Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-06 / 5. szám
1 ltözz fel jól, kis Tücsök, megfázol — kiált ki az udvarra a lányos termetű asszony. Hangjából kicseng a szeretet. KfP I amely derűs mosolyt csal arcára. A legkisebb Szabó lány az ablak alá szökdécsel, néhányat dobbant nedves cipőjével. — Nem ezt, a kéket, amit Lackó vett! — jelenti ki határozottan Gizi nővérének, aki már siet ki a meleg holmival, nehogy a kis kedvenc megfázzék. Piroskának igaza van, szép a Lackó vásárolta új szvetter, meg aztán hadd lássa a nagy fiú, milyen becsben tartják az ajándékát! ötezer koronán felül kapott az évvégi elszámoláskor, s ő, aki legényember létére olyan kevéssel beéri, a „gyerekeket“ öltöztette fel. Ez pedig nagy szó a Szabó családban, ahol a hatéves Piroska és a 28 éves Józsi fiú között még tizenegy fiú és lánynevet kellene felsorolni, hogy teljes legyen a gyerekek névlistája. És az édesanya, ő mit kapott ? — Anyu majd valami nagyon szépet választ magának, megvan rá a pénz — hárítja el a kérdést szűkszavúan a nagydarab legény, a helyi EFSZ takarmányosa, s elsiet a szekér után, sok a dolga. Anyu kapta a legtöbb ajándékot karácsonyra, Gizella-napkor tizenhárom kar nyújt felé csomagot minden évben. így van ez már a cséfai ш т я г я Szabóéknál, ahol szívesen látott jövevény volt mind a tizenhárom gyermek, bár súlyos évek váltották a nehezeket, amíg felvirradt az idő, amikor áldássá válhatott a gyermek. — Anyu! — hallja naponta tíz szájból (Józsi, a legidősebb megnősült^ két nagylány is férjhezmentmár)ésGizellaasszony bármennyiszer is hallotta már ezt a szót, mindig talál benne újat, színt, aszerint, melyik és hogyan ejti ki. Ez az „Anyu“ nem nyűgös és követelődző, ez a legszebb megszólítás annak az asszonynak szól, aki a sokgyermekes anyák I. fokú kitüntetését, az aranyérmet érdemelte ki, és aki legnagyobb elismerését naponta a családjától kapja. Lackó, Pista, Tibi, Mária, Kati, Gizi, Imre, Gyurka és Piriké A Szabó házaspár és Éva lányuk Látkép az első blokk kéményeire NÉGY ШШ MESTERE Huszonkét férfi- és két nőtagot számlál a kollektíva. A huszonkét férfi mégis azt mondta: Anna VíglaSská legyen a csoportvezetőnk. Talán az illem vagy a kedveskedni akarás sugallta nekik az ötletet? Nem! Munkájuk jellege távolról sem engedi, hogy „tréfálkozzanak” a munkaversennyel. Mert voltaképpen itt, az első blokkban kezdődik az alumíniumgyártás hosszú és bonyolult folyamata. Hatalmas tartályokban, malmokban, forgókemencékben készítik az alumínium közvetlen nyersanyagát: a timföldet. S mivel az alumínium minősége jórészt ettől a nyersanyagtól függ, gondosan ügyelni kell a bauxit, a mészkő stb. adagolására, az égetés hőfokára, tartamára, egyszóval a timföldgyártás egész technológiai folyamatára. Ez a kollektíva azonban — különösen amióta Anna Víglasská a vezetője — helytáll az igényes munkában. Vladimír Ivan művezető szerint Víglaüská úgyszólván lelket öntött a csoportba. Kitartása, szervezőkészsége, leleményessége, a kollektíva bármelyik férfitagjának becsületére válna. Terveiben, céljaiban állhatatos, nem engedi magát félrevezetni, nagyszerű vitázó, érvelő, mindig egyenes, őszinte, közvetlen. Anna VíglaSská a tömegszervezetekben is komoly munkát végez. Tagja a pártnak, hosszú évekig tevékenykedett a részlegbizottságban, részlegbizatmi volt, sőt a helyi nemzeti bizottság képviselője is. Ami pedig a legfontosabb: munkáját mindig pontosan, kötelességtudóan végzi. Milyen az az asszony, aki egy ekkora, csaknem kizárólag „férfibrigádnak” áll az élén? Aki ezen a fizikailag is igényes munkahelyen versenyt dolgozik a férfiakkal, aki nem mindennapi erényeivel kivívta a közelismerést ebben a hatalmas gyárban, a 2iar .nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés üzemében. A részleg ötödik emeletére kapaszkodunk fel. Az áramközpontban a meglepetéstől majdnem elakad a lélegzetem. Alacsony, törékeny, szerény mosolyú, egyszerű asszony állt előttünk: Anna VíglaSská. A hatalmas, zöldre festett műszertábla ragyogóra fényesített felülete pajkosan visszaveri a télutói napsugarakat, de nekem mégis úgy tűnik, Anna Víglasská csillogó szeme a szoba világának forrása. Először a brigád jön szóba. Alig váltunk néhány mondatot, kezembe adja a csoport krónikáját: — Ebből mindent megtud! — mondja mosolyogva.
