Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-11-27 / 24. szám
azt az ágat, amelyen ülünk.“ Micsoda pontos megfogalmazás! Saját maga beismerte, hogy az új körülmények között, képtelen egy vezetői állás betöltésére. Te akkor igazat adtál neki... ...Egyik üzemrészlegvezető ma szerelmet vallott nekem. Szemtelen alak. Később kiderült, hogy „szerelmével“ akarta elterelni az újságíró figyelmét a munkahelyén lévő fogyatékosságokról. Mint férj, teljesen nyugodt lehetsz. De viszont eszembe jutott Borisz, hogy Te is gyakran járkálsz az igazgatóságra, az üzemi bizottságra. Egyszer félig tréfásan azonban megjegyezted: „Gyakrabban eljársz az üzemi bizottságra, — kevesebbet járnak ők az üzembe. így nagyobb a nyugalom.“ Borisz, Borisz! Ha hazamegyek átnevellek. Jó egészséget! Talám megérem, hogy írsz. Anna. Köszönöm, drágaságom! írni nem tudsz, interurbánt rendeltél. Persze azt sem otthonról hanem a munkahelyről.Nem akarok rosszmájú lenni, de bosszant, hogy még ezt az apróságot is állami költséggel fedezed. Keveset szólhattunk egymáshoz, Téged elhívtak valahová és nekem azzal az utálatos Dujevvel kellett csevegnem. De így is nagyon köszönöm figyelmességed! Képzeletemben valahogy egyre jobban összeolvadsz Dujevvel, talán azért, mert a Te hangod helyett az övét kellett a telefonban hallgatnom. Tudod, mosr látom, mennyire hasonlítotok egymásra. Ha Dujev azt mondja : jobblenne, ha az ifjúság nem tanulna, mert csak gondot okoz, egyszer konzultációra, másszor a vizsgára kell neki a tanulmányi szabadság...“ Ahelyett, hogy megrónád, csak nevetsz. Amikor Dujev, az elavult technológia eltávolításán fáradozó újítókat szidja, Te csak hallgatsz. Mikor Dujev azt javasolja, hogy a hangoskodóknak, vagyis a Ti hibáitokat bírálóknak, ne adjnak jutalmat — Te belleegyezel! Természetesen mindez otthon történik. A munkahelyen persze mindketten azt tanácsoljátok a fiataloknak, hogy tanuljanak, sürgetitek az újítómozgalom kibontakozását, és támogatástoKról biztosítjátok a legjobb aktivistákat. A valóságban azonban számos akadályt gördíttek a fiatalok útjába, az újítójavaslatokat pedig jelentésbevétel után bedugjátok a fiókba és elfektetitek. Mikor vagytok Ti őszinték? Bosszant, hogy gyakran mást mondsz, mint amit gondolsz és teszel. Tudom, hogy mindig találsz érveket annak bizonyítására, hogy becsületesen, felsőbb érdekektől vezérelve jársz el. Az általad hirdetett eszme és a gyakorlati tevékenység között nagy szakadék tátong. Ugyan ki tanított erre és mi juttatott idáig? Jól tudom hogy a párt egyik fő erénye a szó és a tett egysége. Amikor kijutottam a Te négy falad közül, rádöbbentem, hogy Te nem így cselekszel. Jó egészséget kívánok! Elutazom K-ba. írjál ha van kedved poste restante. Küldj legalább egy táviratot, hogy „Élek, egészséges vagyok“. Anka. Túlságosan dühös voltam Rád. Utolsó levelemben faragatlan voltam, ugye? N-ben nagyon tetszett nekem az üzemigazgató. Az az álláspontja, hogy mindegyik család amelyik új lakást kap köteles négy fát elültetni: kettőt a házuk mellet, kettőt az üzem területén. Vasárnap időt szakított és elnézett az új lakásba költözők felé. Egyik munkás beszélgetés közben elpanaszolta, hogy roszszul lett az anyósa, fel se tud kelni az ágyból, nem tud mihez kezdeni. Az igazgató bement az üzembe, beült az egyik autóba és elhajtott a szolgálatos orvosért, hogy a beteghez vigye. Engem pedig nagy szomorúság fogott el... Eszembe jutott ugyanis az a múltkori eset, amikor üzemrészleged egyik munkásnője egy baleset áldozata lett. Autód ott állt, de nem adtad oda. Az asszonyt munkatársai cipelték el az elsősegélyt nyújtó állomásra. Akkor úgy magyaráztad nekem, hogy rossz fényt vetne az eset az üzemrészleg munkaviszonyaira. Sőt kétszer is elmentél utána a kórházba, hogy rábeszéld, ne jelentse az esetet, mert az befolyásolná az egész kollektíva versenyének kiértékelését. A kollektívát féltetted? Vagy magadat? Borisz! Mennyit civakodtunk az utóbbi időben! Milyen sokszor nem jutottunk közös nevezőre! Néha túlságosan keményen, sőt durván bántál a munkásokkal az üzemi érdek ürügyén, én mondtam Neked (emlékezz csak vissza, hányszor!), hogy Téged csak a saját tekintélyed érdekel. Ugyanakkor hányszor vagy feleslegesen elnéző alattvalóiddal szemben (természetesen ha azok a barátaid). Megbocsátod nekik a megbocsáthatatlant és ezt a kollektíva érdekével indokolod. Az az érzésem, hogy betegesen félted személyedet, nehogy rossz színben tűnj fel feletteseid előtt. Arra meg fittyet hánysz, hogy mit gondolnak rólad beosztottjaid? Mi a helyzet az üzemrészlegek egyesítése körül? Hasonló problémával találkoztam itt is. Régebben ketté osztották az üzemrészleget, hogy könnyebb legyen az irányítás. A termelés és a technológia