Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-06 / 3. szám
Az ég színével vetélkedő kéktől a lila minden árnyalatáig, a fehérből a szürkébe menő színek széles skáláját láttam. Rugalmas és gyűrtelenitett anyagokat, kockás teszilt, geometriai mintájú szőnyegeket. Egy sem volt rikító, a színskála összhangjának egy részét képezték. És új emberekkel fogtam kezet. Egy asszonnyal, akiről a portás azt mondta, reggeltől estig a gyárban van, sok a gondja, anyákkal, akik este az iskolapadban ülnek. Egy mérnökkel, aki a permafix megoldásról beszélt és az üzemi klub munkájáról, tervezőkkel, akik álmaikat a szőnyeg mintáiba lopják bele. Külön külön mind más volt, de közösen a gyár kerekének közös hajtóerejét szolgáltatták. A termelés összhangjának egy-egy részét. ...Sok szépet tudok asszonyainkról. Szívesen elmondom, mert büszke vagyok rájuk. És gyárunkra is. Szeretem ezt az idegen számára szürkének, egyhangúnak tűnő épületkolosszust. Úgy, ahogy számomra kedves: örökös gépzajával, dolgozóinak gyári és munkaproblémáival, örömeivel átszőve... De hát induljunk, nézzük meg őket! — Hogy mi az, amit csak nálunk találni ? A pasztell színű kaszilont, nézze csak, milyen rugalmas! Eddig barna,fekete és kék színben készült, az új évben nyolc pasztellszínben kerül piacra. Ez a két minta, melyet Massányi mérnök mutat, szintén újdonság. Az egyik főleg az édesanyáknak szerez majd örömet. Permafix eljárással gyűrtelenítettünk és vízhatlanná tettünk egy ruhaanyagot, melyből főleg gyermekszoknyák és ruhácskák készülnek majd. Nagy előnye, hogy például a tintacsepp lepereg róla és nem kell örökösen vasalni. Másik műszaki újdonságunk a libereci mintavásáron ezüstérmet nyert szőnyegünk sorozatgyártása lesz, melyet a bratislavai Devínszállóban már kipróbált a sok vendég. Az 50 százalékos sziion és ugyanilyen arányú gyapjúszál, ötszörösére növelte a szőnyeg kopási ellenállását. Hát igen, azzal, hogy december 20-án bejelentettük a terv teljesítését és a CSKP kongresszusa tiszteletére 700 000 korona értékű többtermeléssel zártuk le az évet, még nagyobb felelősség hárul ránk az új évben. Nem csekélység, hogy méterárunkat huszonnégy államba küldjük, ahol eddig jó hírnevet szereztünk üzemünknek és hazánknak. S hogy ezt még öregbítsük, jobban megszigorítottuk a minőségi ellenőrzést. Nemcsak a kiviteli, de a belföld számára készült árunál is. Nézzék csak, ezeknél a hatalmas, alulról megvilágított rajztáblaszerű gépeknél arra ügyelnek, hogy egy rossz szövés, egy hiba se kerüljön ki. Ehhez a kérdéshez még visszatérek, menjünk most át a szőnyegkészítőkhöz. Hatalmas pókokként működnek a szövőgépek, az ember azt hinné, sokszínű fonál-hálójukba akarják keríteni a fürgeujjú munkásnőket, akik modern, geometriai mintákat állítanak össze a szálak vésztőjéből. — Nézzenek csak körül, aztán választ adok kérdésükre. U Ю I— * о >I-2 ш Q Z S I> —s 0 H о Jó recept A Dunajskó Streda-i járásban Zlaté Klasy község szövetkezetének elnöke, Vass Ferenc, becsületes ember, jó szervező, aki megfelelő szaktudással rendelkezik. Ha valamit mond, ha valakit megdicsér, nem üres beszéd. Tanácsait a JNB is megfogadja. Ezért, amikor a múlt évi eredmények kiértékelésekor kijelentette, hogy az állattenyésztésben a legeredményesebben a baromfigondozók dolgoztak — senki sem kételkedett szavaiban. A szövetkezet gazdasági vezetője részletesebben ismertette a szövetkezet eredményeit. — A tervezett 400 000 tojásnál 37000 darabbal adtunk be többet. Ez persze önnek semmi jelentősét nem mond, ugye! De ha elárulom, hogy egy év alatt minden tyúktól átlag 120 tojást nyertünk, vagyis minden hektár földre 320 tojást számíthatunk és csak 51 fillérjével, tehát 13 fillérrel olcsóbban, mint terveztük — igazán megérdemlik baromfigondozóink, hogy kalapot emeljünk előttük. Azt hittem együtt találom ezeket az ügyes asszonyokat, de tévedtem. A fiatal Zootechnikus, Tóth Gyula és munkatársa, Mikóci Lajos magyarázták meg a helyzetet. Három helyen van baromfitelepük. Cenkovcén és Maslovcén vannak a tojás tyúkok és Rasticén nevelik a csirkéket. A legjobb eredményekkel a maslovcei baromfigondozók dicsekedhetnek. A múlt évben átlag 1205 tyúkot gondoztak. Az átlagos tojáshozam 122 tojás volt. A csoport legfiatalabb tagja, Horváth Mária, aki egyúttal csoportvezető is, a csoport két másik tagjával, Világi Blankával és Fekete Erzsébettel, éppen a takarmányrépát hordta be a raktárba. Azt állítják, a tyúkok nagyon szeretik ezt az eleséget. A répát megfőzik és 8 dkg takarmánykeveréket adnak hozzá minden tyúk részére. Ezt az adagot naponta háromszorra kapják. A tyúkokat langyos vízzel itatják és minden nap egy kis „nyalánkságot”, élesztőt is szórnak nekik. A jó etetéshez még az a gyengéd gondoskodás járul, amivel az asszonyok a tyúkokat körülveszik. Ha szeretettel bánsz a tyúkokkal,gazdagon jutalmazzák — mondja Horváth Mária, amikor eredményeik titka felől érdeklődöm. Igazán összeforrott munkacsoport. Mindnyájan hivatásuknak élnek. Fekete Erzsébet egyetlen fiát is „földművesnek” nevelte. Most a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatója. Mérnök lesz belőle. Amikor a íenkovcei baromfitelepre értünk, az asszonyok a tojásokat tisztogatták. Hárman voltak ott: Kvarda Terézia, Mikóci Erzsébet és Vass Ágnes. A csoport negyedik tagja szabadnapos volt. Az igazat megvallva,
