Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-09 / 1. szám
□revúcai szövőnők brigádját — élén Anasztázia Veselényiovával „A szocialista munka élmunkásai“ címmel tüntették ki. Anasztázia fmelková-Veselényiová, a revúcai Lentiloló és Szövőgyár ifjúsági kollektívájának vezetője a kelet-szlovákiai kerületben elsőként érdemelte ki a „Szocialista munka élmunkása'' címet. Ennyit hallottam róla (a brigádról csak annyit, hogy létezik), amikor egy decemberi délután bekopogtam az internátusi szoba ajtaján... A közeli hegyeket már hó borítja, vakítóan fehér hó, de alatta a völgy sötét, piszkosszürke, mintha ködfátyol takarná. Az internátusi szoba napfényben ragyog, világos és üde zöld, mint a tavasz. A szekrényen, az ablak alatt, a falra függesztett vázákban, az éjjeli szekrényen, mindenütt virág. Anaszka az ablaknál áll és fésűvel rendezgeti rakoncátlan hajszálait. Szemében a vidámság tüze lobog, szája körül huncut mosoly bújkál. Úgy egy óra körül — mint a fergeteg — öt leány ront a szobába — a brigád tagjai — Anaszkáért jöttek, hogy együtt induljanak a munkába. A szövőműhelyben Anaszka továbbra is az internátusbái ismert Anaszka marad, csak éppen a kendő takarja el rövid, fiúsra nyírt haját és ruháját védi Vallomás A szemeidben szomorú tűz ég, Parazsán izzik szerelem, hűség. A szived teli örökös vággyal;- Tán nem is itt, - a föld felett szárnyal, Röpítve visz nagy célok és tervek Felé, és értük, s miattuk szenved. Hajnal csókolja pirosra arcod, Késő éjbe ér emberi harcod: A munka, Munkai Örökös égés, Hogy az életünk szép legyen; békés. Hogy csodáljalak és szeresselek, S hogy tudjak szállni, - elégni veledI CSONTOS VILMOS Anaszka, aki nemcsak magára gondol, a munkában és szánkózás közben Lisicky felvételei KÉRDEZZÜK MEG a felkötött gumikötény. Nem ugrándozik, nem hangoskodik, nem idegeskedik. Csak az ujjai mozognak fürgébben, amikor az elszakadt fonalat csomózza a gépnek hol az egyik, hol a másik oldalán. Már évek óta együttesen kezeli az egész brigád a gépeket és ezzel a módszerrel rengeteg időt nyernek, növelik a munkatermelékenységet és a teljesítményt. A gép megáll. A megtelt orsókat üresekkel cserélik fel. Ehhez a munkához 8 perc időre van szükség, de Magda és Ibolya egy pillanat alatt a gépük mellett teremnek és segítenek kicserélni az orsókat. Két perc se telik el és a gép tovább dolgozhat. És így van ez Edit, Ibolya, Ruzena, Terka vagy Magda gépénél is... ■ Mikor is jöttél közénk Anaszka? — kérdezték tőle tegnap a lányok.— Október 23-án — válaszolta gondolkodás nélkül. , — De jó emlékezőtehetséged van — nevettek qjjde^ok. Anaszka csak mosolygott. — Hogyne emlékeznéks,fudjótok, mit jelentett számomra ez a nap? Nem volt olyan egyszerű elb(ícs’j$i a régi kollektívától. De ti szívesen fogadtatok, kedvesek voltatok hotzám&iem láttam az arcotokon azt, amitől féltem: mit akar közöttünk, tanítani dkar minket? És én boldog voltam. Láttam, hogy mind fiatalok vagytolc', ftplgdzni tudtok, de szükségtek van valakire, aki átsegít a kezdeti nehézségeken ■ Tudom jól, hogy van az, én is voltam kezdő... i Októberben a tervet csak 88 százalékra teljesítettük. Aztán áttértünk a gépek közös kezelésére, a Seifert-módszer szerint ügyesen osztottuk be a munkaidőt. Majd versenybe álltunk a „ XII. kongresszus brigádja" cím elnyeréséért. A munka egyre jobban érdekelt bennünket és ami a lényeg, sikerült is. Mert a tél itt nagyon kemény. Tavaly bizony sokszor gyalog tettük meg az utat, amikor az autóbuszt befújta a hó. — Emlékszel Anka, egyszer 3 órát gyalogoltunk Cervená Skálára? Anka emlékszik, hogyne emlékezne, hiszen nagyon emlékezetes marad, amikor térdig süppedtek a puha hóba és segített barátnőjének, aki egy rossz lépés után derékig érő hóba esett, aztán célhoz érve büszkén jelenthették: — Itt vagyunk, mégis megjöttünk! Az internátusi szobában kellemes a meleg, árad a jókedv. Anaszka mégis nemsokára búcsút mond e kedves otthonnak. A telepen új lakásba költözik ifjú férjével együtt. Sok a gondja: hogyan rendezze be új otthonát. — A hurcolkodásnál majd segítenek a lányok — mondja és úgy érzi, ennyivel is kevesebb lesz a gondja és nagyobb a boldogsága, mert megint együtt lesz vidám társnőivel. Félreteszem jegyzeteimet, mert úgy érzem, amit itt hallottam, felesleges leírnom, úgyis emlékezni fogok minden szóra. — Mondja meg nekem — kérem Anaszkát — miért ment át már másodszor gyengébb munkacsoportba, miért mondott le a nagyobb keresetről, a saját gépéről és miért kezdte mindig elölről? — Örömmel töltött el az c tudat, hogy segíthetek. A keresetem csak nekem lett kevesebb, a többieké emelkedett. A munkaszeretet, az emberek iránti jó viszony és a törekvés, hogy az ember hasznos tagjává váljék a társadalomnak — ez egészíti ki Anaszka jó természetét. És ezt ébresztgeti tizenhatéves védenceiben is. D. WAGNEROVÁ