teljesen azonos. Ugyanúgy mint nálatok, már sok szó esett az egyesítésről a sajtóban és a gyűléseken is, de itt is hasonló nehézségek merülnek fel: kellemetlen az egyesített munkahelyek vezetőinek számát csökkenteni. Az üzemrészleg egyik vezetőhelyettese, Koloszov, újra javasolta az egyesítést. Előzőleg megegyezett az elvtársak egy csoportjával, akik úgy, mint ő önként mondanak le beosztásukról az egyesítés érdekében. így indokolták javaslatukat: „Minden évben rendezzük a munkások teljesítménynormáját. Évről-évre mindegyikük többet termel. A termelésben dolgozó vezetőknek szilárd fizetésük van, nincs normájuk, amelyek szerint fizetésüket szabályozni lehetne. Hogyha a velük szemben felállított követelmények fokozódnak is, a munka mennyisége gyakorlatilag változatlan. Végeredményben senki nem állíthatja, hogy az állandóan javuló munkaszervezés és anyagellátás, stb. mellett fokozódik a termelésben dolgozó vezetők megterhelése is. Ezért nekik is rendezniük kell normáikat. Az üzemrészleg vezetője irányítson nagyobb részleget, helyettese is szélesebb körben tevékenykedjék, stb. Másként igazságtalanul járunk el: egyoldalúan csökkentjük a beosztottak számát és a béralapot, néha még a kollektíva kárára is...” A két üzemrészleget egyesítették. Koleszol elment az építkezésre dolgozni. Ott találkoztam vele. Szerény ember. A munkások szeretik. Beszélgettem vele és arra gondoltam, hogy a ti két üzemrészlegetekben vajon akad-e ilyen ember ? Tudod miről ábrándoztam: Ha az én Boriszom is rászánná magát az ilyen lépésre. Majd ha hazamegyek komolyan elbeszélgetünk. A mi életünknek — a Tiédnek és az enyémnek meg kell változnia. Jó egészséget! Bobrova Borisz, hallottam, hogy kerestél. Tegnap, amikor útra készültem K-ból és a vonathoz siettetni a városi bizottságon mondták, hogy többször is hívtál. Köszönöm, hogy nem felejtettél el. Én azonban már nem telefonálok Neked. Megbosszulom a közömbösségedet. Szenvedj egy kicsit! Hivatalos kiküldetésem a végéhez közeledik és mit is mondhatnék el egy röpke beszélgetés alatt? Talán azt, hogy most még jobban sajnálom az elvesztett éveket, haragszom magamra és Rád is! Miért nem írtál egyetlen egyszer sem? Tudod Borisz, hogy tartok a veled való talákozástól? Talán Te is, ugye? Jól ismersz és tudod, hogy kérlelhetetlen leszek úgy Veled, akárcsak magammal szemben, Most már tudom, hogy mi a kötelességem és mit kell Tőled megkövetelni. Igen, követelni! Mint barátod, mint társad! Emlékszel milyen gondosan tanulmányoztam a XX. és XXII. kongresszus anyagát? De mindazt amiről szó volt benne, kissé elvontnak találtam akkor. Te szerinted ítéltem meg a helyzetet, úgy tűnt, hogy életünk átszervezése, a társadalmi fejlődésben történő fordulat, valahol messze zajlik tőlünk. Valahogy úgy van az, hogyha csak a „saját kuckóddal“ törődsz, képtelen vagy megérteni, felfogni az egész életet. Most, hogy más embereket ismertem meg, másként látom életünket. Milyen visszataszító, amikor az ember csak magának él!... Nézd Borisz: Ha nem tudsz megváltozni,, ha nem bírsz megszabadulni régi szokásaidtól, munkastílusodtól, mondj le a vezető beosztásodról. Menj el, amíg nem késő. Köszönj le, így becsületesebb és légy egyszerű dolgozó. Ne bántson a fizetéscsökkenés, most már ketten keresünk. Próbálj megérteni. Sok ezer kilométert utaztam és megismertem az országunkat. Milyen hatalmas változások történtek mindenütt az utóbbi években! Találkoztam emberekkel, akik csak azért kapaszkodnak vezető állásba, mert rövidesen nyugdíjba mennek és azt latolgatják magukban: magasabb beosztás után, magasabb fizetés — vagyis nagyobb nyugdíj is jár. De arra is gondolni kellene, hogy azok a szakemberek, akik az ilyen vezetők irányítása alatt dolgoznak — és akik majd egyszer a helyükbe lépnek — vezetésük alatt teljesen elkorcsosodnak. Mirevaló hát a halogatás ? Az ilyen emeberek (és Te is közéjük tartozol!) csak fékezik a tehetséges fiatalok fejlődését. Emlékszel egyszer Dujevvel egy elméleti eszmefuttatáson azt állítottátok, hogy üzemrészleg vezetőnek nem lehet negyven évesnél fiatalabb mérnököt kinevezni, noha Te is sokkal korábban kerültél erre a posztra. Kujbisev már huszonkilenc éves korában megszervezte a szamarai munkások felkelését. Pavel Posztisev a forradalmi tanács és a városi bizottság elnöke volt. Mai ifjúságunk pedig ráadásul még képzettebb is. Neked nincs szervezőkészséged. Tehetséges vezetők kellenek valamennyi munkacsoportba. így mindent megírtam, ami a szívemet nyomta. Most már a találkozás is könnyebb lesz (ismétlem: félek tőle). Boldog leszek, ha hazatérésemkor azzal fogadsz: Lemondtam! Már nem vagyok üzemrészlegvezető, csak egyszerű mérnök. Nagyon sokszor csókollak és ölellek. Ankdd. Szűcs Béla fordítása П
