Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-12-11 / 25. szám
Moris nem annak szánta. Végül szót értettek. És megszületett az elhatározás, hogy így tanítják meg Alsószeli nincstelenjeivel az új világ új dalait; karácsonyi ajándékként. És 1927 karácsonyán biztos léptekkel, a régi gyermeki áhítat újraéledt érzésével elindultak a szuglai sárban, hogy ajándékot vigyenek. Maris kabátja most sem volt melegebb, mint régen. Csizmája is foltozott volt. De most a megtalált csillag boldog bizonyságával ment a többiekkel, hogy hírül vigye minden szegény házba, ahol a gyermekek csodavdrón lesik a karácsonyt, hogy érdemes várni, van miben bízni. És a mindennapi kenyér gondjával sóhajtozók suttogása elhalt, nem féltek már a karácsonytól, hogy van-e kenyér a rácson, hiszen meleg, fiatal hangok harsantak: — Meghallgatják a mi igénket? — Meghallgatjuk. És a harang érces hangja is elhalványult, ahogy szárnyalt, hogy hallják, tudják, érezzék, várják és akarják, hogy leszálljon útmutatón a csillag, amely új megváltó születését jelzi; Dicső Oroszország, Szovjet-Oroszország dolgozók hazája, dolgozók hazája. Úgy örül о szivem, kommunista szivem, ha gondolok rája, ha gondolok rája. Bárcsak a csillaga, szép vörös csillaga Hozzánk is elszállna, hozzánk is elszdllna — Mégegyszer... mondjátok el mégegyszer... És 1927-től 1938-ig minden karácsony estéjén újra kérték őket. Velük énekeltek Szaller jenőéknél, Sesztdkéknál, Bormdéknál, Kajos Sanyi bácsiéinál, Kozmér Istvánéknál, minden házban, ahol újra vágyó, jobb, igazságosabb társadalmi rendért — Meghallgatják mi igénket? A régi kántálók utódai már csak rokont köszönteni járnak karácsony estéjén. utolsó útjára kisért a nagy harang. Múlik az idő, változik a falu, a karácsonyok. Gazdag csomagok seregei sietnek a fenyőfa old a szeretet, a figyelmesség anyagi jeleiként. Minden házba, aszerint, ki mit kívánt, hol mire van szükség. A mindennapi kenyér rég nem gond többé. Mások a karácsonyok. Egy boldog ország békés családi ünnepét köszönti a fenyő. Egy azonban változatlan. Ha leszáll a karácsonyeste és ünnepi csendben hullani kezd a hó, vagy sejtelmes ködruhába burkolóznak a fák, vidám csapatok indulnak útnak. Asszonyok, harcoló emberek laktak. A vörös csillag fénye mutatta az utat, hogy kommunistává kell edződniük a gazdagok kegyét esdekelni megutált béresgyerekeknek, napszámos ivadékoknak, zsellércsemetéknek. GYŐZELMESEN Az öreg harangon még az Osztrák-Magyar Monarchia pecsétje tanúsítja, hogy a múló idők ércbe zárt krónikása régen figyeli a széljdrta torony ablakából Alsószeli életét. Akkor még fényesebb lehetett, amikor a didergő gyermekhangok szálltak feléje. Most zöldesbarna patina borítja, s ha megkondul, ijedt golombraj röppen közeléből о téli ég felé. Alatta megváltozott képet mutat a falu. Új házak, televíziós antennák, a vén országút ráncos arca aszfaltossá simult. A barázdák árkolta határ egyetlen sík asztal, méghozzá dúsan termő asztal. Különösen most, az 1963-as esztendőben. A régi komszolisták közül már csak a fiatalabbakat látni szorgos gondban jdrni-kelni. Sokat a ház falai közé kényszerített a betegség, néhányat már lányok. Fiúk, iskolások, CSISZ-tagok. Tüsarkú cipők kopognak, elegáns kabátok színe villog, amint mennek esti útjukon. És Virág Dezső bácsiéknál két régi harcost fon körül a szálló ének emlékekből, megbecsüléstől meleg hangja. Pintéréknél a falusi pártszervezet elnökét köszönti. Toncskó elvtársnál is megállnak. A szövetkezet elnöke jó gazda, megérdemli a karácsonyi köszöntőt. Dicső Oroszország, Szovjetoroszország dolgozók hazája, dolgozók hazája Sokáig tart míg végigjárják a házakat. De olyan jó belső melegség hevíti a szivüket, hogy megköszönhetik a veteránoknak, hogy harcoltak, a falu vezetőinek, hogy dolgoznak. Bem a békés otthonokban nyugodt boldogság nyílik az idősek arcán: itt vannak a harc, a munka folytatói, a fiatalok. A kicsinyek klvcncsian kérik: meséld el nagyapa, mi volt ez, miért énekelték?... És az égen reszkető csillagok alatt összefogód znak a fiatalok. Szemükben győzelmes fények égnek. HARASZTINÉ M. E. JÓZSEF ATTILA: Betlehemi királyok Adjonisten Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta — biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts édes istenem! Isten fia jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkai, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecsen király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! ADY ENDRE: Kató a misén Pompás, fehér Karácsony-éjen Kidobta a szikrázó hóba, Kidobta a havas semmibe Magzatját a papék Katója. Aztán Kató, a kis cseléd-lány, Szédülve, tántorogva, félve, Ahogy illik, elment maga is Éjféli, szent, vidám misére. Kató gazdája, az izmos pap S falusi nyája énekelnek: „Dicsértessék az egek ura, Hogy megszületett az a gyermek, Az a gyermek, ott Betlehemben“. Kató fölsír a papi szóra S az a gyermek, a betlehemi, Könnyezve tekint le Katóra. 5
