Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-11-27 / 24. szám
L Éi -VAGYIM OCSERETYIN: 4 ja, hogy „az én üzemem“, „az én tervem“. Elérte, hogy a többiek egyszerű munkásnak tekintsék, pedig szigorú és nagy követelményeket támaszt a többiekkel szemben.Mindenki szereti és tiszteli. Tudod, hogy mennyire irigyeltem a feleségét? Egykorú velem. A laboratóriumban dolgozik, a járási bizottság képviselője és az üzemi nőbizottság elnöke. Otthon az egész család — két fia és a férje is — részt vállal a főzésből, takarításból. Mondd csak Borisz, a Te funkcionárius barátaid feleségei közül, miért nem dolgozik egyik sem? Eszembe jutnak kellemetlenségeid az üzemben és boszszankodom, hogy amikor beszélgettünk róla, csak nyugtattalak, támogattalak, mint az olyan feleség, akit súlyosan megKedves Borisz! Olyan szokatlan és különös, hogy szinte hinni is alig akarom; húszéves házasságunk alatt először hagytam el otthonunkat. Eddig mindig csak Te jártál el. Elmentél a frontra, hivatalos utakra — én meg otthon maradtam és vártalak. Nem tudom hogyan sikerül az út. Olyan régen nem foglalkoztam az újságírással! Tizenöt év után most egyszerre ilyen felelősségteljes, hosszú szolgálati út szakadt a nyakamba. Néha úgy tűnik, helyesen cselekedtem, hogy újra munkába álltam, méghozzá olyan munkakörbe, amelyet szeretek. Vannak pillanatok, amikor úrrá lesz rajtam az asszonyi félelem és sajnálom, hogy az üzemi konyha, kávéház és vendéglő gondjaira bíztalak, otthon pedig bevezettük az önkiszolgálást. Néha még olyan gonosz gondolatok is felötlenek bennem, hogyha már neked, a Te gondjaidnak, személyednek áldoztam életem másfél évtizedét, a hátralévő éveket is így élhetném le. Nem igaz ? Ne haragudj, mindezt nagyon komolyan gondolom. Hisz nem vagyok még olyan öreg, bár ezt soha sem mondtad. — Én miattad nagyon elmaradtam! Kérlek, ne haragudj, de ebben vétettél ellenem. Nem tudom miért, de mindig helyeseltem, hogy a pártszervezet titkára feltétlenül hallgasson az üzem vezetőjére.- Emlékszel, az egyik titkár váltotta a másikat és valamennyien azt lesték mit mondasz. Én a mostani utamon egészen mást láttam: Kiszeljev, az üzem részlegvezetője, Plasztyinyin párttitkár erős befolyása alatt áll. Plasztyinyin jóképességű, fiatal mérnök. Nem fizetett funkcionárius. A pártbizottság nagyon rugalmas. Elérte, hogy Kiszeljev, aki szintén kitűnő mérnök és tapasztalt vezető, elfogadja tanácsait. A párttitkár jól ismeri az üzemrészleg problémáit. Bátran beszélhet a kollektíva nevében, mert ismeri a többiek véleményét. Úgy tűnik, hogy mindez már az új áramlatok következménye. De mond, miért nem láttam ezt soha nálad? Kiszeljev sose mondsértettek azzal, hogy életpárját megbírálták a gyűlésen. Másként kellett volna reagálnom, beszélnem Veled. Érezd magad jól, drágám! Számomra azért mégiscsak Te vagy a legjobb! Ne felejtsd el, hogy a tiszta törülközők a kisszekrényben vannak, a tiszta fehérnemű pedig a szekrény jobboldali polcán és nem a konyhaszekrényben! Hiányzol nekem. Csókollak. Ankdd Jó egészséget, Borisz. Ugyan mért nem írtál szeretett feleségednek ? Tudom, hogy nehezedre esik a levélírás, no meg a házimunka is sok időt rabol el Tőled. Ennek ellenére mégis írhattál volna nekem. Vagy talán megharagudtál bíráló hangúlevelemért. Ha ott éltem volna továbbra is vakon melletted, a Te világodban, jobban mondva, világod tükörképében, nem háborognék. De most lassanként egy egészen más világot ismerek meg, amelyet — ezért ne neheztelj rám — önkénytelenül is összehasonlítok a miénkkel. És nagyon sok az összevetnivaló. Ma résztvettem Kiszeljev, üzemrészleg vezető és az adminisztratív szervek munkáját ellenőrző pártbizottság ülésén. Te, ha láttad volna, hogy nekimentek Kiszeljevnek! Te az ő helyében