudománya olyan vagyon, amely többet ér, mint a múltban a száz hold földek. Ma a házasságban a szerelem, a kölcsönös megértés a fontos. Ma a szerelem ereje az élet ereje. A mi fiataljainknak nincs félnivalójuk a jövőtől. Éljenek törvényadta jogaikkal. Nagy Évának és lánytársainak nincs mitől félniük. Összefogásuk, szorgalmuk ledönti az emberek közé állított korlátokat. Megszüntetjük a maradiságot. Hogy boldogok legyenek, csupán rajtuk múlik. Nagy Éva, fiatalok! Tiétek az élet, tiétek a jövő. Dolgozzatok annak szépítésén becsülettel. Megéri! о Рн Ш ■> l—H о ü T-í t-H KOVÁCS JÁNOS tanító, Patinee uzmrn* A szeretetet nem pótolja semmi Nevem Egyházi Erzsébet, Alistálban lakom. Még fiatal vagyok, a házaséletből nincsenek tapasztalataim, hiszen még nem mentem férjhez. Ezért konkrét válasszal, vagy tapasztalattal nem tudok szolgálni. De hegy ki a hibás a boldogtalan esküvőért, arra felelek: Természetesen Te, Éva! Tudom, hogy szüleid régimódi gondolkodásúak, és ezért egy boldog házasságkötést akadályoznak meg, ebhez nem fér kétség. Bennük él még a múlt csökevénye. De meg kellett volna győzni szüléidét. Hegy hogyan? Úgy gondolom, szép szóval, őszinte beszéddel. Lehet, hogy ez nem ment volna könnyen. Olyan szüleid vallotta évtizedes nézeteket bizony nehéz, talán nem is lehet máról-holnapra kiirtani. De kedves Éva, mégis az lett volna a kötelességed, hogy mindent megmagyarázz. Nem kellett volna egy percre sem elfelejtened, hogy a megszokás még nem szerelem. Fiatal vagy és a saját boldogságodért sem tudsz küzdeni, akkor hogyan lesz tovább? Erre nem gondoltál? Még nem mondtad ki a sorsdöntő ,,igen”-t. Még mindent elmondhatsz az anyakönyvvezető előtt. Azt hiszem a CSISZ tagok, a barátnőid, a szövetkezet vezetői meg fognak érteni, össze kell fognotok fiataloknak és le kell küzdenetek a maradiság életet szomorító kényszerét. Ha így tesztek, a következő nemzedék már nem fog ilyen problémákat ismerni. Mi fiatalok ne mondjunk ie legszebb álmainkról a múltból visszamaradt nézetek miatt. Ne felejtsük el. hogy a szeretet mindent pótol, de a szeretetet nem pótolja semmi! EGYHÁZI ERZSI, Alistól Mi legyen az utolsó lépés? Falunkban és a környékünkön már rég nem hallottam hasonló esetről és mi fiatalok talán el is felednénk, hogy még most is létezik a gazdag és szegény kifejezés, ha nem olvasnánk hasonlókat, ha szüléinktől nem hallanánk, hogy ,,ez ehhez, az ahhoz való”. Nekünk, fiataloknak, az új világ neveltjeinek lehetőségünk van “iskolába járni, mozit, színházat látogatni, olvasni. Ma már az iskolában magunkba szívjuk tanítóink szavait, amelyek még csak egyszerűen, de korszakunk nagy eszméit tolmácsolják. Ha a filmeken nemcsak szórakozunk, de a tanulságot is levonjuk, ha megértjük egy-egy könyv mondanivalóját, akkor helyesen tudjuk irányítani saját életünket. Bátrabbakká, szilárdakká, az elénk gördülő akadályokkal szemben ellenállókká válunk. Igen, Éva a hibás, mert nem szállt síkra jogaiért. Jogod volt Éva, hogy ahhoz menj férjhez, akit szeretsz. De Te nem igyekeztél szüléidét meggyőzni, hogy ma nem a vagyon, hanem mi, emberek vagyunk a társadalom számára a legfontosabbak. Neked kellene önállóbbnak, határozottabbnak lenned. Akkor minden hamisságot, hazugságot kizárnál az életedből. De ha így sem megy, nézz körül, hiszen nem vagy egyedül! Ha mindazok, akik az esküvődön sajnálkoztak rajtad, összefogtak volna, boldogan mondanád ki az igent annak, akit a szíved választott. De te elzárkóztál, nem kértél segítséget: lányok, adjatok tanácsot, mit tegyek. CSISZ tagok vagytok, összeültetek volna, s jóbarátként, elvtársként segítettek volna Neked. De már esküvő van, nem azon kell gondolkozni, hogyan lehetett volna, hanem