Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-10-30 / 22. szám
A JÖVŐ KERTÉSZEI Ha Nyitra utcáin végigmegy az ember, feltűnik, hogy nagyon sok a fiatal. Mintha a sok szép, új házzal együtt megfiatalodott volna a lakosság is. Valóban úgy van, a város varázsát növeli, hogy diákváros lett. Mezőgazdasági- és pedagógiai főiskoláján több ezer diák tanul. Ügy is mondhatnánk itt tanul a falu jövője, akik agrármérnökként és pedagógusként fogják előrelendíteni a falu fejlődését. Terveik komolyak és határozottak. Jelenleg azonban, a tanuláson kívül elsősorban is varázslatosan fiatalok. Utunkat most a tanárképzős lányok otthona felé vesszük, melyet alig két hónapja vett birtokába a fiatalság. Nem kell sokat kérdezősködni, merre van. Jól öltözött bájos lányok menete mutatja az útirányt. Frissen, szaporán lépkednek, hiszen elég hosszú az út a Zobor aljától be az iskolába. Az őszi nap ragyogóan süt. Találkoznak egy másik csoporttal, akik viszont éppen a diákszállóba igyekeznek. Mert ha valamelyik diákotthon rászolgált erre a névre, a nitrai Pedagógiai Főiskola leányotthona bizonyára. Világos, tágas, korszerű, otthonos. Az előcsarnokban várunk egy pár pillanatot, amíg többen visszajönnek az ebédről, s a klubhelyiségben találkozunk az otthonlevőkkel. Alig telik el egy pár perc, jóformán az egész Szlovákia minden vidéke képviselve van. Bratislavából Tóth Katalin, Kovács Erzsébet Szináról, Szabó Gizella Alistálról, Gajdos Éva Nagykaposról, Arany Zsuzsa Lénártfalváról, Bodnár Ildikó Sídről. Elbeszélgetünk a jövő terveiről, a jelen problémáiról. Persze felmerül egy-két türelmetlenkedő, de jogos kérdés. Mikor kezdenek fűteni? Mikor lesz már meleg víz? Mikor kezdik el a főzést? Igaz, kissé már hűvös van a szobákban, a diákétterem is messze van, sok időt veszítenek a járkálással és a szigorlat már közel áll. Dehát mint később megtudtuk — az építő vállalat még nem adta át az épületet teljesen készen, így a kazán építésén még most dolgoznak, és az internátus dolgozói kétségesnek tartják, hogy ebben az évben meleg víz is lesz. Pedig kell, hogy gondolkozzanak az illetékesek. A gyönyörű, kényelmes diákszálloda meleg víz nélkül sokat veszít varázsából, s csak egy kis jóakaraton múlik, hogy ezt is még az ősszel bevezessék. Ami a főzést illeti, úgy hallottuk, hogy már január elejétől kezdve helyben étkezhetnek az otthon lakói. Majd a hallgatók kulturális tevékenységére terelődött a szó. E téren az elmúlt évben már bizonyos hírnévre tettek szert. Itt született meg a „Fórum“ című lap, mely a hallgatók irodalmi tehetségeinek szárnybontogatásait közli. A sokszorosító gépen denaturált szesztől illatosán mámorosítja meg a fiatal szerzőket. A szerkesztő bizottságban vegyesen vannak a fiúk és lányok. Idén már a szlovák részleggel közös borítólap alatt adják ki lapjukat. De az első valahogyan sokat késett, a lányok szerint a két szerkesztőbizottság munkája még nincs jól egybehangolva. Kissé csalódottan beszélnek a tánc-és dalegyüttes, az „Ifjú szívek“ problémájáról. Ugyanis tavaly olyan ígéret kaptak, hogy a központi CSISZ szervezet magyar népi együttese átteszi színhelyét Nyitrára, mivel a több mint ezer magyar diák között bőségesen akad fiatal az énekkarba és a tánccsoportba. Bratislavában mindeddig eléggé küzdünk a friss tehetségek hiányával s így az együttes nem szolgálja eredeti küldetését, miszerint a Csehszlovákiában élő magyar ifjúsággal megismertesse, elmélyítse és terjessze közöttük a hagyományos népi kultúrát. Kiknek van erre legnagyobb szükségük, ha nem a jövendő pedagógusoknak? S kik tudják mindezt leginkább továbbadni a fiataloknak, mint a tátitok és tanárok? Bizony mégegyszer meg kell gondolniok a dolgot az illetékeseknek, mert nem hisszük, hogy az „Ifjú szívek“ vezetőinek a saját lakhelyük lenne mérvadó e kérdésben. Hiszen mint azt a lányok mondták, ma nem kell ponyvás szekérre ülniök a kultúra terjesztőinek. Több tanár is hetenként utazik ki Nyitrára. Folyik a szó s betekintést engednek egészséges gondolatvilágukba. Jó itt közöttük, de a szépen berendezett klubhelyiségben a hideg egy kicsit kellemetlen. S ők bájosan meghívnak a szobájukba, látogassuk meg őket. A szinai Kovács Erzsi szobájába megyünk. Példás rend uralkodik. A törékeny, fiatal lány divatosan, de egyszerűen öltözött. Az éjjeli szekrényen egy csinos fiú fényképe. — A vőlegényem — mondja boldogan mosolyogva s a szerény hangból egy kis büszkeség is kicseng — tavaly végzett, agrármérnök, kutatóállomáson dolgozik. ö tehát már tudja, hová megy a tanári szigorlat után. Mielőtt a másik szobába bemennénk, szóval tartanak a folyosón, az egyik lány addig előre besurran s mire belépünk — varázslatos rém mindenütt. Diákrend, a tárgyak bájos összevisz szasága az éjjeli szekrényen. Egy pici baba, arc krém, szappantartó és egy modern lámpa. A ki. mackó és a kéményseprő, no meg a könyvek. Az egyik fal jóformán csak ablak, s a szobi mellett mosdó, zuhanyozó, s egy kis megjegyzés — ki tudja mikor lesz melegvíz? — Lesz fűtés és meleg víz is lányok, csak egy kis türelem, senk sem kívánja, hogy megfázzatok ebben a gyönyö rű, virágos palotában — mondom, és ha lehet még jobban összehúzom magamon a kabátot. De a víg csevegés mellett erről is megfeled kezünk, mert az őszi nap olyan szépen süt s ő? olyan szépek és vidámak. Úgy búcsúzom tőlük mint nagyon kedves barátoktól. Jó napot lányok a viszontlátásra. L. Erzsébet ▲ Az egyik csapat most érkezik. a másik éppen megy. Nagy a sürgés-forgás a diákotthon halijában