toporzékoltál volna, ő azonban őszintén egyetértett a bíráló megjegyzések többségével, némelyiküket higgadtan és meggyőzően visszautasította, rávezette a bizottságot a tények és az adatok elismerésére. Amikor végétért a megbeszélés és szétszéledtek az emberek, megkérdezte Kiszeljevet: — Ugye, nem valami kellemes ennyi szemrehányást végighallgatni. — ő azonban csak nyugodtan emosolyodott és azt mondta: — Miféle szemrehányást ? A mi üzemrészlegünkről tárgyaltunk, az ő követeléseik nem egyéni, hanem a termelés érdekében hangzottak el... Az év elején két hétig nyagattam a pártvezetőséget a bizottság összeállításáért... Plasztyinyin, a bizottság elnöke szintén mosolyogva jelenti ki: nem engedik meg, hogy Kiszeljevből bürokrata legyen. A kollektíva szigorúan ellenőrzi. Ezután még hozzátette: — Nálunk, a kritikához való viszonyból állapítjuk meg a kommunisták jellemét és érettségét. Szenzációs ugye? Tudod Borisz, hogy mi a bürokratizmus lényege? Erről már Lenin is írt. Akkor kezdődik, amikor megszűnik a kollektív ellenőrzés, amikor a felettes elvtársak csak a jelentések gyártásával törődnek. Tudom, hogy Te soha sem számolsz be a kollektívának, mindig utasítások formájában készíted el a jelentéseket és beosztottaidnak a szemére veted hibáikat. Most már értem miért tartanak Téged a munkások bürokratának. Emlékszel, hogy rámripakodtál amikor elmondtam Neked véleményüket? Akkor arra kértelek gondolkozz el ezen... Most neki ültem és Lenint lapozgattam, szerettem volna megtalálni azt a részt, ahol a bürokratizmusról beszél, de nem akadtam rá, Azonban találtam egy rám vonatkozó részt. Igen, igen. A hozzám hasonlóakról szól. Vlagyimir Ujics arról ír, hogy a nőket megfojtja a legapróbb, a legpiszkosabb, a legnehezebb, a szellemet legjobban tompító konyhai munka, az egyéni gazdálkodás szelleme a konyhában. A továbbiakban azt írja, hogy a tömegek politikai aktivitását nem lehet elérni a nők nélkül. Ti pedig mostanában annyit beszéltek a tömegek kezdeményezéséről, aktivitásáról. Hogyan akarjátok támogatni a tömegek aktivitását, hogyha feleségetek kispolgár, akinek lehetetlenné teszitek a bekapcsolódást? Emlékezz csak vissza, öt évig tartott, amíg el tudtuk dönteni, menjek-e dolgozni, vagy sem. Kicsit hosszúra nyújtottam levelem. A végén még nem lesz miről beszélgetnünk, ha hazamegyek. írjál, poste restante. Csókollak, Anka. 12 Borisz! Már ötödik napja hiába járok a póstára. Két óra alatt ér ide a repülőgép és Te két hét alatt nem találtál annyi időt, hogy néhány sort írjál ? Tudom, soha sincs időd, tudom, hogy milyen nehéz és sok a munkád. Hiszen minden nap ezt hallgattam: Sok vezető dolgozóval ismerkedtem meg, akik azt állítják, hogy a XX. és XXII. kongresszus után sokkal könnyebb a munka. Mindig összehasonlítlak Téged és barátaidat ezekkel az új ismerősökkel. Ti, vagyis Te, Dujeved és a többiek nehézségeiteket gyakran a személyi kultusz következményeiként tüntetitek fel. A tervezés kiegyensúlyozatlanságáért: a „személyi kultusz“ a felelős; az elkésett betakarításért: a személyi kultuszt terheli a felelősség, a helytelen normamegállapításért, — megint a személyi kultusz a hibás, stb, stb. Hiszen a párt állandóan arra kér, hogy számoljuk fel a személyi kultusz következményeit, de Ti semmit sem tesztek ennek érdekében. Még ma is minden kérdésben a parancsszóra vártok. Csak nem vártok egy központi határozatra, amely pontosan kitűzi:,,Bobrov elvtárs, Dujev elvtárs és a többiek távolítsátok el gondolkodásmódotokból a személyi kultusz maradványait és egy hónap múlva adjatok jelentést az eredményekről.“ Sőt, emlékszel a Te Dujevedre, amikor egyszer ezt mondta: „Egész politikai tevékenységünk az üzemrészlegben a magyarázgatás és a kezdeményezés szítása elvágja