hogy mit tehetsz most? Mi lenne, ha nemet mondanál? Ehhez, ugye, gyönge vagy? De én a Te helyedben letörülném a könnyeimet, megmondanám, hogy nem leszek Mihály felesége. S hogy mi lenne az utolsó lépés? Hogy semmi se vesszen kárba — Ernő lenne a vőlegény! Olyan lakodalom lenne, amilyet még nem látott a világ. Sokóig emlegetnék a faluban, talán még az unokáitok is erről mesélnének, miközben ti boldogan mosolyognátok rajta. KENDI MÁRIA, Plelany Mindenkinek joga van a boldogságra Természetesen Éva a hibás. Ki kellett volna tartania elhatározása mellett, hegy Szitáné nem lesz még akkor sem, ha tudja, hegy szüleinek igazuk van. Egy olyan emberrel, akit nem szeretünk, nagyon nehéz egy fedél alatt élni. Én azt ajánlom Évának, hogy szerelem, szeretet nélkül ne kössön házasságot, még ha szülei erőltetik is. Szocialista rendszerünk minden lehetőséget magad, hogy a nők egyenjogúságukat érvényesíthessék, hogy önállóan cselekedjenek, gondolkozzanak. Éva még fiatal, nem kell elsietnie a dolgot. Ha még nem felesége Szita Mihálynak, akkor változtasson munkahelyet, menjen internátusba lakni. Idővel minden probléma megoldódik. Ha házasságra lépett Mihállyal, akkor is joga van a boldogságra és helyre kell hoznia elrontott életét. Hadd mondjam még meg, hogy Éva anyját is hibásnak tartom. Neki kellett volna férjével szemben Évát támogatnia. Egy apa sohasem állhat lánya szívéhez oly közel, mint egy jó édesanya. BÉLI SÁNDORNÉ háztartásbeli, Bratislava Lány: Halló! Fiú: Magd az? Lány: Igen, én. És ott ki beszél? Fiú: Hát én. Lány: Ja, maga az! És kicsoda maga? Fiú: Nem ismeri meg a hangomat? Lány: De megismerem. Csak ellenőrzőm... Fiú: Hát csak találgasson. Nos?... Elárulom, hogy nemrégiben a szomszédja voltam. Tudja, akinek maga annyira megtetszett. Lány: Hát akkor üdvözlöm. Mindjárt gondoltam, hogy maga hívott fel. Tegnap is járt ott? Fiú: Miért jártam volna ott, amikor maga nincs ott? Lány: De hisz alig ismerjük egymást... Fiú: No és? Én rögtön megéreztem a maga leiké* Amint a hangját hallom, végem van. Az én szememben maga sokkal különb, mint bármelyik lány, akit valaha ismertem. Talán nem hiszi, hogy létezik szerelem az első látásra? Lány: Ha komolyan mondja, akkor elhiszem. Fiú: Én komoly ember vagyok, nekem az egész életre szóló társ kell. Rövidesen lakást is kapok. Persze, nagy kérdés, hogy mit jelentek én magának? Lány: Én is sokat gondoltam magára. A hangja is naponta a fülembe csendült. Úgy érzem, mintha hosszú évek óta ismernénk egymást! Fiú: Hát úgy látszik, hogy a sor-' sót jelentjük egymás számára. Akkor találkozunk holnap délután hatkor a távírdánál, és menjünk egyenesen az anyakönyvvezetöhöz! Lány: Tudtam, hogy így lesz. Harmadnapja a hangjából rájöttem, hogy egymásnak teremtettek minket. Fiú: Ez így van. Mondtam én a napokban Vászkának: hamarosan hazahozom Mását. Lány: Miféle Mását? Minek kell holmi Mását hazahozni, Crisa? Fiú: Miféle Grisáról beszél? Lány: Magának mondom, hogy Grisa. Fiú: Nekem mondja, hogy Grisa, Mása? Én Alisa vagyok! Lány: Ki az a Mása? És maga miért Misa? Én Natasa vagyok, Grisa! Fiú: De én nem Grisa vagyok, hanem Misa! És miért lett maga egyszerre Natasa? Lány: Mondja, milyen számot hívott maga? Fiú: Hogyhogy milyet? Háromharminchét hatnegyven kettő. Lány: De hisz a mi számunk kettőharminchét hatnegyvenkettő. Fiú: Hű-ű-ü, akkor én rosszul tárcsáztam! Miért akar maga férjhez menni egy idegen emberhez? Lány: Szemtelen! Tanuljon meg tisztességesen tárcsázni! Rábeszél valakit, hogy legyen a felesége, de azt se tudja, kinek a kezét kéri meg. Magának nem egész életre szóló társ kell, hanem tizenöt nap, amire garázdaságért elítélik. Pimasz huligán!... Szirmai Marianne fordítása
