Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-12-25 / 26. szám
л AM ERI KA Valószínűleg minden amerikai nő nagyon meglepődne, ha azt mondanák neki, hogy „jól felszerelt koncentrációs táborban“ él. Meggyőződésem, hogy Betty Frieden azért használta ezt a kifejezést a „Mc Call’s“ című népszerű amerikai nőlapban megjelent cikkében, hogy megdöbbentse olvasóit. Mrs. Frieden nyugtalankodik: kérdést intézett egykori kollégiumi társnőihez és a külvárosokban élő ismerőseihez, s úgy találta, hogy a jómódú otthonokban élő asszonyok, akikről azt hinné az ember, hogy boldogok, nagyonis szenvednek „sivár életük“ miatt. Nem elégíti ki őket a négy fal közötti élet, ahol egyedüli elfoglaltságuk s%ját személyük szépítése és a gyermekek nevelése. ■ Betty Frieden maga sem elégszik meg az ilyen életmóddal. Az a gondolat kínozza, hogy ha férjhez megy, nem használhatja fel a szerzett ismereteket a társadalom javára. Azt írja, hogy az „egyéniség válsága“ a fiatal nőknél „láthatóan a munkátlanság, az értelmetlen, céltalan élet miatt következik be“. Az alkotó munka az egyetlen út, amelyen a nő önmagára találhat — vonja le a következtetést. Bravó, Mrs. Frieden! Persze nagyon kevés amerikai nő lakik „jól felszerelt koncentrációs táborban“. A külvárosokban élő nők többsége ama 23 millió nő közé tartozik, aki a népszámlálás adataiban mint bérmunkás szerepel. A külvárosokban élő barátnőim csaknem valamennyien dolgoznak, hogy betöltsék a család költségvetésének hézagait. Igaz, egyikük-másikuk szellemileg is kielégítő munkát végez. De a többség bármilyen munkaalkalmat megragad, csakhogy állást kapjon. Nézzük például az én kedves Nóra barátnőmet. Miután mindhárom gyermeke iskolába ment, megpróbált elhelyezkedni egy kis konfekció üzemben. Kiváló házivarrónő, de nem tudta felvenni a versenyt a szakképzett munkásnőkkel, akik évek óta a villanyvarrógépek mellett ülnek. Végül számlázó lett egy irodában. Mrs. Frieden ötlete, hogy a tehetséges nőknek olyan munkát kell keresniük, amely lehetőséget nyújt képességeik kibontakozásához, elsősorban azokra vonatkozik, akik tudnak ilyen munkát találni. Ismét csak bravót kiálthatok arra, ahogy hozzáteszi: a pedagógusoknak kell gondoskodniok róla, hogy az asszonyok a társadalom számára nagy jelentőségű munkát végezzenek egész életükben. Nos, szívből kívánom, hogy minél több külvárosi háziasszony (s nemcsak ők, hanem minden amerikai nő) minél előbb próbáljon bekapcsolódni a Mrs. Frieden által javasolt mozgalomba, melynek célja, hogy a nők tehetségét, „nemzeti program szerint fejlesszék“. E harc során az asszonyok megtudják majd, hogy mire mennek el az általuk fizetett adók, miért fokozza a Kongreszszus a háborús költségvetést, és miért csökkenti az oktatásra és a társadalombiztosításra előirányzott alapot. Az amerikai külvárosokban élő háziasszonyok közül sokan már most is szélesebb látókörűek, tovább látnak konyhájuk ablakánál. A Nóra barátnőmhöz hasonló asszonyokat mélységesen érdekli mindaz, ami földünkön történik. Nóra áldásos ügynek szenteli képességeit és energiáját; békegyűléseket rendez, ő is, mint annyi más ember, felháborodva tiltakozik az atomfegyverkezés ellen. ESTHER SHIELDS amerikai újságtrónő A nők szerepe változik a társadalomban, mint ahogy a társadalom is változik. Az élet mind újabb követelményeket támaszt a nőkkel szemben. Ez arra kötelez bennünket, hogy határozottan kijelentsük: jogunk van aktív szerepet betölteni az életben. Sajnos, nem egy olyan asszony van közöttünk, aki az új korban is a régi módon akar élni. Még ,,elméleti" alapot is gyártanak ehhez. Azt mondják például, hogy az asszonyoknak kerülniük kell mindent, ami a politikával kapcsolatos. Mintha manapság bárki is távoltarthatná magát a közös feladatoktól, a honpolgári felelősségtől! Az effajta kísérlet, amikor valaki kívülálló megfigyelőként akar élni, a nyulacskáról szóló ismert mesét juttatja eszünkbe. Ez a nyuszi egy bokorba dugta fejét abban a hitben, hogy ezentúl senki nem tudja megfogni. Finnországban nemrégiben visszavonták a lakbéremelést korlátozó rendelkezést. Ez súlyosan érintette a kisjövedelmű családokat. A lakbérek felszöktek, sok családot kilakoltattak. A régi épületeket lebontják, az újakba viszont nagyon sokan nem tudnak beköltözni, mert nincs hozzá elég pénzük. így történt, hogy egy asszony, akit családjával együtt kilakoltattak, levelet írt a szerkesztőségnek. Fájdalmasan panaszkodott sorsára: ,,Hogyan lehetséges ilyesmi? Hisz egész életemben görnyedtem, dolgoztam, mindig pontosan fizettem az adót és a lakbért, igyekeztem becsületes embereket nevelni gyermekeimből... Hogyan történhetett ez velünk?” Ez az asszony naivan hitt a jóban és az igazságosságban, sejtelme sem volt a szigorú 6
