Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-12-11 / 25. szám
Azóta, immár huszadszor hajtotta deres fejét az ősz a faggyá dermedt tél ölébe, itt, ezen a talpalatnyi földön, ahol 1944 kegyetlen őszén, halált sugárzott az ég és a föld. A történelem szürke krónikája nyolcvanöt ezer szovjet,.hot és fél ezer csehszlovák szabadságharcos életének kioltását jegyezte fel. A Dukla-szoros fenyveserdőinek fáit a ma gyermekének képzelete, békés karácsonyfadíszbe öltözteti. De akkor, két évtizeddel ezelőtt, a HALÁL VÖLGYE-ként bélyegezte meg ezt a tájat a német fasizmus sötét erői ellen küzdő ember vasakarata, szabadságvágya... Autóbuszunk, a roham gyorsaságával nyeli a kilométereket, a preíov-duklai útvonalon. — Ez már Svidnik. Közeledünk... — suttogja Jarka Tichd alezredes. — Lányok, emlékeztek? Ennél a kanyarnál... — hangjátelnyeli a motor zúgó berregése és egyszeriben huszonnégy szempár sugara simogatja a tovasuhanó pázsitot az út szélén. Az Ura! melletti Buzulukban, ahol szöget alkot a Szahara és Tok folyó,1942-ben harmincnyolc 17—19 éves lány találkozott, hogy megtanulja a fegyverforgatást, a kötszerek használatát a rabságba igázott haza felszabadításáért. Több mint kétezer kilométert tettek meg akkor, ezek az egyenruhába öltöztetett lányok, hogy a cseh és szlovák fiúk százaival az I. Csehszlovák Dandár soraiban— a Vörös Hadsereg hatalmas erejével együttesen harcoljanak Szokolovért, Kijevért, s a duklai kaput megnyitva — Prágáért! Lassít az autóbusz, lefékez a duklai hősök emlékművénél. Fátyolos szemmel, egymás után száll ki a járműből: Petrdnkovd ezredes, Tichd alezredes, Drnková őrnagy, Singerová és Schajmannová századosok, Kvapilóvá tartalékos százados, Biilsiovd hadnagy — és eltekintve a katonai rangtól —, Ldnskd, Braunová, MarkuSovd, Galbavá, Landauská, BachiHová, Kopoldová-Svermová, Steinerovd... mind a huszonnégy, hogy megkoszorúzza hősi halált halt bajtársaik síremlékét. — Itt fekszik Pavel, ott Szergej.lván, amott meg Jankó... ennek a lábát kötöztem, annak a fejét..., hazaértek,hogy meghaljanak... — a megrendítő csendben előbuggyannak a gyászos napok emlékei, s az életben maradottak könnyei szaporán permetezik a sír-tenger hantjait. Itt találkoztak a régi harcosok, akik annakidején a szabadság zászlaját bontották ki hazánk ege felett... — Milyen kár, hogy parancsnokunk nem jöhetett el ide velünkl — Szólal meg Mdrie Kvapilová, búcsút intve a halál völgyének. — Kár. Nézzétek lányok, ott, az erdő szélén volt a hadiszdlldsa — vágja közbe Tichá, és Svoboda hadseregtábornok szelleme szövi által a barátság légkörét, azé az ősz hajú férfié, aki Buzuluktól Prágáig vezette őket.s aki az előző napon,oly forrón üdvözölte őket ezen a meghitt találkozón. B. SOLC GITA Találkozott a nagy család, felelevenednek a régi emlékek ... a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságé és a Slovenka szerkesztő* sége szervezte meg ezt a meghitt találkozót Viera Tichá alezredes. Marié Kvapilová tartalékos százados és Zoika Schajmannová százados szívélyes beszélgetés közben A L. Litieky felvételei Az egykori frontharcosok kegyelettel koszorúzták meg hősi halált szenvedett társaik duklai emlékművét | Az I. Csehszlovák Dandár női részvevői meglátogatták a duklai hősök lengyelországi emlékművét Ludvig Svoboda hadseregtábornokot véget nem érő tapssal üdvözölték körükben a volt katonanők JiPina Kopoldová, a vegyi tudományok kandidátusa és Ján Sverma, nemzeti hősünk lánya is a Csehszlovák Dandár tagjaként harcolt a II. világháború alatt
