Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-12-11 / 25. szám

A vidám látók néhány órára mindent el feledtet... PR. SPÁŐIL felvételei ■4 Vajon jövő vasárna­pig megjavítják az autóbuszt? Ugróczy Mária gazda­sági vezető a karácsony­fáról Is gondoskodott. — Nagyon szép ez a fa, — gondolja Stanko, — az ajándékok is szépek, de... — Te leszel az én anyu­kám? kincsét, olvassa fel neki újra. Az a papírlapot látva, felismeri a helyzetet és hasonló szöveget olvas fel a kislánynak. — Néni, te nem jól olvasol! Az én anyukám sokai szebb leve­let küldött. Azt is írta benne, hogy sokszor csókol... Azóta géppel írt levelet kapnak a beteg Darinkák... Péterke anyukát talált Néha azért a postás is bekopog. Levelet hoz a látogató helyett, tele ígérettel, bíztatással, hogy a szülői joghoz fűződő feltétel­nek eleget tegyen. Jankának is csomagot ígért a mama. Hús­­vétra. Azóta Janka nemcsak a mamát, a-csomagot is várja. Mindkettőt hiába. Az igazgatónő pedig szeretné elintézni, hogy ezt a leány­anyát fosszák meg szülői jogától, és a fekete szemű Janka igazi édesanyát és édesapát kapjon, mert szívesen örökbefogadnák... Csaknem naponta érkeznek az érdeklődő levelek. Van há­zaspár, aki két gyermeket is örökbe fogadna egyszerre, hogy együtt nevelkedjenek. A lányok a „kapósabbak“, pedig a fiúk valahogyan jobban beleilleszkednek az új otthonba. Sok esetben azonban a véletlen játszik közre, fiú lesz-e vagy kislány? — Kislányt szeretnénk, mégis — mondja a fiatalasszony, miután már néhányszor meglátogatták a gyermekotthont, hogy megbeszéljék az örökbefogadás lehetőségét. Az otthon dolgozói már náluk is jártak, hisz alaposan megnézik, kinek adják védenceiket. A háromhónapos „próbaidőt“ is betartják, beválik-e mindkét fél részére az új családi kötelék, s utána még három évig figyelemmel kísérik a gyermek sorsát. — Tehát kislányt, — mondja elgondolkodva az igazgatónő, miközben négy kicsi lép be az igazgatói szobába. Két kislány, két kisfiú. Nem tudják mire vélni ezt a sok embert. Péter hirtelen kifut a sorból. — Ugye, Te vagy az én anyukám ? — karolja át az asszonyt, csókolja a kezét, arcát, ahol éri. — Biztosan Te vagy, mindig ilyennek láttalak álmomban. Igen, hogy kék kabátod van, hogy fekete a hajad, hogy szeretsz. És hogy eljössz értem és haza viszel... És hazavitték. Mégis megérkezett Talán két hónapja, hogy az „autóbusz nem romlik el“. Igaz, hogy nem vasárnap, de látogatók érkeznek a gyermekott­honba. A símogatásokat és csókokat nem kísérik féltékeny pillan­­táosok, hisz mindenkinek egyformán jut ki belőle. A dunaszer­­dahelyi „nénik“ érkeznek ilyenkor, akik két-két gyermek felett vállaltak védnökséget és anyailag szétosztják szeretetüket és kis ajándékaikat közöttük. A csákányházai helyi-, a dunaszer­­dahelyi járási nőbizottság és a konzervgyár asszonyai vállalták ezt a szülőhelyettesítő gyámságot, amely ha nem is pótolja az anyai szeretetet, szebbé teszi a kicsik hétköznapjait. Hol töltjük az ünnepeket ? Tavaly karácsonykor két gyermekért jöttek el a... nagy­­szüleik. Az idén még senkiért sem jelentkeztek. Stanko mamá­jának más férje van és kisbaba is érkezett már, a kisfiú csak útban volna otthon. A kis Béla nem is nagyon kívánkozik haza, hisz otthon minden éjjel felriadt a részeg apa kiabálására. Inkább ahhoz a nénihez menne, aki a múltkor az igazgatói szobában beszélgetett vele. A bácsi sem kiabált és a szemüvege mögül olyan szépen nézett rá. G^irkát sem viszik haza a szülei. Nem a pénz miatt, dehogy, őt azért adták be, mert nem szépség éppen és a mama nem aratna nagy sikert vele a vendégei előtt. A legszebb karácsonya talán Zolinak lesz. A családban ő a he­tedik gyerek és ki tudja miért, szüleinek nem kellett. Talán mert kicsit világosabb árnyalatú a bőre, mint a testvérkéié? A szülők lemondtak róla és a szőke kisfiú egy mérnökházaspár otthonába hoz családi meleget karácsonyra. Amikor az utolsó csókot kapja az otthon dolgozóitól, négy­éves kis szíve melegével így búcsúzik tőlük: köszönöm, mama! És a többiek? Ragyogó karácsonyfa alatt töltik majd a ka­rácsonyestét, talán egy-két csomag is érkezik a címükre. A legszomorúbb szemű gyerekek géppel írott levelet kapnak, melyet párnájuk alatt tartogatnak s amikor kis szívüket elfogja az a furcsa érzés, a nővérke felolvassa nekik... és fény derül ártatlan gyermekarcukra. ÚJVÁRI MAGDA Harminchárom kisfiú és kislány talált otthont a csá­kányházal Gyermekotthon­ban. Előtérben az Igazga­tónő, Brestovonsky elv­társnő ◄ Milyen jó ennek a babának. Neki van anyukája!

Next

/
Oldalképek
Tartalom