Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-10-30 / 22. szám
OKTÓBER CSILLAGA Réges-régen, tizenhétben vörös csillag g/últ az égen. Tüzes csillag tiszta fénye hullt a Néva hűs vizére. Az a csillag volt az élet. az hozta a reménységet, benne fénylett Lenin neve, s ezrek indultak el vele. Jártak orosz földön által. szívükben a szabadsággal, s amerre a csillag intett, lehulltak a rabbilincsek. Az a régi vörös csillag ma is forró fénnyel csillog, felnéz rá és azt csodálja a föld minden proletárja. Dénes György 16 Újra hallgattak. Hazagyütt ? Aha. Az asszony beharapta a száját. — Mámmá. — Ma. Panni föl lángoló szemmel: ■ Osztán mit keresett magánál ? SZPENDIAROVA: Gyermekdal Leninről Mi tudjuk, Lenin nagy gonddal, Vigyázva figyelt reánk: Ha élne, térdire vonna, S kérdezné, miként apánk: ,,Nos, gyermekeim, hogy éltek ?“ És csengene énekünk: „Ahogy nekünk megígérted, Oly boldog az életünk. Október az ország földjét Az ifjaknak adta át, Miénk a kastély, a zöld rét A tábor, a nagy világ. Köszönjük, hogy napjainkat Nem nyűgözi baj s teher, Hogy boldog gyermekek, ifjak Víg éneke szárnyra kel.“ Vajda Endre fordítása .. — tüzelt egyre jobban Panni. OKTÓBER FÉNYE Október fénye, pionírok, hatalmas fény — a fél világ plroslik tőle, t egyre messzebb világít, mint a fáklyaláng: egy helyen gyűlt ki, de ezernyi harcos ragadta—vitte szét, s osztotta szét a nagyvilágban a forradalom szép tüzét. Lenin gyújtotta ki először s azóta kézről kézre szállt — itt, nálunk is csak küzdve, harccal lobbanthotta volt fel a párt; most beragyogja életünket, örömöt ébreszt, dalt fakaszt... Neked is jut egy szikra: szítsd fel s vívj ki e fénynél, hősi hittel, ezernyi újabb diadalt! Ж élmél Veres Zoltán Apu távol van. Mindenki ír neki: anyu is, nagymama is. A kis Natasa nem akar elmaradni, ceruzát vesz elő, és kis idő múltán a nagy fehér papírra kerül „ihletett alkotása", amit bármelyik absztrakt művész is megirigyelhetne. Natasa rendkívül elégedett művével, és odaviszl nagymamának. — Tessék nagymama, én is Írtam óm levelet apunak! ■ Ilyen ügyes vagy? Mutasd, hadd olvassam el, hogy mit írtál? „Édes apukám. Jó vagyok mindig. Tegnap úttörők jöttek hozzánk az óvodába, és játszottak velünk. Siess haza, apukám. A te kislányod, Natasa." Talpraesett kislány az én unokám. Nagyon szép a levél. Apu örülni fog. A kislány elgondolkodott. — Tudod, nagymama, pedig egészen más levelet képzeltem el. De azért Így is nagyon szép. Tegyél rá gyorsan bélyeget. És mondd, mire apu megkapja, mi lesz majd a levélben? Móricz Zsigmondi ÉGI MADÁR 13 Gricko Bojko- nat “am,..- Oda mert menni?.- Hát, szegény fiú.. — Nahát, ez csak szemtelenség — fuldoklott. — Ezt nem hittem volna, hogy oda merjen menni. Az anyja hallgatott, aztán mintha egészen egyszerű dolgot mondana, szólott: — Ide is el akar jönni. — Rögtön leódom a láncos kutyát, de rögtön! — ugrott fel a helyéről, mintha már itt is volna, ijedt rágondolással. — Küldök az uramért! — Jaj, istenem... — motyogta az .öregasszony. — Csak egy percig akar veled... — Semmi közöm hozzá... Panni kétségbeesve állott, szinte elröpülésre készen. — összekiabálom a szomszédokat, az egész falut mind idecsődítem. És sírva fakadt. — Hogy én már nem lehetek bátorságba, az otthonomba se. — Édes fiam, ne rettegj, nem olyan háborgós az... Meg itt leszek én is, azért hoztam el apádat is. — Hát maguk vele szövetkeztek ? — Isten őrizz... — Hát maguk vele szövetkeztek ? Panni elfordult, nekitámaszkodott a csűr tapasztott falához s reménytelenül nézett maga elé. (Folytatása következik) Panni egyre jobban megveszekedett. — Nem hallotta még, hogy hallgasson, ha én szólok?... Hát meddig akarja ez ezt még... Hát mit keres ez itt még!... Hát micsoda bőr van ennek a képin? Lagos bőr!... Mindig egyforma szép! Báli cipőnek való... Most jut eszembe, hogy mennyi dolgom van. Alászolgája!... Nem vagyok flangérozó kedvemben. Ifiasszony! S keresztültört az ajtón a kosárral és bement gőgös léptekkel, égő arccal, magából kifordult, feldúlt lélekkel a házba. — Ifiasszony!... Mi vagyok én!... Ifiasszony?... Hajjátok, ez a Miska után megy a garádjára. Panni még megállott az ajtóban. — Nem vagyok én született nagygazdáné. Nem fog az én ablakomon bejárni se a kocsis, se a béres, se párjával mind a kettő, mint néhol!... Evvel be a konyhába s többet nem mutatkozott.- A-sógorasszony az utcán megállók, a kerítéshez szaladt szomszédasszonyok felé apellált. — Hallottátok, mit terjeszt ez rólam ?... Hallották maguk is ?... Nahát, itt lesz per!... Törvény lesz ebből!... Mind hallották!... Maga legjobban! A kamarából kidöcögő vén napszámosra kiáltott, de ez dünynvögve ment tovább. — Fene ügyel arra, mit beszélnek egymás közt az asszonyok. A sógorasszony némán, de gőgösködve sietett ki az udvarról; a kerítés mellett egy menyecske így szólt: — Jaj, de gyönyörű volt. IV. Panni egyre izgatottabb lett. Most, hogy megtudta, hogy itthon a Miska, félt az urától, hogy veszi majd a hírt. De a gazda csak késett. Már ebédidő lehetne, csak nem jött. Biztos, hogy azóta telebeszélték a fejét. De a malac visított az ólban, annak ki kell vinni az ennivalóját, mert széthányja a hídlást. Kivitte hát, s bedöntötte nekik. Míg azok faltak, megállott 15 V
