Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-09 / 1. szám

1. A lányok közül Juhos Júlia, Lakatos Gabriella, Nagy Mária és Tóth Ilona szeretik a legjobban a traktort

2. — Mint katonáéknál, olyan sima legyen az ágy

3. — Ez is érdekes — ajánlja Tóth Ferenc fő gya korlatvezető

4. A szünetben egy kis levegőzés az erkélyen

Herec felvételei

„A szövetkezeti dolgozók átlagos életkorának megjavítása és a szövetkezeteknek szakemberekkel való ellátása érdekében évente 40 000 fiatal embert, tanoncot kell megnyernünk mezőgazdaságunk számára. A fiatalok toborzásakor elsösorbaft-a^alusi ifjúsághoz fordulunk. Ezektől a fiataloktól függ majd az új gazdálkodási módszerek érvényesítése a szövetkezetekben.“

Novotny elvtárs, a CSKP XII. kongresszusán elmondott beszédéből

— Figyeljenek jól! Ez a csavar is fontos alkatrésze a traktornak.

Egy csoport fiatal lány és fiú szeme szegeződik a magyarázó tanárra. A gabéikovói Mezőgazdasági Tanitézet növendékei ismerkednek a gyakorlatban az elméletben tanultakkal.

De éppen kezdődik a szünet és pillanatokon belül lármásak lesznek a volt grófi kastély hosszú folyosói. Szlovák és magyar szó keveredik, több iskolának az otthona most már ez a hatalmas épület.

Munkaruhába öltözött, gumicsizmás fiú vezet az igazgató távollétében helyetteséhez, Tóth Ferenc fő gyakorlatvezetőhöz.

— Szeretnénk közelebbről megismerkedni iskolájukkal.

— Tessék. -Nagyon4 szívesen körülvezetjük. Tanintézetünk a járási nemzeti bizottság irányítása alatt áll, bevezetőül ennyit. Szerződésünk van a szövetkezetekkel, hogy az ideküldött fiatalok ismét visszatérnek a szövetkezetbe. —

— Hány növendékük van?

— 42, ebből 11a lány. Internátusunk is van, az ellátás ingyenes, munkaruhát kapnak a tanulók és zsebpénzt, tanulmányi előmenetelük és magaviseletük szerint.

Milyen tantárgyakat tanulnak?

A fő figyelmet a mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatos ismeretekre fordítjuk.

— Az állattenyésztésen, növénytermesztésen kívül a számtan, fizika, kémia, szlovák és magyar nyelv is szerepel a tantervűnkben — kapcsolódik be a beszélgetésbe Csibrei Zsófia tanárnő.

— Gyakorlati oktatásra a helybeli EFSZ-be járnak a tanulók, hetenként háromszor, hogy ott minden munkával megismerkedjenek. A hét többi napján meg elméleti oktatást kapnak — folytatja Tóth elvtárs.

De itt nyüzsögnek körülöttünk a fiatalok, adjuk át nekik a szót.

— Jól érzitek itt magatokat?

— Mindent megkapunk, amire csak szükségünk van. — Mórócz Etelkát nem kell bíztatni, ugyancsak pereg a nyelve, ahogy napi beosztásukról beszél.

— Reggel hatkor kelünk, utána reggeli torna, azután rendbetesszük a szobánkat, meghallgatjuk a sajtóbeszámolót és %8— %1-ig tanítás van. Ebéd után szabad foglalkozás.

Juhos Juliska vág a szavába.

— Nem unatkozunk délután sem, az érdekkörökben foglalkozunk. A szlovákkörnek mindnyájan tagjai vagyunk, mert tökéletesen meg akarunk tanulni szlovákul. A számtan meg egy kicsit nehezen megy, azzal azért foglalkozunk még külön is, az irodalmi, meg az olvasókör nagyon érdekel bennünket, így hát mindnyájan mindegyiknek tagjai vagyunk — neveti el magát.

Etelka nem hagyja, hegy a szót beléfojtsák.

— Este hatkor vacsorázunk — folytatja a napi programot és utána másnapra készülünk.

Hát szórakozásra nem jut idő?

— Dehogy nem — kapcsolódik be a beszélgetésbe az internátusi nevelő, Kása István.

— Hetenként kétszer megnézik a televíziós adást, moziba is járunk, meg a bősi műkedvelők színielőadásaira. Természetesen nem szalasztjuk el a MATESZ vendégszereplését.

— Brnóban megnéztük a mezőgazdasági kiállítást. Tanulmányútra is megyünk a nagyobb szövetkézetekbe és állami gazdaságokba — sorolják többen.

A lányok hamiskásan összenevetnek. — No meg a fiúkat tanítjuk táncolni. Nagyon szégyenlősek.

Komolyra fordul ismét a szó, mikor terveik felől érdeklődöm. Egy mokány kis legény nagyon öntudatosan mondja': ,,Ha végzek, a szövetkezetünkbe megyek traktorosnak. — „Gépesítő leszek a szövetkezetben.” A fiúk zömének ez a terve. A lányok meg szeretnének továbbtanulni, mezőgazdasági technikumba kívánkoznak.

Egy barna lányka a növénytermesztésben akarja hasznosítani a tanultakat, mint szakmunkás.

Bekukkantunk az osztályba, az ebédlőbe, az egyik hálószobába.

Ezek a fiatalok szép környezetben, nyugodt körülmények között, képzett oktatóktól sajátítják el a jövőbeni foglalkozásukhoz szükséges szakismereteket. Az ipari tanulókhoz hasonlóan, ők is felkészülhetnek hivatásukra.

Régen a falusi gyerekeket már 8—9 éves korukban munkába fogták, így tanulták meg a gazdálkodás fortélyait. A mai fiatalok már szakiskolákban tanulnak, mert a nagyüzemi termelési mód komoly szaktudást követel. Gondolnia kell erre minden szövetkezet vezetőségének, nem szabad elhanyagolni az utánpótlás nevelését, iskoláztatását. Hiszen ezek a fiatalok a jövő ígéretei, akikre mezőgazdaságunknak szüksége van és akikre számít.

BERTHA GÉZÁNÉ